Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 5. szám - Mikor tekinthető idegen eszmei tulajdonnak felhasználása meg nem engedettnek

74 KERESKEDELMI JOG 5. sz. Külföldi irodalom Die Praxis des Zugabeverbots. Von Dr. jur. Kurt Junckerstorff. 3. Auflage. — Jüstel & Göttel, Fachverlag, Leipzig. 1936. Das Rabattgesetz vom 25. Nov. 1933 und Nebengesetze. Von, Dr. jur. Kurt Junckerstorff. Zweite Auflage. Jüstel & Göttel, Fachverlag, Leipizig. 1936. HAZAI JOGGYAKORLAT Kártérítés 56. A m. kir. Kúriának állandó gyakorlata értelmében (P. H. T. 160. sz.) csak a nyilván alap nélküli bűnügyi panasz esik a jogellenes cselekmény tekintete alá, mely kártérítésre kötelez. Nem jogellenes azonban az olyan feljelentés, amely nem hamis és nem is feltűnően gondatlan. — Az, hogy a büntetőbíróság az eljárást megszüntette, illetőleg a felperest a vád alól felmentette, egymagában kártérítési követelés alapjául nem szolgálhat. (P. VI. 509/1937. sz. a. 1937 március 16-án.) Átértékelés 57. Az 1928 : XII. t.-c. külföldi pénztartozás átértékelésére is vonatkozik. (P. IV. 376/1937. sz. a. 1937 március 17-én.) A felek között ne mvitás tény az, hogy a közöttük Pozsonyban 1920. évi márc. hó 29. napján az A/2 alatti megegyezés létrejött. E megegyezés értelmében az okirat 1. pontjában megjelölt üzlethez a felperes 380.000 német márkát bocsát rendelkezésre, amely összeg felett a T. ési R. cég az alperes utasításai és rendelkezései szerint akkor rendelkezhetik, ha az A/2 alatti okirat 2. pontjában meghatározott feltételek teljesítve vannak. Nem vitás, hogy 1920 április havában W lemben a felperes wieni megbízottjától H. E.-től, az Angol-Magyar Bank wieni fiókjának akkori cégvezetőjétől az alperes 335.000 márkát átvett, de ezt aiz összeget MSm az A/2 alatti okirat 1. pontjában megjelölt üzleMe fordította; ezért aiz alperes 1920. évi június hó 24. napján az A/3 alatti okiratban kijelentette, hogy arra törekszik, hogy a kapott 335.000 márkát és kamatát rövidesen' a felperesniűk visszafizesse, az összeg biztosítására pedig — aiz értékesítés joga mellett — átengedi a Relíenshurgbiain levő 120 hordó k'b. 30.000 kg. rézgálic tulajdonát. Nem vitás, hogy a felperes a rézgálicot értékesítette, amely eladásból — a felperes kereseti előadása szerint — a felperes részére 167,895 márka folyt Ibe. Arra utalással, hogy az alperes a 335.000 márkát a felperesi megbízott megtévesztésével jogellenesen vette kézhez és használta fel, a felperes kártérítés címén arra kéri az alperest kötelezni, hogy a jogellenesen felvett 168.105 márka értéke fejében 537.936 cseh koronát a fizetés napján jegyzett árifolyamon aranypengőben fizessem ki. Olyant kikötés, amelynek értelmében aiz alperes az általa átvett német márkák értékét cseh koronában 3.20-as árfolyamon a felperes részére biztosította volna, a felek között létre nem jött. Ebből folyóan annak a kereseti kérelemnek, hogy az alperes a márkában átvett és így ebben a pénznemben keletkezett tartozását cseh koronában és annak felszámított összegében teljesítse — ily értelmű kikötés hiányában — törvényes alapja nincsen. A felperes részéről támasztott az az igény, hogy az alperes az 1920. év április havában forgalomban volt 168.105 márka értékének megfizetésére köteleztessék, e szerint •— kikötésen nem alapuló átértékelési igény, amelyre vonatkozó kereseti joga az 1928. évi XII. t.-c. 3. §-ában meghatározott egy évi határidőnek jóval a kereset beadása előtt történt lejárta folytán megszűnt akkor is, ha ez a külföldi felperest valamely alkalmazható jogszabály folytán meg is illetné. Való ugyan, hogy az 1928. évi XII- t.-c. csupán a koronaértékben vagy forgalomban már nem lévő valamely más ibeJlföldi pénznembein meghatározott magánjogi pénztartozás átértékeléséről szól és a külföldi pénznemben meghatározott magánjogi tartozások átértékeléséről nem rendelkezik, mert azt a törvény 1. §-nak indokolása szerint a törvény feladatkörébe tartozónak nem tekintette: abból a körülményből azonban, hogy a törvényben szabályozott átértékelési igény érvényesítését a gazdasági rend megkívánt nyugalmának védelme okából rövidebb záros határidőhöz köti, okszerűen következik, a törvénynek az a jogi álláspontja, hogy a jog érvényesítésének ez az időbeli korlátja a közrendnek itt figyelembe vett követelményeinél fogva az 1928. évi XII. t.-c. meghozatalának indokául szolgált pénzválság időiszakában keletkezett minden hasonló jogi természetű követelésre vagyis a külföldi pénztartozásnak a törvényben nem isizabályozott átértékelésére is kiterjed. A hazai magánjogi jogrendnek a nemzetközi jog esetleges alkalmazásában is irányadó ez a tilalma a felperes átértékelési igényének bírói érvényesítését kizárja és így megfelel az anyagjogi jogszabályoknak a fellebbezési bíróságnak az a határozata, amellyel a felperest keresetével elutasította. Rokkantsági segély 58. A rokkantsági segélyhez való igény nem biztosítási ügyletből eredő igény. (P. VII. 660/1937. sz. a. 1937 április 6-án.) A fellebbezési bíróság az elsőbírósági ítéletből átvett indokolással jogszabálysértés nélkül jutott az alperesi alapszabályok 15., 18. és 25. §-aiban foglalt rendelkezések alapján arra az eredményre, hogy a felperes tagsága és ezzel rokkantsági segélyhez való igénye megszűnt annak folytán, mert az orvosi vizsgálat és a szakorvosi felülvizsgálatnál nem rokkantnak és munkaképesnek talált felperes az alapszabályszerű tagsági díj fizetését beszüntette anélkül, hogy az orvosi vizsgálat eredményével szemben az alapszabályokban meghatározott három hónapon belül az alapszabályokban előírt, választott bíróság előtt vagy a rendes bíróságnál jogorvoslattal élt volna. Téves a felperesnek az a peribeli érvelése, amely szerint a kereseti rokkantsági segély érvé-