Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 3. szám - Bankreform Svájcban és Németországban - Bankreform Svájcban és Németországban. I-IV. [r.]

34 KERESKEDELMI JOG 3. sz. kommission nem állapítja meg, hogy az említett feltételek teljesíttettek, addig a bank működését nem kezdheti meg és a cégjegyzékbe nem vehető fel. A törvény életbeléptekor már fennálló bankok, amennyiben belső szervezetük az előbbemlített rendelkezéseknek nem felel meg, három éven belül kötelesek e rendelkezésekhez alkalmazkodni. A német törvény szerint a hitelintézetek működéséhez a Reichskommissar engedélye szükséges. Ugyanez áll a hitelintézetek által bel- vagy külföldön létesítendő fiókokra, ügynökségekre és fizetőhelyekre, valamint a külföldi hitelintézetek által belföldön létesítendő ily intézményekre is. A Reichskommissar az engedélyt megtagadhatja, ha a hitelintézetnek, vagy a létesítendő hóknak vezetői nem feddhetetlen előéletűek, vagy nem birnak a kellő szakképzettséggel, illetve a vállalat vezetéséhez szükséges tulajdonságokkal és tapasztalatokkal, ha az engedély megadását a helyi és általános gazdasági szükségletek nem indokolják, vagy ha hiányoznak a vállalat folytatásához szükséges anyagi eszközök. A Reichskommissar visszavonhatja az engedélyt, ha az üzlet az engedély megadásától számított egy éven belül nem nyilik meg, vagy ha az üzlet egy éven át szünetel. Ezen kívül a Reichskommissar megtilthatja az üzlet folytatását, ha az engedélyt hamis adatok alapján, vagy egyébként csalárd módon szerezték meg, vagy ha kitűnik, hogy a vállalat vezetői nem birnak a működésükhöz szükséges megbízhatósággal, végül ha a hitelintézet nem nyújt biztonságot a reá bizott pénzek vagy értékpapírok tekintetében, vagy ha működése fontos általános érdekeket sért. Az engedély visszavonása, vagy az üzlet folytatásának megtiltása iránti eljárás során a Reichskommissar-nak alkalmat kell adnia arra, hogy a hitelintézet nyilatkozhassék, s ezen kívül megfelelő esetben határidőt is szabhat az esetleges hiányok pótlására. A törvény életbeléptekor már fennálló és üzletüket tényleg folytató hitelintézeteknek nincs szükségük engedélyre, azonban a hitelügy célszerű irányítása végett az Aufsichtsamt 1935 december 31-ig jogosult az ily hitelintézeteknek üzletük folyatását még akkor is megtiltani, ha az üzletfolytatás megtiltásának fentiekben ismertetett esetei nem forognak fenn. III. Saját tőke és likviditás. A svájci törvény a bankok kötelességévé teszi, hogy megfelelő arányról gondoskodjanak egyrészt saját tőkéjük és összes kötelezettségeik, másrészt pedig az úgynevezett „készpénzszerű tételek" (greifbare Mittel), illetve a könnyen értékesíthető vagyontételek és a rövid lejáratú kötelezettségek között. A törvény a végrehajtási rendelet számára tartotta fenn az említett fogalmak közelebbi meghatározását, továbbá a saját és az idegen tőke közötti aránynak, úgyszintén az előbb említett vagyontételek és a rövidlejáratú kötelezettségek közti aránynak megállapítását. A végrehajtási rendelet szerint saját tőkének a befizetett alaptőke, a be nem fizetett, de kötelezőjegyekkel fedezett alaptőkének 50%-a, a közületek által okiratilag vállalt kezességi összeg, közkereseti és betéti társaságoknál a korlátlanul felelős tagok tehermentes kezességi letété, a mérlegben kimutatott tartalékok, kivéve a veszteségi tartalékokat, végül a mérlegben kimutatott nyereségegyenleg tekintendő, amivel szemben viszont a mérlegben kimutatott veszteségegyenleg a saját tőkéből levonandó. E saját tőkének legalább annyit kell kitennie, mint a belföldi jelzálogjoggal fedezett követeléseknek megfelelő összegű kötelezettségek 5%-a és a többi kötelezettségeknek 10%-a. A Rankenkommission különleges esetekben eltérsét engedhet a fenti szabályozástól. Készpénzszerű tételeknek a pénztárállományt, valamint a jegybanknál levő girokövetelést és a postacsekk-követeléseket tekinti a végrehajtási rendelet. Könnyen értékesíthető vagyontételeknek pedig a jegybanknál leszámítolható vagy elzálogosítható váltókat, kincstárjegyeket és kötvényeket, a bankokkal szemben fennálló és látra szóló vagy egy hónapon belül esedékes könyvjóváírásokat, a külföldi kibocsátók vagy elfogadók által kiállított és három hónapon belül esedékes kincstárjegyeket, elsőrendű bankelfogadványokat és hasonló papírokat, a kikölcsönzött report-pénzeket, valamint az egy hónapon belül esedékes lombardkölcsönöket, az egy hónapon belül esedékes és idény- vagy rembours-hitelből eredő követeléseket, továbbá a jegybanknál elzálogosítható kötelezvényekkel fedezett folyószámlaköveteléseket, s végül az egy hónapon belül esedékes szelvényeket kell tekinteni. Rövidlejáratú kötelezettségeknek minősíti a végrehajtási rendelet a bankokkal szemben fennálló és látra szóló vagy egy hónapon belül esedékes tartozásokat, a csekkszámlákat és a látra szóló tartozásokat, a ki nem egyenlített csekkeket és rövidlejáratra adott rendelkezéseket, az egyhavi felmondás mellett visszafizetendő tartozásokat, a felmondott és egy hónapon belül visszafizetendő takarékbetéteket, a felmondott és egy hónapon belül viszszafizetendő letéti vagy betéti füzeten alapuló betéteket, a fel nem mondott takarékbetétek 15%-át, a fel nem mondott és letéti vagy betéti füzeten alapuló betétek 15%-át, az egy hónapon belül visszafizetendő kötelezvényeket és pénztárjegyeket, az egy hónapon belül esedékes intézvényeket és elfogadványokat és a bevételezett report-pénzeket.