Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 2. szám - A cégjog reformja

2. sz. KERESKEDELMI JOG 29 E szerződésben, amely a Budapesten, I. kerület, Bécsikapu-téren fekvő — az alperes tulajdonában levő — telkeken létesítendő országos levéltár föld-, kőműves-, elhelyező és bontómunkájának végrehajtására vonatkozólag köttetett, a felperes „vállalkozó" arra kötelezte magát, hogy a fent körülírt munkálatokat a szerződésnek, az azt kiegészítő általános és részletes feltételeknek, rajzoknak, megrendeléseknek és utasításoknak megfelelően az építtető alperes részére elkészíti. Nemcsak a szerződő feleknek a vállalkozási szerződésre Utaló kifejezett szóhasználatából, hanem a szerződésnek idézett tartalmából nyilvánvaló, hogy a felperes szerződési kötelezettsége nem ingatlan tulajdonának átruházására, hanem az ingatlanon létesítendő mű (épület) előállítására irányult. Oly szerződés pedig, amelynek főtárgya nem a dolog tulajdonának átruházása, hanem — mint ebben az esetben is — valamely munka eredményének szolgáltatása, — nem adásvételi, különösen nem ingatlan adásvételi, hanem vállalkozási szerződés, amelynek ezt a jellegét nem változtatja meg sem az, hogy a felperes vállalati összege az Országos Levéltár építési költségének körülbelül felerészt, illetve több mint felerészét jelenti (49. sorsz. 17. old.), sem pedig a felperes vitatta az a körülmény, hogy az alperes telkére épített felülépítmény a magánjog szabályai szerint ingatlanná vált. Ennélfogva törvényszerű a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az 1928. évi XII. t.-c. 6. §-ának az állam magánjogi pénztartozása tekintetében az átértékelést kizáró rendelkezése alól a törvény 7. § 1. pontjában meghatározott kivétel esete e perben fenn nem áll, mert amint azt a m. kir. Kúria hasonló tárgyú perekben hozott határozataiban már többször kimondotta (P. IV. 5242/1930, P. IV. 5061/1930, P. IV. 1167/1930, P. IV. 7343/1928) ennek a törvényhelynek az a szorosan körülhatárolt rendelkezése, amely szerint a 6. § nem nyer alkalmazást ingatlan kisajátításából, vagy vételéből eredő pénztartozásra, az épület felépítéséből származó követelésre ki nem terjeszthető, mert az ennek alap jául szolgáló vállalkozási szerződés ingatlan adásvételi ügyletnek nem tekinthető. Mezőgazdasági gépvétel 32. Az a körülmény, hogy a vevő gazdálkodáson felül bércsépléssel is foglalkozik, a foglalkozás mezőgazdasági jellegén nem változtat, hacsak utóbbi a bércséplés mellett egészen háttérbe nem szorul. (P. VII. 6319/1933. sz. a. 1934 dec. 18-án.) Téves a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, amellyel a felperest a traktorvételi ügylet hatálytalanítására irányuló keresetével azért utasította el, mert a felperes főfoglalkozásának a bércséplést tekintette s ránézve a 27483/1901. K. M. sz. rendelet 6. §-ának intézkedése ezért nem alkalmazható. Eltekintve ugyanis attól, hogy a per során adatok merültek fel arra, hogy a felperes az általa vitatott négy holdnál nagyobb ingatlanon gazdálkodik, amely körülmény tisztázva nem lett, — egymagában az a körülmény, hogy a nagyobb gazdasági gép vásárlója csak kisebb ingatlanon folytat mezőgazdasági tevékenységet s a vett géppel bérmunkát is vállal — foglalkozásának mezőgazdasági jellegén nem változtat, mert az ellenkezőről csak akkor lehetne szó, ha a bérmunka tevékenysége annyira túlnyomó volna, hogy a földművelői jelleg egészen háttérbe szorul, erre pedig a perben adat nem merült fel. Mindamellett el kellett utasítani a felperes felülvizsgálati kérelmét a következő okokból: A 4) a. becsatolt, valódiság tekintetében nem vitás levél tartalma szerint a felperes a vételügylet létrejötte után majdnem négy hónappal az alperessel létrejött azt a megállapodást ismeri el, hogy az alperes által tett fizetési engedmény ellenében a gépre vonatkozó kifogásaitól s annak rendelkezésre bocsátásától eláll s a gép eladását meg fogja kísérelni. Ez a nyilatkozata, amelyre nézve a perben semmi adat nem merült fel, hogy kényszer hatása alatt állíttatott ki, — már egymagában is olyan ráutaló ténynek tekintendő, amellyel az eredetileg esetleg érvénytelen ügyletet megfelelő módon újból megkötötte s így nem hivatkozhatik arra, hogy az ügylet eredetileg községi elüljárósági hitelesítés hiányában érvénytelen volt. 33. Nagyobb gazdasági gépeknek a vevő felperes által hosszas (a keresetindítást megelőzően 6 éven át tartott) minden kifogás nélkül való használatban tartása, a szóbanlevő gépek vételára igen jelentős részének önként való kifizetése, a perbeli vétel megtörténte után csaknem három évvel, a jogban jártas képviselője útján a vevő felperes által tett fizetési ígéret és halasztáskérés — mind olyan kellően ráutaló tényékül szolgálnak, amelyek a kir. Kúria 44. számú polgári jogegységi döntvényének indokolásában kifejtettek szerint megfelelő alapot nyújtanak ahhoz, hogy a felperes a perbeli vételügyletet most már sikerrel meg ne támadhassa. (P. VII. 750/1934. sz. a. 1935 január 8-án.) Váltó 34. Mobüizációs váltó" jellegének kifogása.* (P. VII. 6443/1933. sz. a. 1934 dec. 17-én.) Az alpereseknek a felülvizsgálati panasz szerint jogszabálysértéssel mellőzött kifogása lényegileg abban áll, hogy ők a kereseti váltókat mint u. n. mobüizációs váltókat állíttatták ki annak a váltónak az összegéről, amelynek alapján a felperes ellenük már jogerős fizetési meghagyást nyert s kielégítési végrehajtást is vezetett s amely váltókat mint lényegileg a felperes részére csupán visszleszámítolás céljára kiállított szívességi váltókat a felperes tartozott beváltani, nemcsak a váltók ilyen jellege, hanem a mobüizációs váltókkal kapcsolatban a Tébe által a Pénzintézeti Központ hozzájárulásával létesített s az alperesek által bizonyítani kívánt gyakorlat folytán is. Az alperesek panasza azonban alaptalan. A nem vitás tényállás szerint az alperesek a kereseti váltókat a 4) alatti okirat alapján állították ki. * Lásd dr. Gerle Sándor: Az ú. n. mobüizációs váltó kérdéséhez c. cikkét. (Ker. Jog. 1933, 2. sz.)