Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 5. szám - Tisztességtelen versenyből származó kártérítési követelés elévülése

o. sz. KERESKEDELMI JOG 71 törvény nyomán keletkezett, eltekintve a ver­senyjog nemzetközi jellegétől is, minden­esetre figyelembe veendő, hogy a német tör­vénynek ezt a rendelkezését az irodalom és joggyakorlat hogyan értelmezi. Dr. Alfréd Rosenthal híres versenyjogi kommentárjában (VIII. kiadás 528 old. Xote 20) a versenyjogi kártérítési követelés elévü­léséről szólva egy Reichsgerieht határozatot citál (R. G. 106.2851. amely szerint: ..der je­desmalige Schaden, der seine Ursache in der Unterlassung hat. ist ein .,neuer". Megje­gyezzük, hogy ez az ítélet nem is versenyjogi perben keletkezett, hanem arra vonatkozik, hogy valakinek földjén egy gát átszakadt és a szomszéd területét elöntötte, amiből kifolyólag kárát érvényesíti a szomszéd. A Reichsgerieht abban a perben mondta ki. hogy annak da­cára, hogy egy és ugyanazon negatív cselek­ményből ! mulasztásból i eredő folytatólagos kárról van szó. minden egyes kár elévülése külön-külön kezdődik meg és így csak az el­évülési időn belül érvényesíteti kártérítési igényt állapította meg. Ettől a civiljogi Reichsgerieht ítélettől elte­kintve azonban a német Reichsgerichtnek két vonatkozó ítéletét találjuk, amelyek a foly­tatólagos tisztességtelen versenyből származó kártérítési követelés elévülésére vonatkoz­nak. Az egyik az R. G. II. 155 30. számú íté­let 1931 február 27-ről (lásd: Markenschutz und Wettbewerb 1931. évfolyam 5. szám, 276 sk. old.i. amely kimondja, hogy: még ha az adott esetben folytatólagos cselekményről is van szó, ..... so kann diese mit ihren schádlichen Folgen doch einerseits nicht als eine einzige Handlung gelten, vielmehr muss für die Geltendmachung der durch die ein­zelnen Tátigkeitsakte verursachten schádli­chen Folgen Beginn. Unterbrechung und Vollendung der Verjáhrung nach den allge­meinen Grundsátzen gelten". (Vrgl. Standin­ger, 9. Aufl. Nr. 2. zu §. 852. BGB. II. 3. Sz. . Részletesen és teljes elvi éllel és indokolással mondja ki ugyanezt a R. G. II. 161 31 számú ítélet iMarkenschutz und Wettbewerb 1932. Nr. 3. 141 sk. old.), amely szerint a folytató­lagos cselekményből származó kártérítési kö­veteléseknél nem érvényesíthető a büntető­jognak a folytatólagos deliktumokból szár­mazó elve, ..Vielmehr erzeugt jede wieder­holte Verletzungshandlung einen neuen Schadenersatz-Anspruch. der einer besonde­ren Verjáhrung unterliegt." Az ítélet indoko­lása szerint felperes előtt bizonyára a folytató­lagos büntetőjogi cselekmény alapján kifejlő­dött joggyakorlat lebegett, s ezt akarta átvinni a polgári ügyekre. A Reichsgericbt szerint azonban azok az alapelvek, amedyek a büntető­jogi joggyakorlatban a folytatólagos deliktum tekintetében, különösen az ily cselekmények elévülése tekintetében kifejlődtek. — nem vi­hetők át a polgári jogba. Mert hiszen az ily cselekményeknél nincsen szó egy és ugyan­azon cselekmény károsító hatásainak a foly­tatólagosságáról, hanem a károsító cselek­ményeknek az ebből származó károkkal ösz­szekötött ismétlődéseiről: s éppen ezért ezek­ben az esetekben az elévülési határidő min­den egyes cselekményből származó kártérí­tési igényre külön-külön kezdődik és évül el. És minthogy a R. G. nem fogadja el folytató­lagos cselekmények tanát a polgári jogban, ezeket a cselekményeket ..megismétlődő cse­lekményeknek" nevezi, amelyeknél minden egyes cselekmény újból sérti a jogosultat és így minden egyes tudomására jutott esetből származó kártérítés elévülése külön-külön kezdődik meg. Hivatkozik az ítélet korábbi R. G. ítéle­tekre, amelyekből azt a következtetést vonja le, hogy még teljesen folytatólagos cselekmé­nyek esetén is. amidőn pl. hírnévrontó és folytatólagosan megjelenő sajtóközlemények útján áll is elő a kár, még ez esetben sem te­kinti ezen sajtóközleményeket egy cselek­ménynek, vielmehr müsse für die Gel­tendmachung der durch die einzelnen Tátig­keitsakte verursachten schádlichen Folgen Beginn. Unterbrechung und Vollendung der Verjáhrung nach den allgemeinen Grund­sátzen gelten.'1 Hivatkozik az R. G. ítélet a szakirodalomnak csaknem egységes álláspontjára is. Ugyanígy: Reimer, id. m. EL kötet 791 old., ahol az abba­hagyási igénnyel ellentétben utal arra, hogy folytatólagos, megismétlődő cselekménynél minden egyes megismétlődés, még ha azok valamennyien egy egységes elhatározásra is vezethetők vissza, ,. . . . als selbststándiger Verletzungsakt" tekintendő. Midőn tehát a Kúria fenti ítéletében a foly­tatólagos cselekményekből származó kárté­rítési igény tekintetében, ellentétben a folv­tatólagos cselekményből származó abba­hagyási igények elévülésétől, azt az állás­pontot foglalta el. hogy minden egyes kár, amely a folytatólagos cselekményből szárma­zik: új kár. melynek elévülése külön-külön veendő figyelembe. — akkor ítélete teljesen megfelelt a szomszédos kultúrállamok jogsza­bályainak, törvénynek, irodalomnak és jog­gyakorlatnak egyaránt. Minden í°gász>kereskedő és canssaraiss, közgazdász olvassa a I KERESKEDELMI JOG-ot

Next

/
Oldalképek
Tartalom