Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 10. szám - A kirovó külföldi pénznem leértékelésének hatása a pénztartozásra

158 KERESKEDELMI JOG 10. sz. let létrejötte idején fennállott belső érték szerint teljesítsen." A kir. Kúria mindezideig nem adta fel azt az általánosan elismert elvet, hogy a kirovó pénznem árfolyamcsökkenésének kockázata — legalább is a lejáratig — a hitelező terhére esik, ha mindjárt az értékállandóság biztosítására irányuló ügyleti akarat fennforgásánlak megállapításában egyes esetekben nagy liberalítást tanúsított a hitelező javára. (Az angol joggyakorlat, valamint Grosscbmid tanítása szerint ezt a kockázatot még az adós késedelme alatt is a hitelező viseli! Lásd erre nézve Erdsiek cikkét a Juristische Wochenschrift 1931. november 14-i számában, valamint a „Fejezetek" jubileumi kiadás II. kötetének 515—516. lapját.) A másik megjegyzés, amelyet a kir. Kúria döntése első olvasásra kivált, az, hogy a kir. Kúria meg sem említi azt a lehetőséget, hogy a pénznemváltozás esetén szóba jöhetne az amerikai jog ama szabályának alkalmazása, amely szerint a pénztartozások lerovásánál a leértékelés előtti és utáni dollárt egyenlőnek kell venni. Arról is hallgat az Ítélet, hogy miért a követelés keletkezésekor fennállott árfolyamra nyúl vissza, amidőn több szempont szól amellett, hogy a régi és az új dollár értékét a leértékelés időpontjában kell egymással összemérni. Lehet, hogy ez az eljárás azonos eredményre vezetett volna — ez azonban az elven mitsem változtat. A budapesti kir. ítélőtábla a feloldó végzés folytán V. 8205/1935/20. számú Ítéletében (közölve a Polgári Jog 1936. októberi és a Pesti Tőzsde 1936. szeptember 24-i számában), az Északamerikaii Egyesült Államok vonatkozó törvényhozásának ismertetése után, a megvizsgálandó kérdést abban az értelemben döntötte el, hogy ,,az újraértékelt dollár az előbbivel szemben tételes jogi szempontból új pénzegységnek nem tekinthető." Erről csak abban az esetiben lehet szó, „ha a régi pénznem forgalmon kívül helyezésével helyébe új pénznem lép és a régi és az új pénzegységek egymáshoz való aránya az 1 : 1 aránytól eltér." A pénzegység aranytartalmának törvényhozási úton történt csökkentése nem idéz elő pénznemváltozást, amidőn a törvény kifejezetten akként rendelkezik, hogy minden régi dollártartozás a csökkentett aranytartalmu dollárral egyenlíthető ki és amidőn a devalválás előtt forgalomban volt dollárcímletek a forgalomban megmaradtak. III. Az angol és az amerikai jogban a leértékelés utáni pénznek az előbbivel szemben való azonosságát teljes mértékben elismerik, a Lordok Háza azonban egyizben kimondotta, hogy ha a kikötés meghatározott aranytartalmú érmék szolgáltatására irányul, az adós nem teljesíthet a törvényes fizetőeszközökben névértéken (lásd: Plesch: The Gold Clause, 7. lap). A kir. Kúria végzésében érintett kérdés a német bíróságokat és a szakirodalmat is foglalkoztatta és így tálán érdemes egy pillantást vetnünk a helyzet ottani alakulására. A Reichsgerioht II. 94/33. sz. (1933. október 13-án kelt, a J. W. 1934. évf. 546. lapján közölt) ítéletében azt a kérdést dönti el, hogy az 1931. július 27-i mexikói valutatörvény — amely megszüntette az aranyérmék törvényes fizetőeszköz-jellegét, újból megállapította a peso aranytartalmát és törvényes fizetőeszközzé tette az ezüst pesot — megváltoztatta-e magát a pénzrendszert. A Reichsgericht ezt a kérdést a nominalista elmélet hatása alatt nemleges értelemben döntötte el. „Für die Entscheidung — olvassuk az indokolásban — ob ein solcher (t. i. Wáhrunigsweohsel) wirklich vorliegt, ist. . . auf die Grundlage des einzélnen Geldsystems zurückzugehen, und diese Grundlage ist die ideelle Einheit, auf der das System ruht (Nussbaum: Das Geld S. 44), oder „der Wert, den die der Geldverfassung zugrunde liegende Einheit reprásentiert" (Helfferich a. s. 0. Seite 413); eine Ánderung der Wáhrung liegt nur dann vor, wenn diese Grundlage geándert wird, sei es, dass der Gesetzgeber bewusst eine neue Geldverfassung auf einer neuen Einheit aufbaut, sei es, dass die Verháltnisse über das Gesetz hinwegfegen und die im Gesetz geschaffenie Grundlage völlig beseitigen. Das ist nicht der Fali bei jeder Unter-Pari-Bewertung, sondern nur bed einer völligen Zerstörung der Wáhrung, wie wir sie in der Inflationszeit erlebt habén." Eltérően döntött a Reichsgericht az I. 54/33. számú (1933. július 21-i, a BamkArchiv XXXII. évf. 22. számában közölt) Ítéletében az angol fonttal kapcsolatban. Belföldiek közötti adásvételi ügyletről volt szó és a periben a vita akörül forgott, hogy ki viselje az angol fontnak a lejárat előtt bekövetkezett árfolyamcsökkenését. A fellebbezési bíróság ítéletéből átvett indokok szerint a jogviszony a német jog alá esik és ezért annak a körülménynek, hogy az Angliában uralkodó felfogás 6zerint a korábbi aranyvaluta és a mostani papirvaluta egymással azonosak, nem lehet döntő jelentőséget tulajdonítani. A felek a követelést éppen azért rótták ki angol fontban, mert az aranyalapon állott. A fontnak ez a minősége — ha nem is vált a szerződés tartalmává (Vertragsinhalt) alapja volt annak (Vertragsgrunidlage). Ez az alap Angliának az aranyalapról történt letérésével megdőlt. „Die rechtliohe Grundlage der englischen Wáhrung — mondja az indokolás — sei verándert, und so eine ganz andere, von der früheren Wáhrung verscniedene Wáh^ rung geschaffen worden, die mit der früheren Goldpfundwáhrung nur noch die Wáhrungs-