Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 5. szám - Mikor tekinthető idegen eszmei tulajdonnak felhasználása meg nem engedettnek

5. sz. KERESKEDELMI JOG 75 nyesítése tekintetében nem az alapszabályoknak, ihanem a1 kereskedelmi törvénynek a biztosítási ügyletre vonatkozó rendelkezései volnának irányadók, mert a felek között nem jött létre is így a kereseti követelésnek nem is lehet alapja a K. T. 498. §-a szerinti biztosítási ügylet. Ezek szerint megfelel az anyagi jognak a rokkantsági segély fizetésére irányuló kereset elutasítása s a felperesnek ezt a döntést támadó felülvizsgálati kérelme alaptalan. Egyéni cég perképessége 59. Az egyéni cégnek külön perbeli jogképessége nincs, miután a tulajdonosától független, saját önálló jogalanyisággal sem a magánjog, sem a kereskedelmi törvény értelmében nem rendelkezik. Ennek azonban nem az a jogi következménye, hogy az egyéni cég neve alatt jogok nem szerezhetők, kötelezettségek nem vállalhatók és per sem indítható, hanem kizárólag az, hogy miután az egyéni cég a tulajdonosának a kereskedelmi neve, a melyen a kereskedelmi életben ismerik és amely alatt az ügyletet rendszerint köti, az egyéni cég neve alatt annak a tulajdonosa szerez jogokat, vállal kötelezettségeket s amennyiben a cég neve alatt per indíttatik, ennek ai pernek tulajdonképpeni felperes maga az egyéni cég tulajdonosa. (IP. VII. 4368/1936. sz. a. 1937 ápr. 7-én.) Vitatták az alperesek, hogy a felperesként fellépett takarékpénztár egyéni cég lévén, perbeli jogképessége nincs s e miatt a pert nem indíthatta volna meg, hanem csak a tulajdonosa: Kisújszállás megyei város. A felperesként fellépett takarékpénztár valóban egyéni cég, tulajdonosa a város, s a cég felett a kizárólagos rendelkezési jogot a városi képviselőtestület útján gyakorija. |>J per vitelére szóló meghatalmazást ennélfogva a tulajdonosnak kell ugyan kiállítania, de ezt nemcsak a saját neve alatt állíthatja ki, ihanem cégszerű aláírással a cég neve alatt is, miután a cég tulajdonkép a tulajdonos kereskedői neve. A jelen esetben a per vitelére szóló meghatalmazást kiállíthatta a törvény értelmében a város képviseletére hivatott polgármester, de kiállíthatta a takarékpénztár vezérigazgatója is, miután a takarékpénztárt létei-ítő városi szabályrendelet 20. §-a értelmében peres ügyekben az ügyvédi meghatalmazás kiállítására a vezérigazgató a hivatott. Az így kiállított meghatalmazásnak tehát olyan lenne a hatálya, mintha azt a törvény érelmében a várost képviselő polgármester állította volna ki, miután a meghatalmazás kiállítására a vezérigazgatónak reáruházott hatásköre van. Egyébként az irányadó tényállás szerint a város a kereset beadását utólag kifejezetten is kifejezetten tudomásul vette, sőt a Kúria felhívása folytán a per vitelére a város polgármestere is meghatalmazást adott és a perbeli képviselő által addig tett jogcselekményeket maga részéről is jog hatályosaknak ismerte ei. Miután ezek szerint az alperesek jog szerint sem a perbeli jogképesség hiányát sem kifogásolhatják, sem ,a per vitelére szóló meghatalmazás hiányosságát, a m. kir. Kúria pergátló körülmény fennforgását nem észlelte. Üzletátruházás 60. Az üzletátruházási törvény alapján fellépni, illetve a hitelező kijátszására irányuló vagyonátruházási ügyletet megtámadni csak az érdekeiben sértett hitelező, tehát csak az a harmadik személy jogosult, akinek követelése az üzletet, illetve a vagyont átruházó féllel szembeni már az üzletátvétel, illetve a vagyonátruházás idején fennállott, vagy azzal egyidejűleg keletkezett. (P. IV. 778/1937. sz. a. 1937 április 6-án.) Pénztartozás 61. Dollárfizetés kikötése esetén a dollárnak a szerződés megkötése idejében fennállott értékét kell megtéríteni. (P. VII. 6072/1936. sz. a. 1937 március 4-én.) * A felek közt 1928. évi augusztus hó 11-én létrejött átruházási szerződés 3. pontja szerint a alperes az átruházott jogok és kötelezettségek „ellenértéke" fejében 80.000 U. S. A. dollárt fizet. Ez azt jelenti, hogy a belföldi felek az U. S. A. dollárban meghatározott, most megjelölt összeget tekintették az említett jogok és kötelezettségek ellenértékének. Ebben a megállapításukban az U. S. A. dollárnak nyilván a szerződés kötése idején fenforgó értékét vették alapul. Minthogy továbbá a 80.000 U. S. A. dollárt az átruházott jogok és kötelezettségek ellenértékéül állapították meg, az U. S. A. dollárt értékmérőül kívánták alkalmazni. Az a körülmény pedig, hogy a közel 13 esztendőn át törlesztendő részleteknek ebben a pénznemben való fizetésében is megállapodtak, arra mutat, hogy szerződésük kötése alkalmával bíztak az U. S. A. dollár értékálló voltában és ezt a bizalmukat nyilván abból a körülményből merítették, hogy a gazdasági élet az U. S. A. dollárt abban az időben még valóban értékálló pénznemnek mutatta, ellenben semmi vontkozásban sem utalt arra, hogy ennek a pénznemnek az értéke később lényegesen csökkenhet. Ha a felek szerződésük megkötése alkalmával erre számítottak volna, az átruházott jogok és kötelezettségek ellenértékét bizonyára nem határozták volna meg U. S. A. dollárban. Az a feltevés azonban, amelyet a felek átruházott jogok és kötelezettségek ellenértékének megállapítása alkalmával szem előtt tartottak, tévesnek bizonyult: az U. S. A. dollár belső értéke a szerződés megkötése után a felek megállapodásakor fennállott értékének majdnem a felére csökkent. Az átruházott jogoknak és kötelezettségeknek a felek által meghatározott és szerződésükben is kifejezésre juttatott valóságos értéke azonban az értékmérőül választott U. S. A. dollár belső értékének csökkenése következtében mitsem változott. Ha tehát az alperes az U. S. A. dollárnak jelenlegi belső értéke alapján teljesítene, akkor nem szolgáltatná azt az értéket, amelyet a felek az átruházott jogok és kötelezettségek ellenértéke gyanánt a dollárnak a szerződés megkötésekor (1928 augusztus 11.) fennállott értéke alapján szabtak meg. Helytelen ezért az alperesnek az az » Ugyanigv dollárletéfből átalakított dollárbetét esetén. P. VII. 367/1937. sz. a.