Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1935 / 4. szám - A kartelek helyzete és működése Magyarországon
KERESKEDELMI JOG 63 A törvény idézett rendelkezése a jogtalan használatot minden egyéb feltétel vagy korlátozás nélkül tiltja s így nincs törvényszerű alapja annak az alperesi felülvizsgálati érvelésnek, hogy az 1923. évi V. t.-c. 7. §-a szerint meg nem engedett versenycselekmény csak akkor volna megállapítható, ha a jogosulatlan névhasználat az összetéveszthetőség veszélyével, vagy a versenytárs egyéni sérelmével járna. (így Kúria P. IV. 2430/1932. és P. IV. 1024/1926.) A fellebbezési bíróság tehát nem sértett jogszabályt akkor, amidőn az alperes cselekményére az 1923. évi V. t.-c. 7. §-át — az összetéveszthetőség veszélyére vagy a felperes egyéni sérelmére való tekintet nélkül — alkalmazta. Nem vitás az, hogy az alperes nevének anyakönyvi és cégjegyzési kiigazítását csak a per folyamán eszközölte. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a Tvt. alkalmazására irányuló erre a perre az alperes szolgáltatott okot, következőleg az elsőbiróság előtti eljárás egész költségében és a fellebbezési eljárás részköltségében a fellebbezsi bíróság az alperest a Pp. 425., 426., 508. §§-ai értelmében jogszerűen marasztalta. 82. Áruház alatt a forgalmi felfogás oly üzletet ért, amely a közhasználati cikkek túlnyomó részére kiterjedő áruit az üzletek átlagos méreteit jelentékenyen meghaladó számú és nagyságú helyiségben, a közönségnek hozzáférhető — nyilt helyen tárja a közönség elé és e jellegénél, valamint a foglalkoztatott személyek számánál és a forgalom nagyságánál fogva a fogyasztó közönséget kiszolgáló üzletek között kimagasló helyzetet foglal el. — Ennek jogtalan hirdetéséért azonban nem vagyoni kár nem állapíttatott meg. — Felperesnek marasztalása perköltségekben a jó erkölcsökkel való visszaélés alapján, minthogy ugyanazon cégszövegnek különböző kitételeit külön per tárgyává tette.*) (P. IV. 5031/1934. sz. a. 1935 márc. 5-én.) Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy az alperesnek egy 6 méter széles és 15 méter hosszú helyiségből álló üzlete, amelyben 8 állandó segéddel és állandó 3 kisegítővel konfekcionált árukat, ruházati cikkeket és cipőárukat árusít, áruháznak még akkor sem mondható, ha való volna az a tényállítása, hogy üzle*) L. Szemlénket. Szerk. tébe időközben a drogéria és háztartási cikkeket is bevezette. Következőleg helyesen alkalmazta a fellebbezési bíróság a Tvt. 2. §-át akkor, amidőn az alperest az áruházmegjelölés használatának abbanhagyására ikötelezte. Jogszabályt sértett azonban a fellebbezési bíróság az által, hogy az alperest vagyoni és nem vagyoni kár címén 100 pengő megfizetésére kötelezte. A vagyoni kártérítés alapfeltétele ugyanis az, hogy a jogtalan cselekmény valóban anyagi kárt okozzon. A fellebbezési bíróság azonban nem állapította meg tényként — és a perben nincs is adat arra nézve, hogy a felperes az alperes sérelmezett cselekménye folytán tényleges vagyonában, vagy várható nyereségébem akár csak a Pp. 271. §-a szerint megállapítható bármilyen csekély mértékű, de valóságos kárt szenvedett volna. Ennek hiányában vagyoni kártérítés a felperesnek meg nem ítélhető. Azáltal pedig, hogy az alperes üzletét „áruház"nak nevezte, a felperes üzletének erkölcsi (eszmei) értékei nyilvánvalóan semminemű sérelmet nem szenvedtek. A nem vagyoni kártérítésnek eszerint alapja szintén nincsen. Ezért a fellebbezési bíróság Ítéletének e részbeni megváltoztatásával a m. kir. Kúria a felperest a vagyoni és nem vagyoni kártérítésre irányuló keresetével ejutasította. Az alperesre azonban ennek a pernek a költsége sem róható. A felperes költségével az alperes már annálfogva nem terhelhető, mert a felperes kártérítésre irányuló keresetével elutasíttatván: a perben részben pervesztes lett. De jogszerű az alperesnek az az igénye, hogy az alperes perbeli költségét is a felperes viselje. A m. kir. Kúria ugyanis a peresfelek közölt folyamatban volt korábbi pernek a budapesti kir. ítélőtáblán levő P. VII. 4964/1934. számú, — közvetlenül megtekintett irataiból — megállapította, hogy a felperes az idézett pernek 1933 szeptember hó 20-án történt megindításakor az alperesnek ebben a perben sérelmezett cselekményét, — az „áruház" jelzést — tudta, mert az alperes cégfeliratként már akkor „Rózsa-áruház filléres vására" szöveget használta, ennek ellenére felperes korábbi keresete tárgyává az alperesi cégszövegnek csupán egyik jelzőjét a „filléres" szó használatát tette, míg ugyané cégszöveg másik jelzőjének, az „áruház" megjelölésnek abbanhagyása iránt indokolatlanul csak röviddel később az 1933. október 23-án benyújtott keresettel, ezt a külön pert tette folyamatba. Annak a felperesi eljárásnak, — hogy az alperesi egyidejű cégszöveg egyes tételeit külön per