Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 10. szám - A részvénytársaság tárgya

10. sz. KERESKEDELMI JOG 155 feldolgozása, ha a feldolgozó tevékenység az őstermelés mellett csak melléktevékenységnek minősül, végül a kereskedelmi ügyletek közvetítése olyan kereskedői foglalkozások, amelyek a részvénytársasági formát bátran nélkülözhetnék. A második vonatkozásban utalok arra, hogy valójában a kereskedelmi törvényünk megoldása sem zárja egészen a kört és elvileg — legalább az uralkodó felfogás szerint — nem lett volna kizárva magánjogi részvénytársaság alakítása. Az abszolút kiskereskedői üzlet lolytatására alakuló részvénytársaság lehetett volna ilyen magánjogi részvénytársaság.9 De még inkább meg lenne a lehetősége a magánjogi korlátolt felelősségű társaság és a magánjogi szövetkezet kialakulásának, hiszen ezek tekintetében nincs a tárgy oly mértékben szabadon hagyva, mint a részvénytársaságná*. A törvényhozás azonban mégsem tartotta szükségesnek, hogy a nem gazdasági célű korlátolt felelősségű társaságot és a Kt. 223. §-ában nem említett célra alakuló szövetkezetet külön, párhuzamosan szabályozza. Nem volt pedig erre szükség azért, mert a magyar jog nem teszi lehetővé az említett társaságok tagjaira megállapított korlátolt felelősségi rendszernek harmadik személyekkel szemben hatályos kikötését a társaságnak a kereskedelmi cégjegyzékbe való bejegyzése nélkül. IV .Azt a törekvést, amely a részvénytársaságnak a maga tulajdonképpeni feladatköréhez való visszatérésére irányul, bizonyos fokig az újabb magyar jogszabályokban is felismerhetjük. A részvénytársasági alaptökeminimum megállapítása és ezzel kapcsolatban a korlátolt felelősségű társasági formának a kisebb vál9 Pisko i. m. 88. l.i kifogásolja is a kiskereskedők elől a részvénytársasági forma elzárását, azt vitatva, hogy a közkereset" és betéti társaság elzárásának jogpolitikai oka a járatlan és tőkeszegény kiskereskedőknek a korlátlan és egyetemleges felelősségtől való megóvása volt. ilyen felelősség pedig a részvénytársaság esetében nincs. A nálunk kifejezett törvényi rendelkezés nélkül uralkodóvá vált felfogást Nagv Ferenc egészen más szemléletből kiindulva fejtette' ki. Szerinte ..ha a kivétel indokolt a közkereseti és betéti társasággal szemben, bizonyára még inkább a részvénytársaság irányában, amelyre vonatkozó rendszabályoknak a kiskereskedők még kevésbé tudnak megfelelni-4. (A m. ker. jog kézikönyve. 8. kiadás, 8ő. L 23- j.) A magam részéről Nagy Ferenc álláspontját nem tartom meggyőzőnek, hiszen a törvény azzal, hogv bármely célra megengedi a részvénytársasági forma igénybevételét, előre lemond annak az előzetes vizsgálatáról, hogy vájjon az, aki ezt a formát választja, meg tud-e felein: a törvény szabályainak. Ezért Pisko fejtegetéseire figyelemmel azt hiszem, hogy a Kt. rendelkezéseivel összeegyeztethető az abszolút kiskereskedői üzlet folytatására alakuló részvénytársaság elismerése. Ez felel meg egyébként a Grosschmid álláspontjárak is. Mjogi tanulmányok II. 46. 1.) lalatok céljára való megnyitása tekinthető ilyen irányú intézkedésnek. Ezek az intézkedések azonban csupán cruantitativ szempontot, az alaptőke nagyságát tartották szem előtt és nincsenek figyelemmel a vállalat crualitására. Éppen ezért a most tárgyalt cél szempontjából alárendelt jelentőségűek. Az alaptökeminimumnak helyi jellegű vállalatokra nézve mindössze 100.000 pengőben megállapítása még azt a célt sem érhette el, hogy a részvénytársaságot a nagyvállalkozás formájává tegye. Hiszen a mezőgazdasági ingatlanokat holdanként 500 pengőre becsülve és egy ilyen részvénytársaság gazdasági felszerelésbeli és forgótőkeszükségletét 25.000 pengőre téve, már 150 holdas saját kis középbirtokon való gazdálkodásra is alakulhat részvénytársaság. Az ilyen vállalat pedig sem tár Svánál, sem terjedelménél fogva nem hivatott arra. hogy a részvénytársasági formát igcnybevegye. Ami a korlátolt felelősségű társaságot illeti, ennek a formának az igénybevétele a szerződőfelek akaratától függ és így azt. hogy ennek a társasági formának a megvalósítása menynyiben vezetett a részvénytársasá^I forma tehermentesítésére, csak a már felmerült ténybeli adatok alapján lehet megállapítani. Éppen ezért összegyűjtöttem az 1930:V. törvénycikk hatálybalépése, vagyis 1931. évi december hó 5. napja óta a Központi Értesítőben előforduló részvénytársasági tárgymeghatározásokat. Az eredmény a következő:10 1. bank. takarékpénztár ... 4 2. gyáripar 72 3. bánya 7 4. energiatermelés 6 5. malom 4 6. szállítmányozás, fuvarozás 3 7. könyv- és lapkiadás .... 8 8. közraktár 1 9. vásárpénztár 1 10. áruhitel, inkasszó .... 3 11. városfejlesztés 2 1—11 összesen . .111 10 A tárgy szerinti csoportosítás nem volt mindig egyszerű. Igen gyakori nevezetesen a Löwenfeld által már 1879-ben felpanaszolt az a jelenség, hogv a társaságok a tárgyat túlságosan széles körre kiterjedően állapítják meg >Das Recht der Akt en-Gesellschaften 80. és köv. l.i Jellegzetes példa erre egy mindössze 228.000 pengő alaptőkével alakult részvénytársaság, amely a Pénzmtézeti Központ tagjainak fenntartott ügyleteken kívül ..mindennemű pénzügyi és gazdasági üzleti művelet keresztülvitelére"' törekszik és tíz pontban úgy részletezi a feladatkörét, hogy abba a mezőgazdaság folytatásától a gyáriparig és a pénzkölcsönök nyújtásáig valóban minden belefér.