Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 5. szám - Az igazgatósági tagok javadalmazása

66 KERESKEDELMI JOG 5. sz. miért használja az ,.alkalmazás" szót? Szerinte ugyanis az igazgatóságnak a közgyűlés által történt megválasztása nem ,,alkalmazás", de nem is „ megbízás", hanem a társaság végrehajtó hatalmának képviseleti és ügyviteli orgánumának kijelölése. Nem helyes dolog, hogy nagy kérdéseket szavakon való nyargalással tárgyalunk. De ha már itt vagyunk, lehetetlen be nem látni, hogy az indokolás az „alkalmazás" szót itt nem jogi, ^e nem gazdasági értelemben, hanem egyszerűen egy tágabb fogalomkör megjelölésére kívánta használni. Alkalmazás minden, amit valaki, akinek valamely cél megvalósítása hatalmasságában áll, erre a célra megalkot, létrehoz, választ, kijelöl. Ha tehát a közgyűlés az igazgatóságot mint legfőbb képviseleti, ügyviteli szervét megválasztja, ez bizony — akárhogy forgatjuk is a dolgot —, alkalmazást jelent és csak az „alkalmazás" szó fogalmi keretében jöhet szóba az a további kérdés, hogy vájjon a választás folytán keletkezett helyzetet a jog szempontjából szolgálati viszonynak, megbízásnak, vagy általában minek kell minősíteni? (Gondolom, hogy az ..alkalmazás" szót ugyanebbeln az értelemben veszi Bozóky is, midőn arra utal, hogy az igazgatóság tagja „lényegileg csak alkalmazott". M. ker. jog, I. k. 596. old.) Továbbhaladva a cikkíró gondolatmenetében, amidőn az mondja, hogy „az igazgatóságnak a közgyűlés által történt megválasztása nem alkalmazás (szolgálati szerződés), de nem is megbízás, (amint ez a francia jogban van), hanem a társaság végrehajtó hatalmának, képviseleti és ügyviteli orgánumának kijelölése", nem sokat jelent és a kérdést nem oldja meg. Az ugyanis, hogy a közgyűlés a társaság képviseleti és ügyviteli orgánumát kijelöli, semmikép sem mond többet, mint azt, hogy kifelé, harmadik személyek irányában megalkotta cselekvő szervét, de nem dönti el, hogy ez a cselekvő szerv milyen viszonyban áll magával a társasággal? Itt ugyanis nem lehet szó olyan ideális egységről, mint a természetes személynél, ahol magát a jogalanyt és a cselekvő szervet nem lehet megkülönböztetni, mert itt a jogalany (maga a társaság) és a cselekvő szerv (az igazgatóság), a gyakorlati életben kettéválik, a jog szempontjából pedig — ha valamely vitás kérdés szükségessé teszi, — állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy a kettő viszonyát a jogokat s kötelezettségeket illetően mikép kell minősíteni? Amit a cikkíró idevonatkozóan álláspontja támogatására felhoz, abban nem találok okfejtést, csak a felállított tétel ismétlését és általában saját szempontjából is jóformán csak negatíve oldja meg a kérdést azzal a kijelentéssel, hogy amíg az alkalmazás élethivatást jelent, ennek összes folyományaival együtt, add!-1 az igazgatósági tagság társasági tisztség, melyből nemcsak a szolgálati viszonn-al esvüttjáró függőség és kötöttség, alárendelt viszony hiányoznak, hanem a szolgálati viszony valamennyi alkotó eleme. Ezzel azután részben isméit melléfog a kérdésnek, részben pedig olyat állít, mely igénytelen nézetem szerint nem helytálló. Az ugyanis, hogy az alkalmaztatás — ezt a szót a már kifejtett értelemben használva — szükségkép élethivatás volna, ellenkezik az élettapasztalattal, de ellenkezik ezzel az az állítás is, hogy az igazgatói tiszt viselése sohasem élethivatás, úgyszintén az is, hogy az igazgatósági tagság viselése csupán társasági tisztség, ha — ismét szavakkal kell bajlódni —•, ennek a szónak az értelmét nem csupán az igazgatósági tagság külső díszében, vagy esetleges hatalmi helyzetében keressük. De nem is ezekről van szó, hanem arról, hogy vájjon valóban hiányzik-e az igazgatósági tag jogállásából a függőség, kötöttség, az alárendelt viszony minden ismertetőjele? Nagy Ferencz álláspontja szerint „jogi természetére nézve az igazgatóság, illetve annak tagjai, a megbízottak fogalma alá esnek, amiért is minden olyan esetben, midőn a Kt. vagy az alapszabály különös intézkedéseket nem tartalmaz, reájuk a megbízás általános szabálvai alkalmazandók". (A magv. keresk. jog kézikönyve. Vili. kiad. I. k. 419—120.) Staub az igazgatósági tagok szolgálati viszonya felől ezt mondja1 „Diese sind in Hgb. nicht geregelt. Wie bereits bemerkt, kann die Bestellung zum Vorstandmitgliede auf einem Auftrag beruhen, oder auf einem Dienstvertrag." (Staub's Kommentár; 12-13. Aufl. II. B. 226.) A jogviszony közelebbi tartalmáról pedig ezt írja: „Vielmehr kommen die Vorschriften des Bgb. über den Dienstvertrag zur Ar.wendung und zwar über den Dienstvertrag, der eine Gescháftssorgung zum Gegenstande hat." (U. o. 227) Ki kell itt emelni, hogy a német jogban az igazgatósági tag alkalmazásának kifejezett szerződési megállapodáson nyugvó jellege nyomul előtérbe amiatt, hogy az alkalmazás nem szükségkép a közgyűlés által s nem szükségkép választás útján történik, ami a magyar joggal szemben eltérés. Kuncz álláspontja az, hogy „az egyes igazgatósági tagok magával a részvénytársasággal rendszerint megbízási viszonyban állanak; nincs kizárva azonban az sem, hogy egyes tagok a r. társasággal szolgálati viszonyba lépjenek". (A magy. keresk. és váltójog vázlata. I. rész, 440.) Bozóky szerint „az igazgatóság csak megbízott . . . szerve a társaságnak ... A megbízási viszonyon kívül azonban a igazgatóság