Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 10. szám - A részvénytársaság tárgya

156 KERESKEDELMI JOG 10. sz. 12. árukereskedelem .... 37 13. árubizomány 1 14. tejipar , , 1 15. szálloda, fürdő, szinház, szórakozóhely 10 16. hirdetés , 1 17. mező-, erdőgazdaság ... 13 18. telekspekuláció, építés ... 10 19. bérház , , 30 12—19 összesen . . 103 1—19 összesen . .214 A felsorolt vállalati tárgyak közül véleményem szerint csak az 1—11 pontok alatt felsoroltak tekinthetők sajátképpen! részvénytársasági céloknak és így még a korlátolt felelősségű társaság bevezetése óta eltelt időben is a Központi Értesítőben szereplő részvénytársaságok 48.13%-a nem tipikus részvénytársasági célra alakult. Meg kell azonban jegyeznem, hogy egyfelől a bankok és takarékpénztárak körében nemcsak új alapításokról, hanem túlnyomó részben csak a tárgy módosításáról11 van szó, másfelől a gyáripar körébe is kénytelen voltam sok olyan kisszerű vállalatot is besorozni, amely tárgyánál fogva egyéni cég alakjában is könnyen megindulhatott volna.12 Feltűnő, de könnyen magyarázható, hogy a legtipikusabb részvénytársasági célok, a bank és biztosítóvállalat folytatása, vasút, csatorna építése, laz említett idő alatt alig fordulnak elő. A magyarázat az engedélyhez, koncesszióhoz, illetőleg a Pénzintézeti Központ tagságálhoz kötöttségében van. Az az érdekes hélyzet állott tehát elő, hogy a részvénytársaság tulajdonképpeni területe az új alakulások elől el van zárva, míg a nem tipikusan részvénytársasági célok számára a forma igénybevétele teljesen sziabad. Az engedélyezési rendszer felé tendáló irányzat erre a paradoxonra vezetett. V. A tipikusan részvénytársasági és egyéb célok határvonalának megvonása természetesen nem könnyű és megengedem, hogy a fentiekben tett ily irányú kísérletem nem megtámadhatatlan, azt hiszem azonban, hogy magának a megkülönböztetésnek a létjogosultságát nem nehéz elismerni. Egyébként nem is arra gondolok, hogy a fentiekben nem tipikusan részvénytársasági11 A parcellázásra való kiterjeszkedés a Kúria ismert parcellaváltó-gyakorlatának hatása alatt. 12 Nem találtam viszont egyetlen olyan részvénytársaságot sem, amely nem gazdasági célt szolgálna, amiből azt a következtetést talán le lehet vonni, hogy a részvénytársaságnak a gazdasági célokra korlátozása, ami pl. a dán jog álláspontja, nálunk sok gyakorlati jelentőséggel nem bírna. nak jelzett vállalati célok elől a részvénytársasági formát apodiktikusan elzárjuk. Egy ilyen lépést alig lehetne a gazdasági élet megbénítása nélkül megtenni. Minthogy azonban, véleményem szerint, az ilyen célú részvénytársaság ellen a szükségtelenség, illetőleg <a közérdekbeütközés vélelme szól, a helyes megoldás az lenne, ha a megalakulás előtt ezt a vélelmet az alapítóknak a konkrét esetre szólóan meg kellene dönteniök. A vélelem megdöntésének módja »az lehetne, ha a nem tipikusan részvénytársasági célra alakuló részvénytársaságokat — éppen úgy, mint ahogy néhány tipikus cél tekintetében már megtettük — engedélyhez kötnénk. Az engedélyadás előfeltételeit azután 'az egyes vállalkozási célokhoz képest különbözőképpen is meg lehetne szabni. Néhol az általános minimumnál lényegesen magasabb alaptőke kimutatása, esetleg 'annak teljes befizetése, másutt a részvénytársasági forma felvételéhez fűződő, a közérdekkel nem ellenkező fontos magánérdek kimutatása lehetne ilyen előfeltétel. Ez a megoldás, amely lényegileg iaz alsó és felső oldalon engedélyezési rendszerrel határolt normatív rendszert eredményezne, a magyar jogban nem lenne újság, mert már az 1840:XVIII. t.-c. 55. §-ának e) pontja is egyfelől az 1836 :XXV. c.-c. alá eső tipikusan részvénytársasági célra szolgáló13, másfelől a nem tisztán kereskedői társaságok alapítóit kötelezte arra, hogy az alapítással kapcsolatos okiratokat „elébb még" a helytartótanácsnak is bemutassák. Az engedélyezési rendszer általam javasolt kiterjesztése nem sértene szabadságjogokat, mert csak a részvénytársasági formával való visszaélés megakadályozására szolgálna. Másfelől az engedély ilyen esetekben nélkülözné az engedélyezési rendszer legkomolyabb árnyoldalait. Nem a vállalat jósága és kellő megalapozottsága, hanem csak a forma igénybevételének ündokoltsága alkothatná iaz engedélyező hatóság vizsgálatának tárgyát. i3 Az 1836:XXV. t.-c. azokat a „magányos" vállalatokat részesíti kedvezményekben, amely bizonyos, a törvényben meghatározott vonalakon ,,az ország kereskedésének előmenetelét eszközlő vízcsatornák, vasutak . . . saját költségeiken leendő megkészítését vállalják magukra'". IVíínclcil 5°gász, kereskedő és •»™—»TfflmB közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot