Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 10. szám - A kirovó külföldi pénznem leértékelésének hatása a pénztartozásra

164 KERESKEDELMI JOG 10. sz. alapról való letérésben a hitelező államok jártak elől, a közelmúlt eseményei mindenkit meggyőzhettek arról, hogy a szóbanforgó valutáris rendszabályban az egyes államoik létérdeke által diktált intézkedést kell látnunk. Ha a dollár leértékelésében valóban szerepet játszott is az a szempont, hogy az eladósodott mezőgazdák terheit enyhíteni kell, a tulajdonképeni cél nem a hitelezők megkárosítása, hanem az adósságok reálterhében a pénz* belföldi vásárló erejének megnövekedése folytán beállott emelkedés korrigálása volt. Ezt a célt fejezi ki Roosevelt 1938. május 7-ti kijelentése (idézve Wolff id. m. 28. lapján): „The Administration has the defmite objective of raising commodity prices to such an extent that those who have borrowed money wáU, on the average, be able to repay that money in the kind of a dollár wich they borrowed." Dr. Bátor következetlennek tartja, hogy a kényszerkonverziót bevezető külföldi szabály irányadó voltának hívei és a bíróságok maguk sem alkalmazzák ezt a szabályt akkor, ha a követelést nem egyszerűen egységnevezettel;, hanem közvetlenül ü« arany értékpénz darabszámában rótták ki. Ez a következetlenség talán csak látszólagos, ha a külföldi jog alkalmazását ai felek feltehető akaratára, alávetésére alapítjuk, miként ezt a fentebb idézett írók teszik. Hiszen az aranyérmében történő kirovással a felek kifejezésre juttatják azt a szándékukat, hogy a pénztörvény későbbi megváltozása ne legyen befolyással a kötelem tartalmára. Ha arra az álláspontra helyezkednénk, hogy a külföldi kényszerkonverziós szabálvt nálunk nem kell elismerni, úgy a biróra hárulna az a feladat, hogy azt az értékpénzt, amely a tartozás keletkezésekor érvényben volt, a külföldi valutatörvényre tekintet nélkül maga számítsa át az új értékpénzre és •— ha a tartozást az adós nem valósággal külföldi fizetőeszközökben teljesíti — az így kiszámított összegnek a belföldi hivatalos árfolyam szerinti pengőellenértéke volna fizetendő. Az új értékpénzre való átszámításban a pénzváltozás időpontja volna irányadó. Eelmerül az a nehéz kérdés, hogy — nohla a pénzkövetelés nem azonosítható annyi színaranyra irányuló követeléssel, amely a pénz törvényes aranytartalmának megfelel — az átszámítást az aranvtartalom, vagy pedig a belföldi vagy külföldi értékelés (vásárlóerő) szerint kell-e eszközölni. Dr. Bátor szerint az aranyalapról való letérés, illetve leértékelés előtt keletkezett követelésekkel ugyanúgy kell elbánni, mintha kifejezett aranyzáradék forogna fenn. Az uralkodó jogi felfogásnak azonban nem felel meg az. hogy az aranyzáradék nélküli pénzkövetelések — amennyiben nem esnek az illető külföldi állam magánjogának uralma alá — a pénzváltozás következményeit épúgy kikerüljék, mint az aranyérmében kirótt követelések. Talán nem tévedünk, ha a budapesti kir. ítélőtábla Ítéletének helyes értelmét is abban látjuk, hogy a dollár esetében azért nem forog fenn „tételes jogi szempontból" vett pénznemváltozás, mert az amerikai jognak azt ia szabályát, amely szerint „dollár egyenlő dollár", a belföldi bírónak is alkalmaznia kell. Máskép fog alakulni a követelés sorsa, ha arany záradék, más értékállandósági kikötés, vagy adóskésedekm forog fenn. A német irodalmat behatóan foglalkoztatta az a kérdés is, hogy a követelések felértékelésére a „Sohuldrecht" vagy a „Wáhrungsrecht" irányadó-ie. Bár a vélemények megoszlanak, az uralkodó és a Reiehsgericht által is osztott felfogás, úgy látjuk, az, hogy ezeket a kérdéseket a „Schuldrecht" magánjoga szerint kell megoldani. (Ellenk. Kraemer a J. W. 1933. évf. 46. számában, lásd továbbá v. Falkenhausen a „Bank-Archiv" 1931. évf. 5. számában megjelent cikkében idézett irodalmat.) A kontinentális jogtudomány és a joggyakorlat az amerikai jognak az aranyzáradékok érvényét eltörlő szabályát is olyannak tekinti, amely csak abban az esetben érvényesülhet, ha magára a jogviszonyra az amerikai magánjog az irányadó. Éz a kir. Kúria álláspontja is. Mind a Reiehsgericht, mind a wieni Oberste Gerichtshof alkalmazza 'is a Joint Resolution-nak említett rendelkezését, ha az amerikai jog alá eső jogviszonyról van szó (lásd a J. W. 1936. évf. 203. lapját, valamiint az osztrák népszövetségi kölcsön tárgyában hozott döntést a „Die Rechtssprechung" 1936. évf. 8. számában). Fejtegetéseink eredményeként azt mondhatnók, hogy az aranyzáradék alkalmazása nélkül dollárban kirótt pénzkötelmek tekintetében — ha az ítéleti indokok talán nem is hatolnak a probléma gyökeréig — érdemben helyes és a jogtudományban uralkodó felfogásnak megfelel a budapesti kir ítélőtábla ama még nem jogerős döntése, amely szerint az Egyesült Államoknak az aranyalapról történt letérését megelőzően érvényben volt dollárt a mai dollárral egyenlőnek kell venni. ön DREHER BAKSÖR