Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - Névvédjegy

6. sz. KERESKEDELMI JOG 99 jogi lejáratára vonatkozó szabályokat. A védettségnek tehát csak az a hatálya, hogy amennyiben a védett gazdaadós a rendeletben felsorolt tartozásaira az ott megjelölt fizetéseket teljesíti. :i rendeletben meghatározott végrehajtási korlátozások (9. §.) kedvezményében részesül. Mindebből következik, hogy a védettség és az a körülmény, hogy a védeti birtokos a rendeletben meghatározott kötelezettségeit pontosan teljesíti, még nem zárja ki azt, hogy a hitelező a védett gazdaadóssal szemben fennálló és lejárt egész követelését perrel érvénvesítse. A 16.200 1933. M. E. számú rendelet 12. §-a a védett birtok tulajdonosának, mint alperesnek a per költségeinek viselése alól mentesítését egyebek közt ahhoz a feltételhez köti. hogy a perfelvételi határnapon a hitelező követelését elismerje. Ennek a rendelkezésnek helyes értelmezése szerint a gazcaadós csak abban az esetben mentesíthető a per költségének viselése alól. ha elismerő nyilatkozata áltaL a pert teljesen feleslegessé tette, de ha a per az elismerés ellenére továbbra is fennmaradó vitás kérdésekben tovább folyik, a gazdaadós a per költségeiben marasztalandó. Deviza - perfelfüggesztés "4. A bíróság a fizetési engedély hiányát csak az adós kiio^a^a alapján tartozik vizsgálni s ez esetben az adós tartozik igazolni, hogy ő a M. N. B. engedélyét kérte, de nem kapta meg. iP. VII. 1487 1937. sz. a. 1937 április 13-án.) A 4550 1931. M. E. számú rendelet 5. §-ának első bekezdése kimondja, hogy ha az adós kimutatja, hogy a követelést a 4500 1931. M. E. számú rendeletben foglalt tilalom folytán nem teljesítheti, vagy a teljesítést a Magyar Nemzei Bank a 4. §. (2) bekezdése alapján elhalasztotta: a követelés iránt folyamatba tett pert a tilalom, illetőleg az elhalasztás tartamára fel kell függeszteni. Ennek a rendelkezésnek a helyes értelme az, hogy a bíróságnak a fizetési engedély hiányát a perben csak az adós kifogása folytán kell vizsgálnia, ebben az esetben azonban az adós tartozik igazolni azt. hogy ő a fizetési engedélyt a Magyar Nemzeti Banktól megkérte, de nem kapta meg, illetve, hogy a Magyar Nemzeti Banktól a teljesítésre halasztást nyert. Ebből következik, hogy az a körülmény, hogy a hitelező a Magyar Nrmzeíi Banknak az adós tariozása megfizetésére vonatkozó engedélyét nem mutatta be. a per felfüggesztésére alapul nem szolgálhat. Minthogy pedig az alperes eddig nem igazolta azt. hogy ő esetleges marasztalása esetére a teljesítésre engedélyt kért, de nem kapott, illetve, hogy neki a Nemzeti Bank halasztást engedélyezett, a fentiek értelmében nyilvánvaló, hogy a pert felfüggeszteni nem lehet. Életbiztosítás 75. A biztosítási összeg kifizetése szükségességének időpontja nem esik szükségképpen össze a biztosítási esemény bekövetkeztének (a fennforgó esetben: a perbeli életbiztosításnak, a biztosítási kövény érelmében az 1933. évi február hó 28-ik napjával beállott lejárata) időpontjával, hanem a kifizetés esedékességének időpontja: a biztosítási szerződésnek kiegészítéséül szolgáló: ált. bizt. feltételekben megállapított az az időpont, amelynek elérkeztével a biztosító a biziosítási összeget a biztosítási szerződés értelmében a jogosítottnak kifizetni tartozik. (P. VII. 194/1937. sz. a. 1937 április 1-én.) A perbeli követelés alapjául szolgáló, D. jel alatt csatolt eredeti életbiztosítási kötvényre rávezetett ált. bizt. felt. 16. §-ának második bekezdése értelmében: „a kötvény lejáratának beálltával beszolgáltatandó: a kötvény, a beváltott, legutóbb esedékes volt díj- és esetleg kamatnyugta'", ugyan-e §. utolsó bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy: „ha a felsorolt okmányok rendbenlevöknek találtattak, s a fennforgó esethez képest kiegészítésre nem szorulnak, a társaság a kedvezményezetti jogosultság felett az utolsó okmány vételétől számított legkésőbb egy hónap alatt határoz' , ezzel kapcsolatban mondja a kifizetésről intézkedő 17. §., hogy ,,a biztosított tőke, a törvényes kellékeknek megfelelő nyugta ellenében, a jogosultság megállapítása után azonnal.. . fizettetik ki .. ." Téves ezekből következően az elsőbíróságnak, a fellebbezési bíróság által, saját ítéleti döntésének alapjául is elfogadott az a jogi álláspontja, miszerint: a fennforgó esetben a biztosítási időtartamnak a biztosított által — nem vitásan — megért lejárat napján, vagyis: 1933 február 28-án a biztosítási összeg a biztosítottnak ki volt fizetendő, és hogy ettől a naptól kezdve az alperesbiztosító a 4000 dollár értékét, mint idegen ingó dolgot tartotta birtokában. Téves ez az álláspont azért: mert a fentelőadottakból következően és annnái a nem vitás ténynél fogva, hogy a felperes a biztosítási kötvényt csak a per folyamán (1936 február 29-én) csatolta a per irataihoz, és hogy a beváltott, legutóbb esedékes volt díjnyugtát még mindezideig sem szolgáltatta be a biztosító alperesnek — még abban az esetben sem volna helytálló a fellebbezési bíróságnak fentkiemelt és az alperes által felülvizsgálati panasszal megtámadott jogi álláspontja, ha egyébként az adott esetben az említett okmányok beszolgáltatása elmaradásának nem is lett volna jogi jelentősége annálfogva, hogy az alperes biztosító az ezekkel az okiratokkal igazolandó körülményekről, nevezetesen: a biztosítási eseménynek a biztosítási időtartam leteltével való bekövetkeztéről és az utolsó díjnyugta megtörtént beváltásáról — saját kötelességszerűen vezetendő adatai alapján amúgy is tudomással kellett bírjon. Nem férhet ugyanis kétség ahhoz, hogy az alperes-biztosító, erre való tekintet nélkül is jogszerűen kiköthette az említett okiratoknak beszolgáltatását; mert az ált. bizt. felt. fentidézett 16. §-ának utolsó bekezdése értelmében: a keavezményezetti jogosultság felett az utolsó okmány beérkeztétől számított egy hónap alatt kellett határoznia, és csak ennek megállapítása után kellett a 17. §. rendelkezése értelmében a biztosított tőkét, szabályszerű nyugta ellenében kiűzetnie.