Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 11. szám - A pusztán betűkből álló védjegyek lajstromozhatósága

11. sz. KERESKEDELMI JOG 175 így ezek sérelme esetén részükre függetlenül a tényleges kártól eszmei kár is megállapítandó; azonképpen a kártérítés megítélésénél •— szerintünk — nem az a főszempont, hogy a két versenytárs egymáshoz viszonyított vagyoni helyzetében a versenycselekmény folytán mily eltolódás állott elő, hanem hogy a sértett versenytársat önmagában milyen károsodás érte. Perrendi szempontból előadó egy pár igen érdekes szempontot vetett fel, anélkül azonbain, hogy azoknak helyességét a magunk részéről mindenben elismernők. Az abbanhagyús kérdésében előadó Szerint az ismétléstől való eltiltás kikényszerítése tulajdonképpen egy fikciót jelent. Előadó szerint az ismétléstől való eltiltást kikényszeríteni nem lehet, de felesleges is, mert hiszen — szerinte — a törvény is til'tlja azt. Mitothogy azonban — köztapasztalat szerint — a bírói eltiltás az esetek nyomasztóan túlnyomó részében eredményes szokott lenni, még ha fikció volna is az ítélettől való eltiltás, az szükséges és célravezetőnek látszik. Másrészt pedig helytelen az a felfogás, hogy felesleges, mert hiszen a törvény is tiltja; minden jogellenes cselekményt tilt a törvény és még is szükség van azok bírói kikényszerítésére. A versenyjogi novella (1933:XVHI. t'.-c.) 19. §-át előadó úgy értelmezte, hogy a res judicata kifogása minden olyan esetben alkalmazandó, midőn más versenytársak között ugyanazon cselekmény miatt per volt folyamatban, illetve ítélet hozatott. Ez a felfogás figyelmen kívül hagyja elsősorban is a novella e rendelkezésének keletkezési okát. Ez a rendelkezés meg akarta akadályozni azt, hogy ugyanazon versenytárs ellen ugyanazon cselekmény miatt többen indítsanak pereket és nyerjenek marasztaló ítéletet. Egy rókáról két bőrt húzni nem lehet. Ez volt a versenyjogi novella célja. Ellenben az az álláspont, hogy mivel egy versenyjogi esetben a felperes keresetével elutasíttatott, most már az alperes ellen ugyanezen versenyjogi cselekmény, pl. bitorlás vagy .szédelgő feidiosérés miatt, pert indítani nem lehet, arra vezethetne, hogy valaki fiktív pert indíttat önmaga ellen, a keresetet elutasíttatja és ezzel res judicatát teremt. Vagy pl. egészen más tényállás forog ifenn a későbbi esetben, mint az ítélettel elbírált esetben; vagy perrendi műhibák követtettek el az első perben; vagy pedig az első esetben elutasító ítélet alapjául az akkor,;1 felperessel szemben szubjektív körülmények, mentesítő okok, pl. jotros védelem esete vagy felek közti megállapodás, forogtak fenn, amely körülmények az újabb perben mind hiányoztak. Tehát ily esetben is res judicatára hivatkozhatnék alperes? Végül az ideiglenes intézkedések szükségtelenségét hangsúlyozta előadó. Holott éppen a: ideiglenes intézkedések jótékony voltára már az első el'őáldásomban — hét évvel ezelőtt — felhívtam a figyelmét; mert igen sok esetben az ideiglenes intézkedések kibocsátása után a per sorsa tulajdonképpen el is dőlt. A bíró kibocsátotta az ideiglenes intézkedést, és az alperes abbahagyta a sérelmes versenycselekményt. Az előadáshoz din. Ncugröschel Endre szólalt fel elsőnek, aki kimerítő fejtegetésében bár elismerte előadónak a tárgyban való nagy elmélyedését, mellyel a versenyjog filozófiáját igyekezett elénk tárni, érdemben nagyrészt szintén nem tette magáévá előadó álláspontját; csak úgy mint a vitát vezeti") dr. Beck Salamon sem, aki az előadás érdemét abban a klasszikus mondásban fogilalta össze, hogy ha sok tekintetben nem dis voltak elfogadhatok előadó fejtegetései; tamen et voluisse sat' est. Dr. Szenté Lajos. A pusztán betűkből álló védjegyek laj strumozhatósága Irta: dr. Szenté Lajos. A védjegytörvény (1890- II. t.-c.) a védjegyek fogalmát az 1. §-.ban meghatározván, védjegyek alatt ugyan elvileg minden jelvényt ért, amely a kereskedelmi forgalomra szánt készítményeknek és áruknak más hasonló készítményektől és áruktól való megkülönböztetésére alkalmasak és így fogalmilag nem tesz ugyan különbséget ábrás és szóvédjegyek között; tényleg azonban ez a törvény még tulajdonképpen csak az ábrás védjegyeket tekintette teljes értékű védjegyeknek. A 3. § ugyanis kimondja, hogy a belajstroniozásból ki vannak zárva s így kizárólagos használati jog megszerzésére nem alkalmasak az oly védjegyek, amelyek pusztán számokból, betűkből vagy szavakból állnak (2. pont). Vagyis az alaptörvény nemcsak a pusztán számokból és betűkből álló védjegyeket, de még az úgynevezett szóvédjegyeket is kizárta a lajstromozásból. A szóvédjegyek tekintetében hamarosan bekövetkezett a korrekció, amennyiben az első védjegynovella (1895. XLI. t.-c.) 1. §-a már enyhítette a fent érintett rendelkezést és kimondta, hogy a tilalom csak oly szavakra vonatkozik, melyek kizárólag az áru előállításának helyét, idejét és módját, az áru minőségét, rendeltelését, valamint ár-, mennyiség- és súlyviszonyait jelzi. Ezekkel a szóvédjegyekkel továbbra ehelyütt nem is kívánunk foglalkozni. Hogy áll azonban a helyzet a tisztán betűkből álló védjegyekkel? Hogy a védjegytörvény a pusztán betűkből álló védjegyektől a lajstromozhatóságot megtagadta, annak oka a védjegy fogalmában rejlik, mert a törvény csak oly jelvényeket ismer el védjegyképeseknek, amelyek megkülönböztető, dísztinktív képességgel bírnak. A törvény pusztán betűket ily képességgel bíróknak nem ismert el. így volt ez nemcsak nálunk, hanem a külföldi törvényhozásokban is. S innen van, hogy mikor a forgalomban rájöttek arra, hogy pusztán betűk is nyerhetnek hosszú használat vagy nagyobb reklámozás útján megkülönböztető képességet, akkor a törvényhozásoknak is számolni kellett ezzel az újabb jogi helyzettel és revi-