Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 10. szám - A tisztességtelen verseny elleni Nemzetközi Liga

10. HL KERESKEDELMI JOG 167 határozati, alperes vagyoni helyzete a kiérdemelt díj összegének megállapításánál egymagában nem lehet döntő jelentőségű, mert kedvező vagyoni v szonvok között élő egyénnel szemben is csak a méltányos 5 kellőkép kiérdemelt jutalék érvényesíthető. Névjog 153. A név használata az egyén legszemélyesebb joga; arról az egyén szabadon rendelkezhetik és a nevének mint kizárólagos tulajdonának a használatát másnak megengedheti. — azonban csakis a saját nevének a használatát ruházhatja át jogérvényesen és a névhasználat átengedése e»ak az átengedő egyén életére, illetőleg haláláig szólhat. Minthogy a név családi névből és utónévből áll. ebből folyólag az egyén engedélye csak annyiban érvényes, amennyiben a teljes nevének a használatát engedi át másnak: amennyiben pedig csak a családi nevét engedi át. az csupán olyan értelemben joghatályos, hogy az átruházó egyén teljes nevének a használatba vétele tekinthető átengedettnek. (C. P, II. 2571/1936. <az. a. 1936 szept. 16-án.) A f.lperes jogelődje, herceg E. M. ugyan a ..herceg E."" név használatát engedte meg az alperesnek, de ezzel — a kifejtettek szerint — csak a here-:.: teljes nevének az átengedése t:k:nthetö jogszerűnek, vagyis a ..herceg E. M." név használatának az átengedése, s az is csak az átengedő hereegr.ek az élettartamára. Ebből következik, hogy a felperesnek, mint a hercegi család tagjának jogában áll tiltakozni az ellen, hogy az alperes a hercegi család: nevét az áruin használja. Igaz. hogy herceg E. M. már 1920 május havában meghalt s az alperes azóta is használja áruin ez ..E.'' névmegj-:lölést. Azonban a névhez való jog iohasem enyészik el, a nevet a család bármely tagja bármikor visszaköv.-; telheti, s így mégha az ..E."" család tagjai és a felperes is tudtak volna az ..E."- név használatáról, erre irányuló külön akaratkijelentés nélkül a használathoz való hozzájárulásra, avagy arra, hogy felperes a családi névnek a>z alperes által való használatába örök időkre beleegyezett, okszerű következtetést vonni nem lehet. 154. ..Atelier" szót a névjog nem védi. ÍC. P. IV. 3354,1936. sz. a. 1936 szept. 16-án.) A felperesi előadás értelmében az elsőrendű felperes művészeti tervező- és mühelyiskolát tart fenn. a másodrendű felperes mm ész {pártoló egyesület, amely bálokat és kirándulásokat rendez, az alperes mulatóhelytulajdonos. Az elsőrendű felperes az iskolájának elnevezésében, a másodrendű felperes a nevében, az alperes az üzleti megjelölésében használja első helyen az ,.Atelier" szót. A felp.rések azt állítják, hory az „Atelier"' szóról már egy-két éve őket ismerik fel Budapest n és így az alperes az ő sérelmükre használja az ,,Atelier Bar" elnevezést s ezzel a felperesek működését, céljait veszélyezteti, nekik jogellenesen kellemetlenségeket okoz. 'A néwédelem ugyan a név alkatrészeire is kitérj d. amíg az világosan egy meghatározott név v>lójére (személyre vagy vállalatra) utal, azonban az „Atelier' ?zó nem tekinthető olyan névnek, amelyre bárki, — mint kizárólag őt megjelölőre — hivatkozhatnék. Részvénytársaság 155. Ig, tagok felelőssége a rt. inimobüizálásáért. (C. P. IV. 2509,1936. sz. a. 1936. szept. 29-én.) A r. t. 1930 évi december hó 31-én készült mérlege szerint a takarékpénztárnál elhelyezett betétállomány 221.201 P 53 f-t tett ki és az irányadó tényállás szerint a betétösszeg a malomépités megkezdésétől a mérleg egybeállításáig csak az időközi kamatok összegével növekedett. A fellebbezési bíróság ténymegállapítása szerint a takarékpénztár a dörögi malom újjáépítésére, berendezésére és üzembehelyezésére 206.349 P 89 f-t fordított, amelyből az 1930. évvégéig mintegy 146.000 P-t folyósított, míg a töi>bi .folyósítás az 1U31. év tavaszá g terjedő felszerelés és üzembehelyezés idejére esik. A takarékpénztár a betétek összegével majdnem felérő, vagy azt esetleg meg is haladó öszszegeknok a dörögi malomra való fordítása által immobillá vált, mert a fellebbezési bíróságnak az elsöbiróság íteletéből átvett indokolása szerint a malomba fektetett tőkék kivonása nehézségbe ütközött és nehézségbe ütközött volna abban az esetl en is, b;i a malomingatlan tehermentesen a takarékpénztár telekkönyvi tulajdona lett volna és mert az alább kilejtendők szerint nem állóit rendelkezésre a takarékpénztárnak olyan összegű liquid kihelyezés, amelyből eleget tehetett volna a rendes gazdasági viszonyok mellett is várható idegen töke visszafizetési kötelezettségeknek. A beruházott töke mobilitása szempontjából ugyanis valósága esetén sincs jelentősége annak, ha a befektetés elhatározásakor a Gy. E. Takarékpénztár egyes vezetőivel tárgyalások folytak arra nézve, hogy a felépítendő malomból önálló részvénytársaságot fognuk alapítani. Maguk az alperesek sem állítják és nincs is adat a perben arra, hogy ilyen irályban kötelező megállapoaások lettek volna, de ha lelt volna is remény arra, hogy ebben az esettben a befektetett töke vagy annak fele rész? megtérül ebben az esetben is a befektetett tőkék bizonytalan ideig mégis lekötve maradtak volna. A takarékpénztárnak az immobilitását az alperesként megperelt igazgatósági tagok vétkes gondatlansággal idézték elő. Ugyanis a malom építésének és újból való felszerelésének elhatározásakor is az igazgatóság megperelt tagjai tudták, vagy csak kötelességmulasztással nem tudták, hogy az építés és berendezés a betétek összegével felérő, vagy esetleg azt meg is haladó befektetést jelent. Mindenesetre tudta ezt W. A. alperes, aki az építési és szerelési terveket látta, a költségek összegét ismerte, aki az egész építést és szerelést végeztette. Ha pedig az alperesként perbevont többi igazgatósági tag a befektetések megtételére W A.-nak korlátlan felhatalmazást adett. a szükséges ellenőrzés mellőzésével a K. T. 182. §-ában előírt ügyintéző és ellenőrző tevékenységét mulasztotta el. A tudomás hiányára, mint mentesiiő körülményre tehát d többi alpe-