Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 5. szám - Az igazgatósági tagok javadalmazása

K ED EL MI JOG HITELJOGI ES GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST Y., Pannónia -ucca 9. szám Telefon: 27—1-65 ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY m. kir. igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi nyilv. rendes tanár ügyvéd Előfizetési ár TŐZSDEI JOG melléklettel együtt: Egy évre 16 P — Félévre 8 P Egy füzet ára 1.60 pengő Harmincharmadik évi. 5. szám Megjelenik minden hó elején Budapest, 1936 május 1 Az igazgatósági tagok javadalmazása Irta: Dr. Dávid István, a m. kir. Kúria bírája Talán egy (kissé megkésve teszem, hogy a 75. sz. jogegys. döntvény meghozatalát követő észrevételekkel foglalkozom. De a bírói munka természetének stílusánál maradok, amellyel együtt jár, hogy rendszerint csak akkor jut szóhoz, mikor már bizonyos meghiggadt eredményekkel áll szemben. Az említett [döntvényt a jogászi szakkörök majdnem osztatlan megértéssel és azzal a helyesléssel fogadták, mely egy eléggé élére állított és nagy érdekek ütközőpontjában álló kérdés megnyugtató módon való megoldásából fakadt. Élesen kiüt azonban ezek közül dr. Reitzer Bélának a „Polgári Jog" f. évi 1. szániában (63—70 old.) megjelent dolgozata, melynek úgy tartalma, mint hangja szinte megköveteli, bogy megjegyzés nélkül el ne hangozzék. A dolgozat gondolatmenete abból indul ki, s egészében azon alapul, hogy a döntvénynek ú. n. rendelkező része a felmerült elvi kérdés helyes megoldását tartalmazza, ellenben indokolásában, olvashatók oly „sajnálatos, fejtegetések", melyek a „rendelkező részben kimondott jogelvvel, illetőleg annak helyes gyakorlati alkalmazásával ellent éjiben látszanak állani". Ha azonban a kérdés fontosságához mért figyelemmel olvassuk át a döntvényt és annak indokolását, nyomban be kell látni, hogy a döntvény szerkesztői — akik egyébként abban a meggyőződósben voltak, hogy világosan beszélnek, — azt a célt tartván szem előtt, hogy a kimondott szabályt indokolják, ennek eleget is tettek. Azt természetesen elmulasztották, hogy az indokolást a cikkíró [gondolatmenetében foglaltak szerint szerkesszék meg. Erre ugyanis semmi szükség nem volt, mert hiszen a döntvény mást akar mondani, mint amire a cikkíró gondol és valóban is má'st mond. A cikkíró azt, hogy a döntvény ú. n. rendelkező része és indokolása nincs összhangban — ha jól értem — abból vezeti le, hogy más az igazgatóságnak, mint törvényes képviseleti és ügyviteli szervnek megválasztása és más ama személyek külön szerződésen nyugvó megbízási és szolgálati viszonya, akik egyszersmind igazgatósági tagok és hogy különb séget kell tenni bizonyos „normál" igazgatósági tagok s azok között, kik, mint ügyvezető elnök, alelnök, vezérigazgtó, stb. töltenek be igazgatói jogkört. A kérdésnek ebből a szempontból való beállítása szükségkép félreértésre vezet. A döntvónyalkotás feladata ugyanis a jogszabály értelme, hézaga kö<rül felmerült kétségekre, vitákra fennálló jog tartalmának megállapítása. A szóbanforgó esetben sem azon volt tehát a döntő súly, hogy a részvénytársasági élet gyakorlatában az idők során miikép szervezték meg az igazgatóságok működését s hogy igyekeztek szerződésékkel megállapítani egyes igazgatók tevékenységi jogkörét ós biztosítani javadalmazását, hanem egyedül azon, hogy a felmerült elvi kérdés szempontjából mi a helyes értelme a Kt. 179. §.-ának 1. pontjában és 182. §-ában foglalt annak a jogszabálynak, hogy az igazgatóság tagjait a részvényesek közül, vagy másokból, fizetés mellett, vagy anélkül, a közigyűlés választja. Más szóval, a kiindulópont kizárólag az volt, hogy a Kt. az elvi kérdés szempontjából nem ismer „normál" és „niem normál" igazgatót, hanem csak egyfélét, azt. akit a közgyűlés fizetés mellett, vagy anélkül választ, viszont az, hogy az igazgatóság keretében egyesek döntően tevékenykednek, mások pedig csak statiszták, csak mint belső szervezeti kérdés, a társaság ügyvitelében előforduló teendők elosztásának kérdése jöhet tekintetbe, de az elvi kérdésnek a törvénymagyarázat útjain való elvi meg >Idását nem érinti. A cikkíró már érintett sajátos szempont \\ból kiindulva, mindjárt kifogás tárgyává teszi, hogy a döntvény indokolása akkor, amidőn arra utal. hogy a közgyűlés dönt az iignzgatóság választása kórdósében s hogy csak ez állapíthatja meg az alkalmazás feltételeit,