Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 2. szám - A cégjog reformja

28 KERESKEDELMI JOG 2. SZ. Csekk 29. Keresztezett csekkre nézve a Csekktv. 11. §-a az elszámolási kötelezettséget csak az utalványozónál szemben állapítja meg; ellenben a törvény nem tiltja, hogy más valaki készpénz ellenében szerezze meg a csekket. (P. VII. 4901/1933/15. sz. a. 1934 dec. 6-án.) Az irányadó tényállás szerint felperesnek egy alkalmazottja hat darab, úgynevezett „keresztezett csekket" a felperestől eltulajdonított, magára forgatott s forgatmányosi minőségében az alperesnél értékesített. A csekkek utalványozottjai külföldi pénzintézetek voltak s a felperes a csekkekkel ikülföldi cégeknél fennálló tartozását akarta kiegyenlíteni. A felek álláspontja egyező volt abban a tekintetben, hogy a csekkek forgathatók voltak. A felperes mégis azon az alapon kérte az alperes kártérítési kötelezettségének a megállapítását, hogy úgynevezett keresztezett csekkek csak elszámolásra használhatók fel, ennélfogva az alperes a csekkek értékét nem fizethette ki a sikkasztó alkalmazottnak, hanem legfeljebb folvószámlán a javára írhatta, s ebben az esetben a kár bekövetkezése elkerülhető lett volna. Ezzel szemben az alperes jogi álláspontja az volt, hogy a Csekktörvény 11. §-a értelmében a keresztezett csekk elszámolási 'járadéka csak az utalványozottal szemben foglalja magában az elszámolási kötelezettséget, vagyis azt a tilalmat, hogy az utalványozott a csekket készpénzzel nem fizetheti ki, de nem áll útjában annak, hogy a csekk birtokosa azt másnak pénzért eladja s forgatás útján a forgatmányos a csekket készpénz ellenében szerezze meg. Ezt a csekk kibocsátója, valamint forgatói csak a forgatás tilalmával, a ,.not negotiable" záradék reávezetésével akadályozhatják meg. A Kúria megítélése szerint az elszámolási záradék használata valóban a kibocsátó és a forgatók nagyobb vagyoni biztonságának az érdekét szolgálja, hogy ha a csekk jogosulatlan személy birtokába jut, az illetéktelen felhasználás lehetősége megnehezíttessék. Ámde a Csekktörvény 11. §-a elszámolási kötelezettséget a csekkbirtokos javára csak az utalványozottal (intézvényezettel) vagy oly valakivel szemben mondja ki, aki az utalványozottal zsirószámlai összeköttetésben áll, vagy aki a fizetés helyén leszámolóhelynek tagja. De nem tiltja a törvény, hogy forgatmánnyal más készpénz ellenében szerezze meg a csekket. Az elszámolási záradéknak a forgatmányossal szemben jelentősége csupán az, hogy miután a forgatmányos a csekket már az elszámolási záradékkal szerezte meg, az utalványozottól maga sem követelheti, hogy a csekk értéke készpénzben fizettessék ki neki, hanem maga is csak elszámolásra használhatja fel az utalványozottal. illetőié? a törvény 11. §-ában megjelölt harmadik személyekkel szemben. Ennek az álláspontnak a helyességére utal a csekktörvény hivatkozott 11. §-ának utolsó bekezdésében foglalt az a rendelkezés is, hogy a fizetési tilalom figyelmen kívül hagyásából eredő kárért kifejezetten az utalványozottat teszi felelőssé. A kibocsátó, illetve a forgatók a csekk (üres forgatmányok révén lehető) jogosulatlan felhasználását csak azzal gátolhatják meg, ha az elszámolási záradék mellett a csekkre a forgatás tilalmát is reávezetik, mert ebben az esetben a csekk a továbbiakban csak az utalványozottnál használható fel, az utalványozottra pedig a törvény rendelkezézése folytán áll a készpénzfizetés tilalma. Az alperes tehát a csekkek megszerzéséből keletkezett kárt a felperesnek megtéríteni nem tartozik. A felperesnek az a felülvizsgálati előadása, hogy az alperes zsiróviszonyban van a keresetben felsorolt csekk kibocsátó bankokkal, ennélfogva a Cs. T. 11. §-a értelmében a fizetési tilalom reá is vonatkozott, egyrészt mint csupán a felülvizsgálati kérelemben előadott új tényállítás figyelembe vehető nem volt, másrészt ennek az előadásnak egyébként sincs jelentősége, mert a törvény 11. §-a értelmében a fizetési tilalom oly valakire vonatkozik, aki az utalványozottal áll zsirószámlai összeköttetésben, ha tehát igaz is a felperes előadása s az alperes a kibocsátó bankokkal csakugyan zsirószámlai összeköttetésben van, ez alapon reá vonatkozólag a fizetési tilalom nem álott fenn. Kötelező jegy 30. „2000 pengőig*' — határozott pénzmennyiség kikötésével egyértelmű. — Fizetési határidő kikötésének hiánya — nem kellékhiány. (P. VII. 4724/1933. sz. a. 1934 dec. 11-én.) A „D", „E" és „F" jelű okiratok elnevezésük szerint bonok, azaz kötelezőjegyek. Tartalmuk ugyancsak erre mutat, pénz határozott mennyiségiről vannak kiállítva. A ,,D" jelű okirat tartalmilag nem kellékhiányos, mert ez a tartalma: „2000 P, azaz kettőezer pengőig" azt jelenti, hogy birtokosa kiállítójával az alperessel szemben 2000 P erejéig érvényesítheti, különben is nem volt vitás, hogy az alperes ennek az okiratnak az alapján valóban 2000 P-t vett fel a felperesektől. Az a körülmény, hogy alperes nem kereskedő, az okiratok kötelezőjegy jellegét nem érinti, mert kötelezőjegyet nemkereskedő is állíthat ki. Végül nem kellékhiányosak a becsatolt kötelezöjegyek amiatt sem, hogy azokban meghatározott fizetési idő kitéve nincs, mert a K. T. 294. §-a a kötelezőjegy kelléke gyanánt határozott fizetési idő kitételét kötelezöleg nem írja elő s erre nézve kereskedelmi szokás sincs. A fizetési idő hiányának csak az a következménye, hogy a teljesítés idejére nézve a K. T. 327. §-ának intézkedése az irányadó. Átértékelés 31. Ingatlanon emelendő mű építésének előállítása nem ingatlan adásvételi, hanem vállalkozási szerződés, melyből eredő követelés az átértékelés alól nincs kivéve. (P. IV. 6307/1933. sz. a. 1934 dec. 12-én.) I. A felperes a perben az alperestől a közöttük 1913. évi november hó 5. napján létrejött A) alatti szerződés alapján őt illető végjárandóságot követeli.