Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 5. szám - Mikor tekinthető idegen eszmei tulajdonnak felhasználása meg nem engedettnek

o. sz. KERESKEDELMI JOG 73 Jogegységi ülés. A m. kir. Kúriának a közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsa folyó évi május hó 31. napjának (hétfői d. e. 10 órájára kitűzött ülésében a következő vitás elvi kérdéseket fogja eldönteni: I. ..A kisiparosoknak keresetük folytatásához szükséges gépberendezései és gépjármüvei az 1908. évi XLI. t.-c. 2. §-ának 14. pontjában megjelölt s végrehajtás alól kivett szerszámok, eszközök, műszerek forgalmi körébe vonhatók-e? Ha igen, felöleli-e a mentesség az emberi, motorikus vagy elemi erővel hajtott gépek és gépjármüvek minden fajtáját, avagy az csupán a kisebb értékű, vagy motor-berendezést, illetve elemi hajtóerőt nem kívánó gépekre és gépjármüvekre terjed ki?" II. ..Az árverésnek olyan ingatlanra elrendelése esetén, amelyre a szolgalmi jog bekebelezését rangsorban maselöző követelés van bekebelezve, az 1908: XLI. t.-c 26. §-ára tekintettel alkalmazni kell-e az 1881: LX. t.-c. 163. §-ának 2. bekezdésében írt rendelkezést akkor is. amidőn a szolgalmi joget m; -előző követelések összege a kikiáltási árnak a Yhn. 26. §-a szerint megállapított hányadát nem éri el?" III. Az egyházi adó az egyházközség ellen vezetett végrehajtás során lefoglalható-e? Ha lefoglalható, mily mérvben és ha nem korlátlanul, minő feltételekhez és korlátokhoz kötötten vonható foglalás alá. Mikor tekinthető idegen eszmei tulajdonnak felhasználása meg nem engedettnek. lA Kúria P. IV. 721 1937. számú ítélete (közölve jelen számunkban i oly megállapítást tartalmaz, amely mellett nem mehetünk el minden megjegyzés nélkül. — Az ítéleti ténymegállapítás szerint alperes reklámfestést rendelt meg felperesnél, aki azt el is végezte: és ezen megrendelés folytán alperes alkalmazottja ezen reklámfestés mozzanatait, munkabeosztását és az eljárás segédeszközeit megismerte: úgy hogy ezen munka befejeztével alperes most már saját maga festtette meg az ő alkalmazottjával az eddig felperes által készített reklámokat. — Felperes emiatt Tvt. 15. §. alapján pert indított alperes ellen tisztességtelen verseny miatt, mely perben a Kúria a keresetet elutasította és nemcsak, hogy a Tvt. 15. §-ának fennforgását meg nem állapította, hanem általános magánjogi szempontból sem tartotta alperes magatartását jogellenesnek. A kúriai ítélet szerint ..az idegen eszmei tulajdonnak — a találmányi szabadalmakról szóló 1895. XXXVII. t.-c. 8. "§-ából vont joghaszonszerűségnél fogva — csak az ipari kihasználást jelentő, vagy üzemi berendezésként való felhasználása meg nem engedett, ellenben a saját házi vagy személyes szükségletre való felhasználás nem tilos cselekmény. — Márpedig az alperesnek az a cselekménye, hogy árujára vonatkozó reklámfestéseket az alkalmazottjával elvégeztette, nem haladja túl a személyes szükségletet és így általános magánjogi szempontból is közömbös valóság esetén is az. hogy a felperes által alkalmazott és üzemi titoknak állított eljárást használta-e fel a szóbanforgó festészetnél." Szerény meggyőződésünk szerint azonban a Kúria tévedett, amidőn a szabadalmi törvény 8. §-ából vont analógia alapján utasította el a keresetet. Ezen 8. § szerint: ..A szabadalom jogos fnnállása egész idejére a szabadalma tulajdonosnak kizárólagos jogot ad arra, hogy találmánya tárgyát iparszerűleg készíthesse, forgalomba hozhassa és iparszerűleg vagy üzemi berendezésként használhassa." Ha tehát valaki egy szabadalom tárgyát saját privát házi használatra felhasználja, ez nem képez szabadalmi bitorlást, mert ez sem az iparszerüséget, sem az üzemi berendezést nem állapítja meg. Ha a perbeli alperes nem vállalatában, hanem saját privát háztartásában, családi körében, mondjuk a gyerekek szórakoztatására, 'használta volna fel a plakátokat, akkor nem lehetne beszélni szabadalombitorlásról, illetőleg tisztességtelen versenyről. Más azonban az eset. ha valaki a szabadalom tárgyát vagy jelen esetre alkalmazva, az üzemi titkot, saját üzemében, üzemi szükségleteire használja fel. Vegyünk egy. a szabadalmi törvényből vett. tehát az ítéletre támaszkodó esetet, amely néhány évtizeddel ezelőtt igen gyakori volt. amikor még Budapesten és általában az országban nem villanyvilágítás, hanem gázvilágítás divott. A Magyar Gázizzófény Társaságnak, (a régi Auer társaságnak) szabadalma volt különféle gázizzókra, az ú. n. gázizzóharisnyákra. Gyakoriak voltak természetszerűleg ezen Auer gázizzófénnyel szemben elkövetett bitorlások, amelyek legnagyobb része abban állott, hogy pl. kávéházak vagy vendéglők ezen szabadalomba ütköző gázizzófényt (harisnyákat' használták. — Magam tárgyaltam annakidején egy csomó ilyen szabadalom bitorlási pert és az mind a terheltek elítéltetésével végződött, minthogy a bíróság állandó gyakorlatában kimondotta, hogy ha valaki az utánzást képező gázizzófényt saját üzemében, (vendéglő vagy kávéház) használja, ez ú. n. üzemi berendezésként való használatot jelent, úgy hogy megállapítja a szabadalmi törvény 8. §-ába ütköző, tehát a 49. §. szerint fennforgó szabadalombitorlás tényálladékát. — Ehhez az esethez teljesen hasonló és éppen a kúriai ítélet által hivatkozott szabadalmi törvény szerint is az eszmei jogba ütköző jogellenes ténykedést képez az az eljárás, hogy ha valaki, egy harmadik személy részére védett eljárást nem privát célokra, hanem üzleti célokra, tehát — joggal mondhatni —: üzemi berendezésként használja fel. (Az a körülmény, hogy a reklámfestések a személyes szükségletet nem haladták meg. nem az üzemszerüség kritériumához tartozik. A személyes szükséglet túllépése esetleg már az iparszerüség kritériumát is kimerítette volna.) Ennviben tehát a kúriai ítélet helyességéhez — szerény véleményünk szerint — alapos szó fér. Dr. Szenté Lajos. IRODALOM Hazai irodalom Dr. Kauser Lipót: Az érdekkutatásról. Magánjogi tanulmány. — Politzer Zsigmond és Fia kiadása. 1937. Dr. Geiger Samu ügyvéd: Az örökösödési perekről. — A Polgári Jog kiadása. 26. füzet.