Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 10. szám - A kirovó külföldi pénznem leértékelésének hatása a pénztartozásra

10. 9Z. KERESKEDELMI JOG 159 bezeicbnung gémein habe." Ennek következtében alkalmazhatatlanná vált az a kikötés, hogy a teljesítésre a fizetéskori árfolyam az irányadó. A Reichsgericht a pénzrendszerváltozás fennforgásának megállapítása ellenére egészen más anyagi eredményhez jut, mint erre a feltételezett esetre a kir. Kúria: nevezetesen csupán azt állapítja meg, hogy amennyiben a szerződés alapja, vagyis a szolgáltatás és ellenszolgáltatás szem előtt tartott egyensúlya oly mértékben megdőlt, hogy a szerződésihez való ragaszkodás a forgalomban megkívánt jóhiszeműséggel (Treu und Glauben im Verkehr) többé nem volna összeegyeztethető, úgy a felborult egyensúlyhelyzet méltányos kiegyenlítésének lehet helye, aminek mértékét mindkét fél helyzetének gondos mérlegelésével kell megállapítani. Noha, mint láttuk, a Reichsgericht tudatára jött annak, hogy az angol valutareform a pénzrendszer mélyreható átalakulását idézte elő, későbbi ítéletekben sem helyezkedett arra az álláspontra, hogy a pénz értékében bekövetkezett csökkenés olyan esetben is az adós terhére kéli, hogy essék, amidőn ezt különleges körülmények (kifejezett, vagy ügyletértelmezés alapján megállapítható kikötés, adóskésedelem, méltányos érdekkiegyenlítés) nem indokolják. így a Reichsgericht egy későbbi, VI. 68/34. számú (a J. W. 1934. évf. 38. számában közölt) ítéletében belföldiek közötti, valóságos angol fontra irányuló kölcsönkövetelést csak az esedékességkori árfolyamon ítélt meg, mert az adós kifejezett árfolyamgaranciát nem vállalt, sem pedig olyan kikötés nem történt, hogy az aranyvaluta esetleges megváltozása a tartozás mértékére befolyással lehet. A bíróság álláspontja szerint a hitelező — aki a márka iránti bizalmatlanságból szerződött fontban — nem háríthatja át az árfolyamcsökkenés hátrányát az adósra ós nem lehet a szerződésben hézagot sem megállapítani (Vertragslücke) csupán azért, mert a hitelező csalódott számításában. Felértékelés — amelyre a külföldi pénznemben történt kirovás ellenére német jog volna az irányadó — nem jöhet figyelembe, mert az angol font értékcsökkenése nem volt olyan nagyfokú, mint a márkáé és egyébként is Angliában a régi arany- és az új papirvalutát azonosnak tartják. Méltányos kiegyenlítésről (Ausgleichsanspruch) sem lehet szó kölcsönügylet esetében, mert ennek csak olyankor lehet helye, amidőn a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás bizonyos viszonya a kétoldalú szerződés felismerhető alapja és ez a viszony későbbi törvényes intézkedés következtében lényeges eltolódást szenved. Ugyanígy mellőzte a Reiohsgericht a dollárban kirótt vételárnak aranyalapon való megítélését, valamint a méltányos érdekkiegyenlítést a II. 375/34. számú (a J. W. 1935. évf.-ának 43. számában közölt) ítéletében, mert az aranystandardnak Amerika által történő feladása nem volt oly esemény, amelyet az ügyletkötéskor még nem lehetett előrelátni. Tudomásunk szerint más külföldi bíróság sem helyezkedett eddig arra az álláspontra, hogy a kirovó pozícióban szerepelt pénznem megváltozása esetében minden további nélkül vissza kell nyúlni a tartozás keletkezésekor érvényben volt árfolyamra. A wieni Oberste Gerichtshof az osztrák népszövetségi kölcsön amerikai tranche-a tárgyában 1935. november 26-án nyilvánított szakvéleményében ugyancsak elemzi az amerikai valutareform jogi jelentőségét és kifejti, hogy az egyik felfogás szerint legfeljebb csak ,,innere Wáhrungsánderung"-ról, a másik szerint ellenben müértelemben vett valutaváltozásról van szó. Maga az osztrák legfelsőbb bíróság a következő eredményekre jut: Ha Nussbaum nyomán valutaváltozást csak új pénzegysóg és új fizetőeszközök bevezetése esetén ismerünk el, úgy kételyek támadnak atekintetben, hogy valutaváltozást tartalmaz-e az amerikai törvény. ,,Aber durch die auf die Kaufkraftminderung des Geldes abzielenden . . . Massnahimen wurde der Dollár vom Goldstandard losgelöst und die Grundeinheit der Wáhrung geándert (Entwertung bis zu 50%). Sie habén aber, wenn auch midit gerade zu ein Wáhrungswechsel, so doch sicherlich eine WáJhrungsánderung herbeigeführt, so dass die h'eutige Wáhrung der Vereinigten Staaten nicht mebr dieselbe ist wie die Golddollarwáhrung vor den neuen, oben erwálinten wáhrungsrechtliohen und wáhrungspolitischen Massnahmen." IV. Nemcsak a legfelsőbb német bíróság, hanem a kommentárok véleménye is megoszlik abban a kérdésben, hogy valamely pénznem mikor veszíti el azonosságát. Mügel a Reichsgericht fentebb említett VI. 68/34. számú ítéletéhez fűzött kommentárjában, valamint cikkeiben (J. W. 1934. évf. 9. szám stb.) lényegileg a következő gondolatmenetet fejti ki: Aki idegen pénznemben szerződik, kiteszi magát az árfolyamingadozások kockázatának. Más azonban a helyzet akkor, ha maga a pénzrendszer változik meg, ami a dollár és a font esetében kétségkívül megtörtént. Mindkét esetben a hitelezők jogainak önkényes csorbításával (bewusste und gewollte Herabmiwderung der Ansprüohe der Gláubiger) állunk szemben. A külföldi pénztörvény átszámítási szabálya olyan esetben, amidőn az átszámítás nem felel meg a régi és az új pénz valódi értékviszonyának, csak az illető állam magánjoga alá tartozó pénzkötelmekre lehet irányadó. A kérdés nemzetközi magánjogi oldalát illetően Mügel különösen a következőket vallja: „Ebenso ist das Schuldrecht für die