Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1935 / 4. szám - Az 1934. év munkajogi gyakorlata
52 KERESKEDELMI JOG 4. sz. melnek a következő határozatok: „Olajvállalatnál alkalmazott műszaki osztályvezetőt mérnöki oklevele ellenére sem illeti meg egy évi felmondás, mert a műszaki osztály nem tekinthető a vállalat önálló ágának." (C. II. 831/1933.) — „A mozgófénykép-üzem nem kereskedelmi vállalat és nem ipari üzem. A mozgófényképszínházak alkalmazottainak szolgálati viszonyára a magánjogi szabályok az irányadók, a mozgófénykép-üzemvezető felmondási igénye: 3 hónap". (C. II. 419/1933.) — „A m. kir. postatakarékpénztár kézizálogüzleténél alkalmazott becsüs az 1910/1920 M. E. számú rendelet szabályai alá esik. Felmondási ideje 2 évet meghaladó szolgálat esetén 6 hónap." (C. II. 943/1933.) A végkielégítés problémájánál rá kell mutatnunk a C. II. 5303/1932 sz. ítéletre, amely a következőket szögezi le: ,,A végkielégítés az 1910/1920 M. E. számú rendelet 11. §-a értelmében önkéntes kilépés esetében csak akkor nem illeti meg az alkalmazottat, ha a szolgálati szerződést nem a munkaadó hibája miatt maga szüntette meg. A rendelet nem tesz különbséget a között, hogy a szolgálati szerződés megszüntetése azonnali hatállyal vagy szabályszerű felmondással történt-e, hanem csupán az okra fekteti a súlyt, amely miatt a munkavállaló a szolgálati szerződést rögtönös hatállyal felbonthatta volna. Ha tehát az alkalmazottnak a munkaadó hibája miatt joga lett volna a szolgálati viszonyt azonnali hatállyal felbontani, magábanvéve az a körülmény, hogy a szolgálatot a munkaadó hibája miatt és erre hivatkozva, de felmondással szüntette meg, nem zárhatja el végkielégítés követelésétől. A felperes abban látta az alperes hibáját, hogy minden előzetes házi vizsgálat nélkül ellene alaptalan bűnvádi feljelentést tett és a gyárban az összes alárendeltjei tudtával detekivekkel nyomoztatott, akik a felperest mint gyanúsítottat kezelték és ezáltal aligazgatói és cégvezetői állását lehetetlenné tette. A teljesen alaptalan bűnvádi eljárásnak kíméletlen módon és az alkalmazott becsületét sértően való foganatosittatása olyan ok, amely az alkalmazottnak az azonnal hatályos kilépésre jogos okul szolgálhatna." Tudtunkkal ez az első döntés, amely helyesen értelmezi az 1910/1920 M. E. sz. rend. vonatkozó (11.) §-át. (Nem kellék a munkaadó vétkessége, elegendő a „hiba" is. L. egyébként a Pap Dezső-féle törvénytervezetet.) A C. II. 5196/1932 sz. ítélet szerint: ,,Az alkalmazottnak kifizetett végkielégítés, annak halála után az özvegy nyugdíjába beszámítható." A szolgálati viszony azonnali hatályú megszüntetése kérdésében a következő határozatok birnak fontossággal: Kimondotta a Kúria (C. II. 761/1933): „Sem az 1884:XVII. t.-c. 93. és 94. §-aiban, sem a törvény egyéb rendelkezéseiben nincs olyan kivételes szabály, amely eltiltaná a feleket attól, hogy az azonnali hatályú elbocsátásnak a törvényben felsorolt okain kivül szerződéssel más elbocsátási okokat is meg ne állapíthassanak." (L. ezenkívül a C. II. 3581/1932 sz. ítéletet is, amely ugyanezt mondja ki, sőt kimondja még azt is, hogy a felek az I. T. 94. §-ában megjelölt elbocsátási okok érvényesíthetését is további feltételekhez köthetik.) A C. I. 1539/1933 sz. döntés szerint: „Nem sértő az alkalmazottra, ha munkakörének egy részét a főnök magához vonja." „Az alkalmazott a szolgálatadó érdekeit a maga hatáskörében a leghathatósabban megvédeni tartozik. Más alkalmazottnak, legyen az akár a feljebbvalója is, a munkaadó érdekeit veszélyeztető tényeit tehát megakadályozni, a munkaadónak bejelenteni köteles. A visszaélések kivitelében s elleplezésében semmi szín alatt közre nem működhetik." (C. II. 2643/1933.) A csekélyebb értékű ajándékok elfogadása tekintetében a Kúria a következőket mondta ki: „A reklámcélokat szolgáló csekélyértékű cigaretta és óra a vállalkozók részéről tanúsított szokásos és jelentéktelen figyelem volt; annak elfogadása tehát nem lehetett alkalmas arra, hogy a felperest a vállalkozó céggel szemben az alperes érdekeit sértő elnézésre, vagy visszaélésre hangolhassa. Ezt a cselekményt tehát az alperes bizalmával való visszaélésnek és az üzlet érdekeit veszélyeztetésének nem lehetett tekinteni." (C. II. 4613/1933.) „A szolgálatból egy órára elmaradás a szolgálati kötelesség makacs megtagadásának nem tekinthető." (C. II. 420/1933.) A C. II. 5973/1932 sz. határozat értelmében: „Ha a fegyelmi bíróság a szolgálati szabályzatnak megfelelően kért újrafelvételt a megajánlott bizonyítás felvétele nélkül megtagadta, a fegyelmi bíróságnak ekként szabálytalanul hozott határozata a polgári perben nem irányadó, hanem magának a polgári bíróságnak kell megvizsgálni, vájjon az újrafelvételi kérelemben felhozott új bizonyítékok az alapeljárásban hozott fegyelmi határozat megváltoztatására alkalmasak-e." Gyakran előforduló kérdés, hogy a munkakönyv jogtalan visszatartása esetén a munkaadót terhelő kártérítés mérve hogyan állapítandó meg? A G. VI. 2264/1934 sz. döntés szerint: „A kártérítés mérvének megállapításánál a felperesre nem róható az a kötelezettség, hogy visszatartott munkakönyve helyett az iparhatóságtól új munkakönyvet (másodlatot) szerezzen be, mert ez a törvényes eljárás az 1884-.XVII. t.-c. 105. §-a értelmében csak a munkakönyv elveszése, elszakadása, vagy egyéb ok miatt használhatatlanná válása esetén vehető igénybe, a munkakönyvnek jogosulatlan visszatartása esetében a fent elő-