Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 4. szám - A kartelek helyzete és működése Magyarországon

64 KERESKEDELMI JOG 4. SZ. tárgyává tette, nyilvánvaló célja pusztán az alperesnek több költséggel való megkárosítása lévén: a felperes azt a kárt, amelyet az alperesnek a joggal való visszaéléssel, tehát a jó erkölcsbe ütköző módon szándékosaim ezzel a külön perrel okozott, az általános magánjogi jogszabályok értelmében a felperes az alperesnek megtéríteni tartozik. A m. ikir. Kúria ez alapon — a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával — a felperest arra kötelezte, hogy az alperesnek e perbeli költségeit térítse meg. 83. Az alperesnek az a cselekménye, miszerint a Cellophant kérő vevőnek felvilágosítás nélkül más árut szolgáltatott, az üzleti tisztességbe és így a Tvt. 1. §-ába ütközik. (P. IV. 5170/1934. sz. a. 1935 márc. 13-án.) 84. Abbanhagyásra való kötelezésnek csupán akkor van helye, ha az ismétlés veszélye fennforog. — Amennyiben alperes a sértő cselekménnyel felhagyott s az ismétlés veszélye nem forog fenn, nincs helye marasztalásnak akkor sem, ha alperes a kártérítési kötelezettség ellen védekezik. (P. IV. 4774/1934. sz. a. 1935 febr. 19-én.) A fellebbezési bíróság elfogadta az elsőbiróság által megállapított tényállást s a ténymegállapítást a feperes sem felülvizsgálati, sem csatlakozási kérelemmel nem támadta meg. Irányadó tehát az a ténymegállapítás, hogy az alperes az A) alatti prospektust és azl A/6, alatti reklámlevelezölapot (amelyekben foglaltak miatt a felperes keresetet indított), 1933 április hó végétől körülbelül május hó közepéig terjesztette s ezután a terjesztést nyomban abbanhagyta, mert azok tartalmának sérelmezett voltáról tudomást szerzett. Ilyként tehát kétségtelen, hogy az alperes a sérelmezett nyomtatványok terjesztését a keresetnek 1933. évi június hó 14-én történt beadását hosszabb idővel megelőzően abbanhagyta. Ha pedig a perrel megtámadott versenytárs a sérelmezett cselekményt a perindítás előtt abbanhagyta és olyan magatartást tanúsít, amely mellett a cselekmény ismétlésének veszélyét kizártnak kell tekinteni, úgy az állandóan követett joggyakorlat értelmében abbanhagyásra kötelezésnek nem lehet helye. Már az a tény, hogy az alperes a kereset tárgyává tett cselekményeket a per megindítása előtt azért hagyta abban, mert a felperes által a „Durium" nyelvtanfolyamokat tartalmazó hanglemezek más viszonteladói ellen indított perekből tudomást szerzett arról, hogy a cselekményeket a felperes magára nézve sérelmesnek és a Tvt.-be ütközőnek tartja, olyan magatartás, amely az alperes vállalatnak ebből a szempontból figyelmen kivül nem hagyható üzleti helyzete és hírneve mellett kizárja az ismétlődés veszélyét. Ezzel szemben azután az, hogy az alperes a perben érdemben védekezett és a kereset teljes elutasítását kérte, az ellenkező következtetésre alapul nem szolgálhat. Felperes ugyanis az abbanhagyáson túl 3000 pengő nem vagyoni kártérítés és hírlapi közzététel iránt is indított keresetet és az alperesi védekezésnek helyesen értelmezett egész tartalmából azt kell megállapítani, hogy érdembeli védekezése egyedül a keresetnek ezekre vonatkozó részei ellen irányul. Az abbanhagyásra kötelezés ellen azonban már az első előkészítő iratában az volt a védekezése, hogy a fent előadott okból a perindítás előtt már megtörtént abbanhagyásra tekintettel az erre irányuló kereset ismétlés veszélyének hiányában céltalan és felesleges. Az egyedül abbanhagyásra kötelező elsőbirósági ítélet ellen is „csak mint alaki és perköltség viselés alapjául szolgáló döntés" ellen fellebbezett és pedig ugyancsak a megtörtént abbanhagyás és az ismétlés veszélyének kizárt voltára utalva. Bár a fellebbezésben is ismételte a cselekmények tekintetében előterjesztett érdemi védekezését, de kijelentette azt is, hogy amennyiben ezekből az utalásokból arra lehetne következtetni, hogy felperesnek szüksége lehet az abbanhagyásra kötelező ítéletre, ezeket az utalásokat meg nem történtnek kívánja tekinteni. Ezek a jogi fejtegetések tehát az előadottak mellett nem cáfolják meg az ismétlés veszélyének kizárt voltára vonatkozó megállapítást. Ilyként pedig abbanhagyásra való kötelezésnek helye nem lehet, a fellebbezési bíróságnak ily értelmű Ítéleti döntése tehát jogszabályt sért. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 71. számú polgári döntvénye 85. Ha az a per, amelyben a felülvizsgálati bíróság a Pp. 543. §-ának második bekezdése értelmében a felebbezési bíróság ítéletét és eljárását egészben vagy részben feloldó határozatot hozott, ezt követően újból a felülvizsgálati bíróság elbírálása alá kerül, az újabb határozat meghozatalánál a felülvizsgálati bíróság nincsen kötve a feloldó határozatban elfoglalt álláspontjához1935. március 16-án. DREHER BAKSÖR Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)