Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 5. szám - Mikor tekinthető idegen eszmei tulajdonnak felhasználása meg nem engedettnek

5. sz. KERESKEDELMI JOG 79 saját házi vagy személyes szükségletre való fel­használása nem tilos cselekmény. (P. IV. 721 1937. sz. a. 1937 március 31-én.) * I. Az alperesnek a kereset tárgyává tett az a cse­lekménye, hogy a megrendelésére felperes által végzett reklámfestés mozzanatait, munkabeosztá­sát és az eljárás segédeszközeit az alperes alkal­mazottja megismerte és ennek alapján végeztette azután az alperes saját alkalmazottaival a meg­rendelt mennyiségen felül a további reklám­festéseket. — a Tvt. alapján valósága esetén és abban az esetben sem panaszolható sikerrel, ha az alperes részéről ellesettnek állított eljárás a felperesnek üzemi titka lenne és annak birtokába az alperes az üzleti tisztességbe vagy a jóerköl­csökbe ütköző módon jutott volna. Nincs meg ugyanis adott esetben az üzemi titok jogosulatlan felhasználásának a Tvt. 15. §-ában előírt az az alkotó eleme, hogy az üzemi titok felhasználása üzleti verseny céljára történjék, mert a meg nem támadott ténymegálla­pítás szerint a szóbanlevő reklámfestéseket az alperes alkalmazottai által kizárólag a saját cél­jára végeztette. Ilyként pedig az alperes pana­szolt cselekménye versenyzési célzat hiányában nem versenycselekmény, mert a cselekmény sem a felperes megrendelő közönségének elvonását, sem az alperes üzleti helyzetének javítását nem eredményezhette. II. Az alperes cselekményét a felperes az álta­lános magánjog szabályai értelmében sem pana­szolhatja és az attól való eltiltást és kártérítést a magánjog szabályai szerint sem követelhet, mert abban az esetben is. ha az alperes — alkalma­zottja útján — valóban a felperes üzemi titkát tudta volna meg és azt használta volna fel saját céljára, ez az eljárása nem volt jogellenes. Az idegen eszmi tulajdonok — a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. t.-c. 8. §-ából vont joghasonszerűségnél fogva — csak az ipari kihasználást jelentő, vagy üzemi beren­dezésként való felhasználása meg nem engedett, ellenben a saját házi vagy személyes szükségletre való felhasználás nem tilos cselekmény. Már pedig az alperesnek az a cselekménye, hogy árujára vonatkozó reklámfestéseket az al­kalmazottaival elvégeztette, nem haladja túl a sze­mélyes szükségletet és így általános magánjogi szempontból is közömbös valósága esetén is az, hogy a felperes által alkalmazott és üzemi titok­nak állított eljárást használta-e fel a szóbanlevő festéseknél. 66. Versenytárs üzlethelyiségének kibérlése, ha azt a konkurrens kezdeményezi — tisztességtelen verseny. (C. P. IV. 301/1937. sz. a. 1937 márc. 11-én.) A versenytárs üzleti helyiségének a bérleti szer­ződés jogszerű megszűnésétől kezdődő időre való megszerzése önmagában véve szabad és megenge­dett cselekmény, amely a Tvt. alapján tiltottá csak annak kísérő körülményei folytán válhatik. Az alperesnek a felperes által bérelt üzleti he­lyiség megszerzésére irányuló cselekménye tekin­tetében azonban annak tiltott voltát az eset körül­ményei között — a m. kii. Kúria is megállapította. * Lásd Szemlénket. A szerk. Az irányadó tényállás szerint ugyanis az alperes tette meg kezdeményezőleg a házgondnoknál azt az ajánlatot, hogy a felperes által addig évi 1200 pengőért bérelt üzleti helyiséget évi 2400 P-ért az alperesnek adja ki. akit ennél az eljárásnak az a célzat vezetett, hogy a felperes üzleti helyiségé­hez, valamint a Cs..névhez fűződő felperesi vevő­kört a felperes kihelyezésével a maga részére megszerezze. A felperesi üzlethelyiségnek alperesi kibérlése eszerint arra irányult, hogy a felperes üzleti hír­nevét és a vevőkör megszerzésére fordított mun­kájának eredményét az alperes a maga vállalko­zása javára kihasználja. A versenytárs hírnevének és munkájának ilyen kizsákmányolása azonban a jó erkölcsbe és az üzleti tisztességbe ütközik. Az az esetleges körülmény pedig, hogy a fel­peres a háztulajdonossal újabb hosszabb időre szóló bérleti szerződést kötött és hogy az alperes­nek a per folyama alatt már önálló üzlete nincs — a cselekmény jogszerűségét vitató alperessel szemben az ismétlés veszélyét ki nem zárja, mert versenytársi minőségére való tekintet nélkül a Tvt. alapján alperesként perbe vonható mindenki, aki­nek cselekménye a Tvt. rendelkezésébe ütközik. 67. Szolgai utánzás megengedettsége. (C. P. IV. 30/1937. sz. a. 1937 lebr. 24-én.) Nem vitás, hogy az alperes által készített a m. kir. honvédelmi minisztérium részére szállított pulsométernek úgy belső szerkezete, mint külső formája a megrendelő hatóság kikötése folytán — a felperes által korábban előállított pulsométernek pontos (szolgai! utánzat:*. Nem vitás, hogy a felperesi pulsométer szaba­dalmazva nincsen és nem is volt. Ily tényállás mellett, az eset körülményei között az alperesnek az utánképzésért a Tvt. alapján vi­tatott felelősségét a m. kir. Kúria meg nem álla­pította. Az emberi munkának minden eredménye — bármily szellemi és anyagi áldozatot igényelt is. — amennyiben külön jogszabály által védve nin­csen, az emberiség közkincsévé válik és így bárki által szabadon felhasználható. A versenytörvény pedig — az abban foglalt téte­les rendelkezések körén túl — nem érinti azokat a törvényi korlátokat, amelyek az egyéni munka eredményéhez való egyéni jogosultság érvényesü­lésének az emberi közösség és fejlődés érdekében határt szabnak. Következőleg azoknak az ily irányú egyéni igé­nyeknek, amelyekből a védelmet az erre vonat­kozó külön törvényes (szerzői, szabadalmi, véd­jegy, mintaoltalmi stb.) rendelkezések megtagad­ták vagy a törvényes jogvédelmet a jogosult meg­szerezni nem kívánta — oltalmat a versenytörvény sem nyújthat. Ebből íolyóan az. aki másoknak valamely kü­lön törvényes szabály által nem védett, munka­eredményét felhasználja vagy utánozza, egymagá­ban a használat és utánzás által a jó erkölcs vagy az üzleti tisztesség ellen nem cselekszik. Az ilyen habár pontos (szolgai) utánzás a Tvt. i. §-a által tiltottá tehát csak akkor válik, ha az utánzás az eset kísérő körülményei folytán a jó erkölcsbe vagy az üzleti tisztességbe ütközik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom