Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 3. szám - A Kuria 1934. évi gyakorlata a font- és dollár-követelések tárgyában

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Pannónia-ncca 9. szám Telefon: 27—1-65 ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY m. kir. igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi nyilv. rendes tanár ügyvéd Előfizetési ár TŐZSDEI JOG melléklettel együtt: Egy évre 16 P — Félévre 8 P Egy füzet ára 1.60 pengő Harminckettedik évi. 3. szám Megjelenik minden hó elején Budapest, 1935 március 1 A Kuria 1934. évi gyakorlata a fontés dollár-követelések tárgyában Irta: dr. Rittinger Imre ügy ved A 'Kereskedelmi Jog 1935 februári számában dr. Keszthelyi Nándor „A Kúria font- és dollár-valorizációs gyakorlata" cím alatt megjelent cikkében az idevonatkozó 1934. évi kúriai gyakorlatot ismertetve, arra a következtetésre jut, hogy most már kialakult gyakorlattal állunk szemben atekintetben, hogy a Kúria konzekvensen valorizál a fontés dollár-tartozásoknál. Ez a cikk szerint egyrészt úgy történik, hogy a Kúria az adós terhére eredeti kötelezettsége mellé egy második, kártérítési kötelmet konstruál, másrészt pedig úgy, hogy az értékállandóság eszméjétől vezetve értékeli át a Kúria az adós eredeti kötelezettségét. Vizsgáljuk meg egyenként azokat a határozatokat, amelyekből a cikk e következtetést levonta. Ilyen elsősorban a P. VIÍ. 5957/1933. számú határozat (J. H. 1934. 466.), amely a cikk szerint a peresített követelést akként valorizálta, hogy az adós eredeti tartozása mellé még egy külön kártérítési kötelmet is konstruált. Ez azonban téves. A határozat alapjául szolgáló ügyben ugyanis arról volt szó, hogy a felperes egy takarékpénztárnál elhelyezett dollár-betétjét 1932 március 15-re felmondta, s így a Kereskedelmi Törvény 326. §-ának megfelelően a lejárat napjára a Magyar Nemzeti Bank által közzétett dollár-árfolyam szerinti pengőösszeget igényelhette 1932 március 15-én az adóstól. Minthogy pedig az adós időközben elrendelt kényszerfelszámolása folytán a lejáratkor nem fizetett, a felperes a K. T. 189. §-a alapján kártérítési igényt peresített az igazgatósági tagokkal szemben azon az alapon, hogy a takarékpénztár bukását az ő törvény- és alapszabályellenes eljárásuk okozta. A IKúria az alperes igazgatósági tagok felelősségét megállapítva, teljes kártérítésre, vagyis annak az egész pengő-összegnek megfizetésére kötelezte őket, amelyet a felperesnek lejáratkor az adós takarékpénztártól kellett volna kapnia. Itt tehát szó sincs arról, mintha a Kúria az eredeti kötelmet valorizációs célzattal még egy külön kártérítési kötelemmel kibővítette volna. A bíróság csupán a fennálló tételes jogszabályoknak megfelelően kötelezte az alpereseket a vagyonbukott adós tartozásának teljes megfizetésére. Az indokolásnak a cikk által idézett részéből nem lehet valamely valorizációs igény jogosultságára következtetni, hanem csakis arra, hogy a bíróság a felperest teljes kártérítésre látta jogosultnak, s ezért kötelezte az egész tartozás megfizetésére az alpereseket. De nem lehet valorizációs célzatot tulajdonítani a P. VII. 3789/1933. számú (K. .1. 1934. 131.) határozatnak sem, amely a K. T. 326. §-ának egyenes felhívásával ítéli meg a lejáratkori dollár-árfolyam szerinti pengőösszeget. Az indokolás ama része, hogy a lejárat és a tényleges fizetés időpontja közti értékváltozást egyik fél sem használhatja fel a másik kárával, egyáltalán nem jelent valamely a kártérítés gondolatától vezetett valorizációt, hanem csupán a K. T. 326. §-ának alkalmazását. A P. VII. 3102/1933. számú (K. J. 1934. 49.) határozat a felperesek csatlakozási kérelmében a dollárérték csökkenésére való hivatkozással előterjesztett új kérelmet a teljesítési késedelemből eredő kártérítési igény érvényesítésének, s így a kereseti kérelem új jogalapon való módosításának tekinti, s ezért ezt perjogi okokból nem engedi meg, anélkül, hogy az előterjesztett új kérelemmel érdemben foglalkoznék. Ebből tehát bajosan lehetne a valorizációnak a kártérítési gondolat alapján való térhódítására következtetni. A P. VI. 2198/1933. számú határozatnak a