Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 4. szám - A kartelek helyzete és működése Magyarországon

4. sz. KERESKEDELMI JOG 53 adottak szerint a kihágási eljárás megindításának van helye." (A konkrét esetben 45 napi munkabér állapíttatott meg.) A nyugdíjigények tekintetében hozott határozatok közül említsük meg a következőket: C. II. 3313/1933 sz. ítéletében kimondotta a Kúria, hogy: „A nyugdíjmegállapodásnak — hacsak ennek ellenkezője kikötve nincs — nem érvényességi kelléke, hogy az írásba legyen foglalva." Állandó gyakorlat, hogy a gazdasági lehetetlenülés okából nyugdíj csökkentésének csak akkor van helye, ha a vállalat vagyoni helyzetében olyan lényeges és mélyreható változások következnek be, hogy ezek miatt a nyugdíj teljes összegének megfizetése a vállalatra nézve elviselhetetlen terhet jelent és annak anyagi romlását eredményezheti. A C. II. 5164/1933 sz. határozat értelmében: ,,A jogutód a jogelőde által önként, a visszavonás jogának fenntartása nélkül fizetett magasabb járandóságot, és pedig úgy a magasabb özvegyi nyugdíjat, mint a lakbérjárandóságot továbbra is fizetni köteles." A nyugdíjigény érvényesíthetésének időpontja tekintetében nagy jelentőségű a C. II. 814/1933 sz. ítélet, amely kimondja: ,,A nyugdíj a szolgálati jogviszony megszűnte időpontjától jár, kivéve, ha az arra jogosított a követelés érvényesítésével indokolatlanul késedelmeskedett. A keresetnek a szolgálati viszony megszűntétől számított csaknem négy év múlva történt megindítását pedig az a körülmény, hogy a felperes a nyugellátási igényének peren kivüli rendezését az alperestől két ízben is — eredménytelenül — kérte, menthetővé nem teszi. Ezért a m. kir. Kúria az alperest csupán a kereset beadása hónapjának az első napjától kezdődően kötelezte a nyugellátás fizetésére." ,,Az 1926:XVI. t.-c. 18. §-a értelmében a járandóság átértékelt összege nem lehet nagyobb, mint amennyi magyar állampolgár részére Romániában lévő hasonló vállalatnál teljesített szolgálat alapján hasonló körülmények között járna. S minthogy Romániában nincs olyan irott jogszabály, vagy bírói gyakorlat, amely a magánalkalmazottak nyugdíjának átértékelését megengedné, magyar állampolgár tehát ott átértékelt nyugdíjat nem kaphat, ilyen átértékelési igényt az alperessel szemben a felperes nem érvényesíthet." (C. II. 3656/1933.) Kimondotta a Kúria C. II. 4733/1933 sz. határozatában: „Nyugdíj vagy nyugdíjtermészetü járandóság alatt minden néven nevezendő nyugdíjtermészetü járandóságot kell érteni. Az 1926:XVI. t.-c. ezt kifejezésre juttatja azzal is, hogy példaképpen nyugdíjtermészetű járandóság gyanánt sorolja fel a kegydíjat, nyugdíjpótlékot és nevelési segélyt." A C. II. 6286/1933 sz. ítélet szerint: „A nyugdíj és nyugdíjjárulék egymással szoros összefüggésben vannak; a nyugdíjkiszámítási elvekkel ellenkeznék, ha a járulék nem a nyugdíjba beszámítható illetmények, hanem ezeknél kisebb összeg után fizettetnék, mert mind a kettő a biztosítás technikai, matematikai mérleg alapján számíttatik ki és a nyugdíjalap fizetőképességét és megalapozottságát veszélyeztetné, ha nem az az összeg vétetnék a nyugdíjkiszámítás alapjául, amely után a nyugdíjjárulék fizettetik." A joglemondás tekintetében érdeklődésre tarthat számot a C. II. 235/1933 sz. határozat, amelynek értelmében: „A hibája nélkül elbocsátott felperes által kiállított írásbeli joglemondó nyilatkozat nem szüntette meg a felperes nyugdíjigényét, mert az egyidejű szóbeli jogfenntartás felismerhetővé tette a lemondásra irányuló akaratelhatározás hiányát és kizárta a joglemondás komolyságát s határozottságát." A kartelek helyzete és működése Magyarországon Dr. Dobrovits Károly könyve. A fenti munka megjelenésének igen nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. 6z nem egy a kartelirodalom számos terméke közül, hanem olyan kézikönyv, amely évekig minden karteljogász bibliája lesz. Hogy pedig e dicséret ne tűnjék túlzottnak, mindjárt hozzá is tesszük, hogy a munka ily hézagpótló jélentősége nemcsak a szerző érdeme, hanem annak is a következménye, hogy ia karteltörvény megalkotása óta a magyar közgazdaság és jogász világ ügen sok fontos kérdésben teljesen m sötétben tapogatódzik. Ugyanis a karteljog sem képez kivételt abhan a tekintetben, hogy a törvény szavainál is fontosabb még >a joggyakorlat; már pedig köztudomású, hogy karteltörvényünk alkotott ugyan egy kartelbíróságot, de az írott malaszt maradt, ettől a magas fórumtól hiába várják az érdekeltek, hogy a törvény szűkmarkú rendelkezéseit a bírói gyakorlat fogja megtermékenyíteni. Karteltörvényüsnk tisztára közigazgatási útra terelte az egész kartelkérdést. A miniszteriális döntések pedig — szemben a birói döntésekkel —. nem kerülnek szaksajtónk révén a jogi köztudatba. Ezért hézagpótló dr. Dobrovits munkája: összegyűjtötte a karteltörvény alapján a kereskedelmi minisztériumiban hozott döntéseket. Azt hiszem, nem tévedek állításommal, hogy egy ilyen hasonló gyűjtemény még nem jelent meg, és hogy ez a könyv az egyetlen kútforrás, ahonnét az ügyvéd a jogsegélyért hozzá forduló ügyfélnek a kikristályosodás folyamatában levő jogelveket merítheti. A gyakorlati jogásznak tehát különösképpen fölhívjuk a figyelmét erre <a könyvre. Dr. Dobrovits nagy érdeme, hogy felismerte annak szükségét, hogy ezt a miniszteriális irattárakban elrejtett joganyagot össze kell gyűjteni. Ezen túlmenőleg azonban elismerésünket kell kifejeznünk a szerencsés mód tekintetében,