Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - Biztosításjogi vitakérdések és a 86. számú jogegységi határozat

6. sz. KERESKEDELMI JOG 93 1. egy csapásra elejét vette volna mindazoknak a gyakorlati méltányossági aggályoknak, amelyek a szerződés azonnali hatályvesztéséhez fűződnek. 2. biztosította volna a szerződőnek a K. T. 505. § 3. pontjában foglalt 30 napi törvényes utólagos teljesítési határidőt, 3. a felszólítási kötelezettségnek a törvény egész alkalmazási területén egységesen való hatályban tartása mellett felmentette volna a biztosítót a terhes és költséges felszólítási kötelezettség alól, mert hiszen a szerződés 30 nap után éppen a felszólítás elmaradása folytán veszti hatályát, 4. és végül a döntés már méltányos lévén, feleslegessé tette volna a 2. bekezdésben foglalt veszedelmes ..enyhítő szakaszt". IV. Elméletileg mindig kifogásolható, ha valamely törvény egyes intézkedéseinek más jogintézményre való megfelelő alkalmazását rendeli, miután a tapasztalat azt mutatta, hogy ebben a tekintetben még legklasszikusabb törvényalkotásunk, a polgári perrendtartás sem tekinthető kifogástalannak. Ismételjük, hogy az 1927. X. t.-e. 5. §-a a A-arbiztosításról rendekezik és a 9. §. ezt az é/eíbiztosításokra is megfelelően alkalmazni rendelte, ami egyrészt a legnagyobb bizonytalanságokra vezetett, másrészt elméletileg helyes megoldást a mai napig sem eredményezett. A 9. §. 3. bekezdése ugyanis ,.az első időszak díja. valamint az esedékesség után külön kötelezett díj tekintetében a 4. §. az 5. §. 1. bekezdése" megfelelő alkalmazását rendeli. Miután azonban a szerződés hatályvesztését, a perlési határidők lejártát, a kockázatviselés megszűnésének időpontját, valamint a biztosító elállási jogát az 5. §. 2. és 3. bekezdése szabályozza, a 9. Sj-t olvbá kellett tekinteni, mint amely csupán törvényszerkesztési hiányosságból, vagy tévedésből nem rendelkezett abban a tekintetben, hogy az életbiztosítási szerződésekre vonatkozólag ebben a kérdésben milyen szabályok legvenek alkalmazandók. Ezen szabályok alkalmazása nélkül ugyanis nem látszott mód arra. hogv ha a biztosító igényét nem érvényesíti per útján, hogyan szabaduljon meg az egyébként perelhető díjaknál a kockázatviselési kötelezettségtől és nem volt megállapítható az sem. hogy a díjat milyen határidőn belül köteles per útján érvényesíteni. A jogegységi határozat indokolása ezt az igen nehéz kérdést úgy kívánta megoldani, hogy teljes egészében elfogadta azt. hogy a 9. §. 3. bekezdése nem szenved szerkesztési hiányosságban, hanem az 5. §. 2. és 3. bekezdését az életbiztosítási díjak érvényesítése tekintetében kifejezetten kizárni kívánta. Ennek az elvi álláspontnak az elfoglalásával azonban módot kellett találnia arra is, hogy megoldja a perelhető díjak nemfizetéseesetén azt, hogy a biztosító kockázatviselési kötelezettsége mely időpontban szűnik meg, miután az 5. §. 3. bekezdésében foglalt perlési práclusiv határidő be nem tartása az életbiztosítási szerződésekre vonatkozólag a szerződés hatályvesztését ezek szerint nem vonja maga után. A megoldás az. hogy miután a 10. §. 3. bekezdése értelmében a szerződést felmondottnak kell tekinteni akkor, ha a biztosított az első biztosítási időszakot követő valamely időszak díját a biztosítótól kitűzött utólagos határidő elteltéig nem fizeti meg. a szerződés már az utólagos teljesítési határidő lejártával a felmondás folytán automatikusan hatályát veszti anélkül, hogy a biztosítónak elállni, vagy az 5. §. 3. pontja szerinti perlési határidők lejártát bevárni kellene. Ez a megoldás azonban újabb komplikációkat idéz elő, miután a következménye az volna, hogy a biztosító a külön írásban kötelezett díjat sem érvényesíthetné per útján, ha a szerződés már az utólagos teljesítési határidő lejártával megszűnt. Ezt a komplikációt a döntvény úgy oldja meg, hogy miután a felmondás csupán a folyó biztosítási év végére szünteti meg a szerződést, és annak az évfordulót legalább 30 nappal meg kell előzni, annak a biztosítási évnek a végéig, amelyben a felmondásnak tekintendő díjnemfizetés történt, a biztosított a szerződéshez még kötve marad és a biztosító a díjat mo^t már határidőhöz nem kötötten, tehát a K. T.-ben szabályozott általános egy éves biztosítási elévülési határidőn belül, érvényesítheti. A döntvény ugyan még utalást sem tartalmaz abban a tekintetben, hogy ilyen körülmények között a biztosító meddig marad kockázatban, azonban nem lehet kétséges az. hogy ha a szerződés a folyó időszakban annak végéig a felmondás által nem szűnik meg, a perlési práclusiv 60 napos határidő pedig életbiztosításra nem áll, a biztosító mindaddig kockázatban marad, ameddig díjat bíróilag érvényesítheti, tehát akár perli díjat, akár nem. részéről történt kifejezett elállás hiányában a külön írásban kötelezett későbbi éves díj meg nem fizetése esetén a kockázatot a folyó biztosítási időszak végéi* viselni köteles, amikor is már a felmondás hatályossá válik. A határozat indokolása mint nyilvánvaló superfluumot még azt is megemlíti* hogy a