Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 5. szám - Mikor tekinthető idegen eszmei tulajdonnak felhasználása meg nem engedettnek

78 KERESKEDELMI JOG o. sz. lapban való közzététellel azonos jellegű és jelentőségű, amelynek a Tvt. 36. §-a értelmében csak akkor van helye, ha azt a bíróság elrendelhetőnek tartja. Ainde a felperest az ítélet közzétételére irányuló kérelmével az ítélkező bíróság elutasította annak megállapítása mellett, hogy az abbanhagyásra kötelező ítéletnek törvényes biztosítéka nini a hírlapi közzététel, hanem az ellenkező magatartásnak a kiszabandó bírsággal való megtorlása (P> IV. 652/933. sz.) következőleg a közzétételt helyettesítő felperesi felvilágosítók cselekményének mint meg nem engedett, a céllal arányban különben sem álló versenyeszköznek költségét a felperes az alperestől az idézett ítéletet megelőző időre sem követelheti. 63. Állandó vásárlás esetén 6%-os vételárvisszatérítés nem képez törvénybe ütköző ajándékozást, hanem csupán ármérséklésnek tekintendő. (P. IV. 168/1937. sz. a. 1937 március 10-én.) I. Megtámadás hiányában a Bp. 534. §-a értelmében ehelyütt is irányadó a fellebbezési bíróság ítéletének az a ténymegállapítása, hogy a peresfelek között az 1935 október 11-én létesült megállapodás után az alperes üzletében kávét, teát, rumot és likőrt vásárló vevők az A8/a) csatolt jegyzéknek megfelelő vásárlási jegyzéket kaptak, amelynek tartalmából pedig a fellebbezési bíróság ítélete helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az ilyen vásárlási jegyzékből a vevőközönség — az említett időponttól kezdve —, minden kétséget kizárólag — közönséges figyelem mellett is —, megfelelő felvilágosítást nyerhetett arra nézve, hogy állandóbb vásárlás esetén már nem ajándékot, hanem 6%-os vételárvisszatérítést fog kapni. II. A kereskedő nem fosztható meg attól a jogától, hogy kedvezőbb elbánásban részesítse azt a vevőt, aki állandóan, vagy gyakrabban nála vásárol. Az ily „kedvezőbb elbánás" fogalma alá vonható százalékos árengedmények, vagy árvisszatérítések lényegileg nem egyebek ármérséklésnél, amelyek pedig ajándékozásnak, vagy ingyenes juttatásnak nem tekinthetők és elvileg nem kifogásolhatók. Kifejtett indokainál fogva helyes tehát a fellebbezési bíróság ítéletének az a jogi álláspontja, hogy az alperesnek panaszolt és megállapított magatartása a Tvt.-nek az ajándékozással kapcsolatban az állandó bírói gyakorlat által kifejlődött tilalma alá nem esik. 64. Könyveknek önköltségi áron alul, haszon nélkül való eladása. (C. P. IV. 197/1937. sz. a. 1937 márc. 8-án.) Nincs olyan érvényesen létrejött árvédelmi szerződés, de nincs oly jogszokás sem, amely a könyvkereskedőket s köztük alperest is arra kötelezné, hogy könyveket a kiadó által meghatározott bolti áron alul ne árusítsanak. Ennélfogva alperesnek azt a cselekményét, hogy könyveket bolti áron alul hoz forgalomba, vagy ily áron kínál megvételre, a versenyszabadságnak általában elismert elve folytán önmagában véve nem lehet a Tvt. által tiltott versenycselekménynek tekinteni, hanem azt ilyenné csak a cselekménynek az üzleti tisztességbe vagy általában a jóerkölcsökbe ütköző körülményei tehetik. Ily körülmények ismeri el a bírói gyakorlat, — indokolt kivételektől eltekintve, — valamely árunak az önköltségi árat meg nem haladó, vagyis hasznot nem biztosító áron való árusítását, mert az ily árusítás, mely a nyereségre törekvő észszerű üzletvitel elveivel ellentétben áll, a versenytársak megkárosítására, esetleg tönkretételére alkalmas és nyilván erre is irányul, ami pedig az üzleti tisztességgel és általában a jó erkölccsel össze nem fér. Bár ezek szerint helyes a bellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy alperest a bolti áron alul történő árusítás abban hagyására általánosságban, vagyis minden megszorítás nélkül, kötelezni nem lehet, mégis abban az esetben, ha alperes a könyvek 3)olti árából, — az indokoltnak mutatkozó, de általa nem is vitatott kivételtől eltekintve, — a vevöknek oly mérvű engedményt adna, amely a haszonnal történő eladást kizárja, úgy alperesnek ez a cselekménye a Tvt. 1. §-ába ütköznék. Ehhez képest őt ennek abbanhagyására kellene kötelezni, mert felperesnek ily irányú kérelme a 7/e. jelű különirata 1. pontjában előterjesztett és mindvégig 'fenntartott kereseti kérelemben nyilván benne van. A fellebbezési bíróság azonban nem állapított meg tényállást arra vonatkozóan, hogy alperes a felperes által panaszolt esetekben, a vevőknek oly mérvű árengedményt adott-e, amely a nyereséggel történő eladást kizárja s ezért a Pp. 543. §-ának 2. bekezdését kellett alkalmazni. Az előbb kifejtettek szerint a könyvkereskedők érvényes árvédelmi szerződési rendszer és megfelelő jogszokás hiányában a bolti ár megtartására általában nincsenek kötelezve. Bár a saját kiadványainak bolti árát az alperes maga határozza meg, mégis az egyenlő elbánás elvénél fogva alperesnek a bolti ár megtartására vonatkozó kötelezettségét a saját kiadványai tekintetében sem lehet megállapítani. Alperesnek a bolti áron aluli árusításban megnyilvánuló cslekményét tehát pusztán az a körülmény, hogy az a saját kiadványaira vonatkozik, az üzleti tisztességbe vagy a jó erkölcsbe ütköző cselekménnyé nem teszi, hanem alperesnek e za cselekménye csakis az előző pontban tárgyalt körülmény folytán minősülhet a Tvt. 1. §-ába ütköző versenycselekménynek. Itt jegyzi meg a m. kir. Kúria, hogy alperesnek a bolti áron alul árusításban megnyilvánuló cselekménye nemcsak a tényleges eladás esetében, hanem ezenkívül akkor is versenycselekmény, ha alperes könyvet bolti áron alul kínál megvételre. 65. Idegen eszmei tulajdonnak csak az ipari kihasználást jelentő, vagy üzemi berendezésként való felhasználása, meg nem engedett, ellenben a