Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 11. szám - Hitelezői késedelem és deviza korlátozása

176 KERESKEDELMI JOG 11. SZ. így az 1936 április 4-iki magyar-román egyezmény szerint a banknál való lefizetés teljesítés hatályával bir. Ezzel szemben az 1935 március 9-i magyarsvájci egyezmény szerint a solutió csak akkor áll be, ha a hitelező a pénzt kézhez kapja. Hasonlóképpen a Stillhalte-követeléseknél a kamat-, jutalék- és költségtörlesztések is csupán biztosíték hatályával birnak a N. B. 232. sz. körlevele értelmében. Igen érdekes az 1936 április 1-i magyarcseh egyezmény, amely vegyesen foglalja el a kétféle álláspontot. Ha a cseh adós a magyar exportőrrel szemben fennálló tartozását Csehszlovákiában lefizeti, akkor kötelezettsége alól mentesül, viszont a magyar adós a cseh hitelezővel szemben csakis akkor mentesül, ha a Csehszlovák Nemzeti Bank neki követelését kifizette. Látjuk tehát, hogy a különböző külföldi államokkal szemben fennálló fizetési egyezmények e tekintetben homlokegyenest ellenkező rendelkezéseket tartalmaznak. A szabályozás rendszerint attól függ, hogy a kereskedelmi tárgyalások során melyik ország tudja álláspontját nagyobb nyomatékkal képviselni. Nem megyek bele ennek a kérdésnek a részleteibe, mert dr. Meznerichnek éppen jelen számunkban közölt cikke lényegileg hasonló kérdéssel foglalkozik. Az én nézetem azonban az, hogy általános magánjogi szabálynak mégis csak azt kell tekinteni, hogy a hitelező teljes kielégítést csakis akkor nyert, ha követelése neki ténylegesen külföldön ki lett fizetve. A pengőértéknek autorizált pénzintézetnél való befizetése solutiós hatállyal nem bír, a kötelmet meg nem szünteti, csupán a késedelem hatásától mentesíti az adóst. Mivel pedig a felárrendelet szerint felár követelhető, ha a követelés a felárrendelet hatálybalépése előtt meg nem szűnt, azt kell mondanunk, hogy akkor is lehet utólag felárat követelni, ha az adós lefizette ugyan a pengőellenértéket autorizált banknál, de az még külföldre ténylegesen átutalva nem lett, vagyis a hitelező 1936 január 22-ig a pénzt kézhez nem vette. Minden olvassa a KERES* jogász, kereskedő és közgazdász LEDELMÍ JOG-ot Hitelezői késedelem és devizakorlát ozcás Irta: Dr. Meznerics Iván. a Magyar Nemzeti Bank segédfogalmazója. A devizakorlátozások klasszikus hazájában, Németországban a közelmúltban jutott nyugvópontra — legalább is egyelőre — egy másfél éven keresztül szokatlan élénkséggel folytatott devizamagánjogi vita. Érdemes vele foglalkozni nemcsak azért, mert kiváló német magánjogászok vettek részt benne s a Reichsgericht nagyszenátusa is beleszólt a vitába, de elsősorban azért, mert ugyanez a probléma a magyar devizamagánjogban szintén felmerül. A jogvita akörül a kérdés körül forgott: jogában áll-e a pénzre szóló kötelem külföldi hitelezőjének a belföldi adós által esedékességkor felajánlott zárolt belföldi számlára való teljesítést visszautasítani, ill. hitelezői késedelembe esik-e, ha az ily módon felajánlott fizetést nem hajlandó teljesítés gyanánt elfogadni? Vonatkozik e kérdés mind belföldi, mind külföldi pénznemben kirótt tartozásokra s a vita később kiterjedt arra az analóg kérdésre is, hogy az effektív külföldi pénznemben kirótt tartozás belföldi hitelezője a belföldi pénznemben (de természetesen nem zárolt számlán) felajánlott teljesítést visszautasíthatja-e? Az irodalmi vitát a Reichsgericht VII. polgári tanácsának 1935 január 29-én hozott következő Ítélete indította meg: „Der auslándische Gláubiger einer Reichsmarkhypothek ist nach Treu und Glauben verpflichtet, der Rückzahlung der fálligen Hypothek auf Sperrkonto an Erfüllungsstatt zuzustimmen, wenn der Schuldner eine Genehmigung der Devisenstelle zur Zahlung zu freier Verfügung des Gláubigers nicht erhalten konnte. Weigert er sich, dieser Zahlungsweise zuzustimmen, so kommt er in Annahmeverzug und verliert den Anspruch auf weitere Zinsen." Hartensteinnek az ítélethez fűzött óvatos kommentárjából1) megállapítható, hogy nem ért egyet a döntéssel, E. Langen pedig rámutat2) arra, hogy az Ítélet és annak indokolása aggályosan általánosít. Warneyer ezzel szemben helyesli3) a Reichsgericht álláspontját, amely szerinte összhangban áll H. Dietrichnek már 1934-ben megjelent4) devizamagánjogi fejtegetéseivel. H. A. Simon e fejtegetésekkel szembenállva ,,Fehlspruch"-nak minősíti5) az Ítéletet s Dietrich válaszára6) adott viszonválaszában7) újabb érveket sorakoztat fel. L. Holbeck kiterjeszti8) a vitát az effektív külföldi pénznemben fennálló követelés belföldi hitelezőjének jogállására is, mondván, hogy ez sem köteles a belföldi pénznemben való teljesítést elfogadni. Dietrich vele is