Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 10. szám - A tisztességtelen verseny elleni Nemzetközi Liga

168 KERESKEDELMI JOG 10. sz. résként itt perelt igazgatósági tagok nem hivatkozhatnak. Az alpereseknek a társaság vagyoni helyzetét állandóan figyelemmel kisérni és ellenőrizni volt kötlességük. Amikor tehát a részvénytársaság kezelésére bizott idegen tőkéknek az építkezésre és a malom felszerelésére való fordítását elhatározták, meg kellett állapítaniok, hogy ilyen kihelyezés mellett meg tud-e felelni a takarékpénztár alapszabályszerü kötelességeinek és a hitelezőkkel szemben fennálló, a rendes gazdasági viszonyok mellett előrelátható kötelezettségeinek. Ebből folyóan meg kellett arról is győződniük, hogy rendelkezésére áll-e a vezetésük alatt álló pénzintézetnek oly összegű liquid kihelyezés, amely alkalmas a hitelezők előrelátható követeléseinek a kielégítésére. A kifejtettek szerint azonban ily összegű kihelyezés már az 1930. év végén sem állott a takarékpénztár rendelkezésére. Bizomány 156. A K. T. 376. §-a szerint a bizományos a vele szerződő (vevő) fél fizetési-, vagy egyéb kötelezettségeiért „egyenes adósként" felel, ha ezt — delcredere formájában — elvállalta. A bizományosnak egyenes adósként való felelősségéből pedig következik, hogy a megbízó nem köteles követelésének az érvényesítését előbb a bizományossal szerződő vevővel szemben megkísérelni, hanem mindjárt közvetlenül a bizományos ellen fordulhat. (C. P. IV. 3544/1936. sz. a. 1936. szept. 24-én.) Ennél a 'kérdésnél az N. lalattö bizományi szerződés 8. •pontijaiból folyótag, — ha igaz volna is, — közömbös IEIZ a körülmény, hogy a ímegibizó felperes a bizományos alperes hiteilibein1 történt eladásáról tudott és -hhoz hozzájárult. 'Alperes e delcrederéből eredő egyerars adósi fellelőssége alól csak iákkor mentesülne, ha bizonyítást nyerne^ olyan tényállás, hogy ai felperes az alperes tiidta és beleegyezése nélkül, ennek ellenére közvetlenül maga adott el Ihitefezésre iaz alperos kezelése alatti bizományi árulkat. llycm konkrét esetet sízonban az alperes — aiz irányadó tényállás szerint, — nican bizonyított, de még csak fel sem hozott, sőt felhívás dacára azt sem tudta m-:igúelö.lni, hogy a kifogásolt tételek közül melyek volnának ilyenek. Sajtótörvény 157. Felelős szerkesztő nem léphet ki azonnali hatállyal azért, mert a napilap kiadóhivatalában csalás miatt bűnvádi eljárás alatt álló egyént nem vezetőállásban alkalmaz. (C. P. II. 3131/1936. sz. a. 1936 szept. 23-án.) A felperes az alperes lapkiadó vállalatnak a felelős szerkesztője volt és így a felperes szolgálati viszonyának a felperes részéről azonnali Ihiatállyal történt megszüntetésérő ^vonatkozóan egyedül az 1914. évi XIV. t.-c. (sajtótörvény) 58. §-ában foglalt rendelkezések a mérrviadók. Ezek a rendelkezések a szerkesztőség tagj,ai részérd kivételes jogot biztosítanak és éppen ezért szorosan értelmezemdlők. Felperes azért lépett ki rögtöni, hatállyal az alperes (szolgálatából, mert az 'alperes a bűnvádi eljárás alatt álló és csalás büntette miatt később el is itélt T. Jenőt, a lap kiadóhivatalában alkalmiazita. Tényként meg vain állapítva az is, hogy T. Jenőt az alperes nem kiadóhivatala* igazgatóként, hanem minit hirdetési és közgazdasági jutalékos üzl tsz:rzőt alkalmazta abból a célból, hogy alapjövedelmének a fokozása érdekében propagiatlv tevékenységet fejtsen ki. A sajtótörvény 58. §-ában nincsen olyatn nanduik ezés, amely a szerkesztőség tagját arra az esetre is feljogosítaná ia iszolgátatból rögtöni hatállyal való kilépésre, ha a kiadóhivatalban bűnváidli eljárás alatt álló egyént (üzletszerzőként — t-thát nem vezető állásban — alkalmaznak. iEe még tágkörű értelmezés mellett sem vonható ez az eseit 'az 58. §. 1—4. pontjaiban felsorolt esetek egyike alá sem. Felperes a lap szellemi vezetésére és irányítására hivatott szerkesztőségnek volt a tagja, míg T. Jenő az adminisztrációs tevékenységet végző kiadóhivatalnak volt nem 'vezetőállásban Itovő alkalmazottja. A két alkalmaztatás között nem ivolt olyan szoros kapcsolat, aminek folytán a T. Jenő ellen megindított bűnvádi eljárás a felperesnek eigyóm és írói jőhírnlavét bármilyen 'vonatkozásban is hátrányosan érinthette volna. iNem lelhet tehát szó arról sem, hogy az alperes, mint lapkiadó, a •felperest erkölcsileg lehetetlen helyzetbe hozta ós ezzel isizerződéstns kötelezettségét megszegte. (58. §. 1. pont). Védjegy 158. „Eternoil" védjegy nem minőségjelző, tehát belajstromozható. (C. P. II. 3290/1936. sz. a. 1936. szept. 22.-én.) A forgalom érdeke cslak annyit követel1 meg, hogy az áru minőségének vagy rendeltetésének megjelölésére általánosan szokásos és szükséges jelzőiket ne 'sajátíthassa ki egy vállalkozó, hanem az ilyen szavak a szabad használatnak fenntartassainak. Az „Eternoil'1 szóvédjegy azonban önmagában véve a forgalomban nem szokásos megjelölés, hanem ismeretlen mesterséges szóalkotás, az „etern" (örök) é« „oil" (olaj) szavakból alkotott szóösszetétel, amely ebben az alakjában a közhasználatban nem fordul elő. Az „Eternoil" szónak ez a jellege az árujegyzékben feltüntetett gépolaj, kenőolaj, kőolaj, benzin, motalko,, parafináruikra vonatkoztatva sem változik és ez a szó azokkal kapcsolatban sem válik a védjegynek olyan minőség- 'vagy rendeltetésjlrlzőjévé, hoigy arra kizárólagos használati jogot szerezni ne lehessen, hanem a szabad használatnak kelljen azt fenntartani. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)