Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 10. szám - A társulati mérlegkészítés nehézségei

10. sz. KERESKEDELMI JOG 165 kel nem szorítható, hanem a kötele&ségellenesen eljáró megbízottal szemben csupán a megbízás visszavonásának és kártérítésnek lehet az anyagjogi jogszabályok szerint helye. A felperesnek a fentiekkel ellenkező értelmű felülvizsgálati támadásai és így keresete az ügy érdemében ezeknél fogva alaptalan lévén, a felperes a perben pervesztesnek tekintendő, következőleg a Pp. 425. §-a értelmében a per költsége a felperest terheli. Szövetkezet 171. Az alapszabályokban érvényesen kiköthető, hogy a szövetkezeti tag képviselője csak szövetkezeti tag lehet. (P. IV. 2327/1935. sz. a. 1935 szept. 24-én.) Felperes az 1934 szeptember 23-iki közgyűlés határozatait csak azon az alapon támadta meg új keresettel, hogy az ezen a közgyűlésen való részvételből kizáratott annak folytán, hogy a helyette való megjelenésre felhatalmazott ügyvédjét: a felperesi ügyvédet, a közgyűlés helyiségébe nem engedték be. Idevonatkozólag a m. kir. Kúria a peres feleknek a mai tárgyaláson tett egyező előadása alapján megállapítja, hogy a felperes az 1934 szeptember 23-án tartott közgyűlésen — iszemélyes megjelenésben akadályozva lévén —• képviseletével a jelen perbeli ügyvédjét bízta meg, akinek azonban a közgyűlésen való részvételét — mivel nem tagja az alperes szövetkezetnek, — az alperes — elvi álláspontjánál fogva — megakadályozta. Mivel pedig ezáltal a felperes tagsági minőségéből folyó részvételi jogának a gyakorlásában a közgyűlésen megakadályoztatván egyéni jogaiban, nyilvánvalóan sérelmet szenvedett: — emiatt az említett közgyűlés határozatait az idézett törv.cikk 29. §-a alapján — a fellebbezési bírójság ítéletének idevonatkozó helyes indokainál fogva is keresettel megtámadni jogosult volt. Az 1898 : XXIII. t.-c. 27. §-a és az alperes szövetkezet alapszabályainak 39. §-a értelmében a szövetkezeti tag a közgyűlésen személyesen, vagy képviselve jelenhet meg. Az alapszabályok 39. §-ának harmadik bekezdésének helyes értelmezése iszerint azonban szövetkezeti tagnak képviselője a közgyűlésen csak szövetkezeti tag lehet. Helyes a fellebbezési bíróság ítéletének az a jogi álláspontja, hogy az alapszabályoknak ez a rendelkezése törvénybe nem ütközik és megfelel a szövetkezetek üzleti élete ama jogos magánérdeket szolgáló gyakorlatának, amely az üzletmenetet idegen — esetleg káro)s — befolyástól mentesíteni és a szövetkezet ügyeiben a döntést szövetkezeti tagok személyes közreműködésére szorítani kívánja. Ennekfolytán pedig — és mivel a felperes által az említett közgyűlésen való képviseletével megbízott ügyvéd nem tagja az alperes szövetkezetnek: — nem sérti a törvényt és az alapiszabályokat, — sőt ez utóbbinak teljesen megfelel az alperes szövetkezetnek megtámadott az az intézkedése, hogy a felperesi ügyvédet az 1934 szeptember 23-án tartott közgyűlésen való részvételből kizárta. A felperesnek emiatt támasztott új keresete, valamint az ezzel kapcsolatban annak megállapítására irányuló új keresete, hogy az alperes szövetkezet közgyűlésén a szövetkezeti tag magát —• az alapszabályok szerint — hozzátartozójával, vagy ügyvéddel is képviseltetheti akkor is, ha ezek nem tagjai a szövetkezetnek, alaptalan, ennélfogva az azáltal az alperesnek okozott és a fentiek szerint redukált elsőbírói költségéket felperes az alperesnek megtéríteni köteles. Gazdasági lehetetlenülés 172. A birói gyakorlaton alapuló jogszabály értelmében gazdasági lehetetlenülésről a jogügylet lebonyolítása után nem lehet szó. (P. IV. 1371/1935. sz. a. 1935 szept. 12-én.) Már pedig az irányadó tényállás szerint a felperes jogelődje a szerződést a maga részéről már teljesítette és az alperes is a vételár nagyobb részét kifizette, ennélfogva a szerződés túlnyomó részben teljesedésbe menvén, az alapügylet tekintetében a gazdasági lehetetlenülés szabályai nem alkalmazhatók. Dollárvalorizáció 173. A biztosító társaság a felek közt nem vitás biztosítási összeget azért, mert még vitás volt, hogy az összeg kinek lesz fizetendő, nem fizetheti a dollárnak időközben csökkent pengőértékével. (P. VII. 1124/1935. sz. a. 1935 szepember 4-én.) A 3., 4., 5. alatt csatolt kötvények tartama szerint a biztosítási összeg az általános és külön biztosítási feltételek, valamint pótlások szerint a biztosított halála után azonnal fizetendő volt, az általános feltételek pedig (13. ill. 16. §.) meghatározzák azokat az okmányokat, melyek a biztosítás tárgyául szolgáló esemény bekövetkezte esetén bemutatandók, egyszersmind kimondják, hogy a biztosítási összeg az okmányok bemutatásától számított egy hónapon belül kifizetendő, ha pedig a kifizetéshez szükséges okmányok ezen a határidőn belül a társaság hibáján kívül nem voltak beszerezhetők, úgy a biztosítási összeg a hiányzó okmányok beszerzése után 14 nappal válik esedékessé. Az elbírálás tárgyául szolgáló esetben a tényállás az, hogy a biztosított 1932 április 14-én elhalt, a felperesek pedig 1932 április 18-án a halálesetet az alperesnek bejelentették, a szükséges okiratokat is bemutatták azzal a kivétellel, hogy a hagyatéki átadó végzést, amellyel örökösi mivoltukat igazolták, csak 1934 március 30-án terjesztették be. Erre a tényállásra való tekintettel annak a kérdésnek az eldöntéséről, hogy a kötvények tartalma szerint dollárban meghatározott biztosítási őszszeg mily értékben, nevezetesen a dollárnak a biztosított esemény bejelentése idején fennállott 570.50 pengő, vagy pedig a tényleges fizetés idején már csökkent 341.50 pengő árfolyamán volt-e kiegyenlíthető, abból kell kiindulni, hogy a felek között a biztosított halála után s annak bejelentése idején semmi vita nem volt aziránt, hogy a biztosítási összeg kifizetendő, nem volt vita a