Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 4. szám - Egységes nemzetközi vételjog

4. sz KERESKEDELMI JOG 51 Egységes nemzetközi vételjog Irta: dr. Sövényházg Ferenc igazságügyminiszteri titkár. Chalmers, az adásvételről szóló 1893. évi angol törvény: a Sale of Goods Act eredeti tervezetének szerkesztője, a törvényhez irott első kommentárjának bevezetésében mondja, hogy kereskedelmi ügyekben gyakran fonto­sabb a jogszabálynak biztossága, mint annak tartalma.1 A jogszabályok biztossága nem­csak az államon belül lebonyolódó forgalom­ban érdekeltek számára lényeges, hanem elsőrendű fontosságú a nemzetközi forgalom­ban is. Nagymértékben szolgálná a jogszabá­lvok biztosságának érdekét, ha sikerre ve­zetne a nemzetközi vételi ügyletek magánjo­gának egységesítésére irányuló törekvés. A Nemzetek Szövetségének fennhatósága alatt működő római jogegységesítő intézet ilnstitut international de Romé pour l unifi­eation du droit privéi tervezetet dolgozott ki az adásvétel nemzetközi egységes szabályo­zása érdekében (Projet d'une loi interna­tionale sur la ventei. A tervezet tanulmányozásánál kiviláglik, hogy az Intézet igyekezett feltárni az egyes nemzeti vételi jogokban érvényesülő közös alapelveket, a rendszerbeli ellentétek ki­egyenlítésére törekedett. — a feladat eredmé­nyes megoldását veszélyeztető kérdések ren­dezését inkább kikapcsolta a tervezetből s a nemzetek jogalkotásába utalta. Felismerhető a tervezeten az Intézetnek az az igyekezete is. hogy az angol és amerikai csatlakozást meg­könnyítse. A tervezet rendezésébe vont körnek erős kiszélesítése súlyosbította volna az Intézet feladatát és csökkenthétté volna egyes álla­mok csatlakozási hajlandóságát. Ezért a ter­vezet igyekszik távolmaradni a kötelmi jog általános részébe tartozó kérdések rendezésé­től, így mellőzi az adásvételi szerződés meg­kötésére vonatkozó szabályozást is. Az el­adott dolog tulajdoni vonatkozásait sem ren­dezi. A tulajdonjog fenntartása melletti eladásra ipactum reservati dominiii vonatkozó szabá­lyozással sem kívánta az Intézet terhelni az egységes nemzetközi adásvételi jogot tárgyazó tervezetet. A tervezet 1. Melléklete tartal­mazza a tulajdonjog fenntartása melletti el­adás leggyakrabban előforduló eseteinek kö­rére, a gépek ilyen adásvételére vonatkozó szabályozást. De az egységes nemzetközi adásvételi jogra vonatkozó tervezet független ettől a melléklettől úgy. valamint az angol­szász ..letter of trust" intézményének elfoga­1 in mercantile matters. the certainty of the rule is often of more importance than the substance of the rule." dását ajánló 2. Melléklettől is: a mellékletek nélkül is elfogadható az egységes vételjog. A tervezet /. fejezete meghatározza az egy­séges adásvételi jog érvényesülési körét. A tervezet rendelkezései a testi ingó tár­gyak lobjets mobiliers corporelsi adásvéte­lére vonatkoznak. így nem terjednek ki in­gatlanok, követelések, jogok adásvételére. Ki­fejezetten kizárja a tervezet szabályozásának köréből az értékpapírokra s a pénzre, vala­mint a hajóra s a légijármüre vonatkozó adásvételt. A tervezet rendezése alá vonja az olyan dolgok előállítására irányuló szállítási szer­ződéseket, amely dolgok anyagát a szállításra kötelezett adja. Nem különböztet a tervezet kereskedelmi és általános magánjogi vétel között. Rendel­kezéseit alkalmazni kell tekintet nélkül arra. kereskedők-e a felek s kereskedelmi ügylet-e a szerződés. Élő állatok adásvétele esetére a hibáért való szavatosság kérdésének rendezését a nemzeti jogba utalja a tervezet. Csupán a nemzetközi adásvétel esetére vo­natkozólag szabályoz. A nemzetközi adásvé­tel fogalmát egyrészről alanyi, másrészről tárgyi ismérv alapján határozza meg. Arra az esetre vonatkozik a szabályozás, amelyben a szerződő felek telepe vagy székhelye az adásvételt eltérően szabályozó államok terü­letén van. s egyúttal, amelyben az eladott do­log a szerződés szerint nemzetközi szállítás tárgya. Nemzetközi szállítás itransport inter­national i alatt kell érteni a továbbítást egyik állam területéről egy másik állam területére. Az általános rendelkezéseket tartalmazó 77. fejezetből kitűnik, hogy a szabályozás disz­pozitiv erejű: nem zárja ki a felek jogsza­bályválasztó jogát, de jogszabályválasztás ese­tében az alkalmazandó jog kifejezett megje­lölését kívánja. A felek megegyezéssel kiter­jeszthetik az egységes vételjog alkalmazási körét s a felek autonómiájára hagyja a ter­vezet, hogy az egységes jog alkalmazását egé­szen kizárják, feltéve, hogy kifejezetten meg­határozzák azt a nemzeti jogot, amelyet szer­ződésükre irányadónak tekintenek. Az egysé­ges vételjog egyes rendelkezéseinek alkalma­zását is kizárhatják a felek, feltéve, hogy az eltérő rendelkezésekben megegyeznek akár azok kifejezett megjelölésével, akár meghatá­rozott szabályokra utalással. A jogegységesítést azzal is előmozdítani kí­vánja a tervezet, hogy mindazokban az ese­tekben, amelyekben az egységes jog kifeje­zetten nem rendelkezik, de amelyek az egysé­ges jog alkalmazási körébe esnek, az egysé­ges jog alapjául szolgáló általános elvek al­kalmazását, vagyis a hézagoknak az egysé­ges jog szellemében való kitöltését rendeli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom