Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 11. szám - A pusztán betűkből álló védjegyek lajstromozhatósága

176 KERESKEDELMI JOG 11. SZ. deálni kellett azt az álláspontot, mely a pusztán betűkből álló védjegyeket nem ismerte el. (Ugyanez volt a helyzet a pusztán szavakból álló védjegyeknél is, melyek szintén csak azáltal nyertek védjegyképességet, hogy a forgalomban keresztülhatoltak: Zeichen, die sich in Verkehr durchgesetzt habén, mondja Prof. Wassermann egyik értekezésében ezekből a védjegyekről. Az 1913. VIII. t.-c.-be iktatott és az ipari tulajdon védelméről szóló washingtoni egyezmény (1911-ből) 6. cikkében az ú. n. tellequelle elvét emelte érvényre, kimondván, hogy: „A származási országban szabályszerűen bejegyzett gyári vagy kereskedelmi védjegy az Unió többi országaiban úgy mint van, bejegyzendő és oltalmazandó. Mindazonáltal visszautasíthatok vagy érvényteleníthetők: 2. azok a védjegyek, amelyeknek nincsen semmi megkülönböztető jellegük ..... Valamely védjegy megkülönböztető jellegének megítélésénél figyelembe kell venni az összes ténykörülményeket, különösen a védjegy használatának időtartamát." Az 1913. évi VIII. t.-c. 6. cikke tehát kötelezett bennünket, mint az Unióhoz tartozó egyik államot, hogy mindazokat a védjegyeket, melyeknek megkülönböztető jellegük van, úgy ahogy vannak, mi is belajstromozzuk. Ezzel szemben állott az 1890. II. t.-c. 3. §-ának 2. pontja, amely a pusztán betűkből vagy számokból álló védjegyek belajstromozását kizárta; kizárta pedig még az esetben is, hogy ha azok — hosszú használat vagy nagy reklám következtében — a forgalmi körökben már oly jelentőséget nyertek, hogy arról egy bizonyos vállalatot szoktak felismerni. Ezen nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségnek tett tehát eleget a magyar törvényhozás, mikor az 1913. XII. t.-c.-ben (a találmányi szabadalmakról, továbbá a védjegyek oltalmáról szóló törvényeknek az ipari tulajdon védelmére az 1911. évben létrejött nemzetközi megegyezések folytán szükséges módosítása és kiegészítése tárgyában) a következő rendelkezéseket vette fel: „2. §. A védjegyek oltalmáról szóló 1890. II. f.-c. 1. §. a következő második bekezdéssel egészíttetik ki: Annak megítélésénél, vaj'jon valamely jelvény ily megkülönböztetésre alkatlmas-e, figyelembe kell venni az összes ténykörülményeket különösen a védjegy használatának időtartamát. 3. §. Az 1890. II. t.-c. 1. §-a és a jelen törvény 2. §-ának sérelme nélkül hatályát veszti az 1890. II. t.-c. 3. §-ának 2. pontjában foglalt az a rendelkezés, hogy a belajstromozásból ki vannak /árva és ennélfogva kizárólagos használati jog megszerzésére nem alkalmasak az oly védjegyek, amelyek pusztán számokból vagy betűkből állnak." Az 1913. XII. t.-c. életbelépte után tehát az a helyzet, hogy elvileg és törvényesen nincs akadálya annak, hogy pusztán betűkből vagy számokból álló védjegyek is belajstromoztassanak. A belajstromozásnak fogalmi előfeltétele azonban, hogy ezek a betűk megkülönböztető képességgel bírjanak. Éppen ezért a törvényt életbeléptető 30.850/1913. K. M. sz. rendelet 2. pontja előírja, hogy a bejegyzést foganatosító kereskedelmi és iparkamarák valamint a Központi Védjegylajstromozó Hivatal különösen súlyt helyeznek azokra a ténykörülményekre, amelyekből a megkülönböztető képességet meg lehet állapítani. (Hosszantartó használat, akár széleskörű reklám következtében, a forgalmi körökben már mint ismertté vált, vagy hogy egyéb oly ténykörülmények forognak fenn, amelyek a védjegynek megkülönböztető képességet adnak.) Előírja a rendelet azt is, hogy az ilyen betűkből vagy számokból álló védjegyek megkülönbözető képességének megítélésénél azt is tekintetbe venni tartoznak a lajstromozó hatóságok, hogy némely árukra a betűvagy számjelzések, a mennyiség, faj és nagyság megjelölésére általánosan használatosak. (Például irón, pénzszekrény, liszt, gyertya, cérna, irótoll stb.) Oly védjegyek tehát, melyek a kereskedelemben használatos ilyen jelzések továbbhasználatát korltozhatnák, be nem lajstromozhatók; viszont az oly betű vagy számösszetételek, melyek az illető áruk jelzésére nem szokásosak (például 999-es liszt), a fentiek szerint ítélendők meg és megkülönböztető képesség fennforgása esetén bejegyezhetők. A védjegylajstromozó hatóság szükség esetén szakkörök véleményét hallgathatja meg. Több évre visszamenőleg átvizsgálva a lajstromozó hatóság (korábban kereskedelmi minisztérium, jelenleg a Szabadalmi Bíróság) gyakorlatát, megállapítottuk, hogy a lajstromozó hatóság pusztán betűkből álló védjegyek belajstromozásánál azt a gyakorlatot követi, hogy felhívja a felet, miszerint igazolja azt a körülményt, hogy a bejelentett védjegy már belajstromozási kérvénye benyújtása idején ismertté vált (ami kereskedelmi levelekkel, számlákkal igazolható). Megállapítható az is, hogy a lajstromozó hatóság ez igazolásokat liberálisan kezelte. Ma már számos ily betűkből álló védjegy található a Központi Védjegyértesítőben (amelynek évfolyamaiból az adatokat vettük) ; és külön megállapítható, hogy a lajstromozó hatóság a cégek kezdőbetűit mint védjegyeket igen liberális módon lajstromoztatta be. Hogy az S betűt (57,481 sz.*) ne is emeljük ki (Singer varrógép), ott találjuk ETB (56.534 sz.) Er . . . Testvérek Buda*) A szám a védjegylajstrom folyó számát jelenti.