Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 10. szám - A társulati mérlegkészítés nehézségei

166 KERESKEDELMI JOG 10. sz. fizetendő dollárösszeg felett sem, úgyszintén egyező volt a felek akarata abban is, hogy a dol­lárösszegeket pengőben kell kiegyenlíteni. Ezzel pedig a fennforgó esetben az alperes dollártartozása már ekkor és az ekkori árfolyam szerint pengőtartozássá vált s a továbbiakban nem a követelés összegszerűsége, hanem egyedül csak az maradt fenn kérdés tárgyául, hogy az alperes az ekként meghatározott tartozást a felperesek, mint örökösök, vagy esetleg más részére köteles-e megfizetni? Ezért az alperes arra való hivatkozással, hogy a kötvények általános feltételei szerint a felek a biztosítási összeg esedékességének időpontjáról jogügyletlel rendelkeztek, továbbá, hogy a hite­lező személyének az igényre való jogosultságot tanúsító okmány bemutatása mellett való igazo­lását követelhette, és ezek bemutatásánál a fel­pereseket mulasztás terheli, nem tarthat jogot arra, hogy a kifejlettek szerint már előbb pengő­ben meghatározást nyert és egyedül a hitelező személyének bizonytalansága okából visszatartott összeget a dollár időközben leszállt értékéhez ké­pest csökkentve egyenlítse ki. Az anyagi jog szabályainak megfelelően hatá­rozott tehát a fellebbezési bíróság akként, hogy az alperest a dollár 570.50 pengős árfolyamával számított 16.915 pengő 28 fillérből visszatartott 6964 pengő 84 fillér tőke és kamatai megfizetésére kötelezte. Alapos azonban az alperes panasza annyiban, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel marasztalta őt 16.945 P 28 fdlér tőke után 1932 május 18-tól 1934 április 27-ig számított 5 száza­lék kamat megfizetésében. Az alperes ugyanis a fentebbiek szerint meg­állapítást nyert tartozásának kiegyenlítését is jog­szerűen tagadta meg mindaddig, míg a felperesek örökösi mivoltukat előtte szabályszerűen nem iga­zolták s így erre az időre a kamatokkal jogsze­rűen nem terhelhető. Alkusz 174. A megbízás nem vonható vissza minden alapos ok és kártérítési kötelezettség nélkül. (P. IV. 2040/1935. sz. a. 1935. szept. 25-én.) Az irányadó tényállás szerint alperes az iratok­hoz 2. és 3. alatt csatolt levelek tartalma szerint felhatalmazta a felperest, hogy a tulajdonát al­kotó Albertfalva kertváros déli résizén fekvő ingat­lanának közművekkel leendő ellátása végett vala­mi ly jogi, vagy fizikai személy, vagy valamely érdekeltség oly értelmű ajánlatát közvetítse, amely szerint az illető szernél}', vagy érdekeltség az em­lítetl telkeket telekegyenérték ellenében közművek­kel lát ja el. (Kiköttetett, hogy a felperes által közvetített ajánlat osak akkor válik az alperesre nézve köte­lezővé, ha a megállapodás az alperes és az aján­lattevő közt létrejön és azt a népjóléti és munka­ügyi miniszter jóváhagyja, amely feltételek be nem teljesedése esetében sem a ,i. lperesnek, sem az ajánlattevőnek aiz alperessel szemben semmi­nemű követelése nincs és még az ajánlat megtételé­hez szükséges munkálatok címén, sem jogosult sem a felperes, s:m az ajánlattevő bármit is fel­számítani. A szerződésnek most felhívott rendelkezése azonban meni jogosítja fel az alperest arra, hogy a felperesnek adott megb:zást egyoldalúlag m n­den alapos ok és kártérítési felelősség nélkül visszavonihaisisa, mert jogszabály, hogy minden szerződő felek akaratát akként ktll értelmezni, amint azt az élet felfogása és a méltányosság követelményei megkívánják, már pedig az élet rendes feLfogásiával és a méltányosság követel­ménye vei is ellenkeznék, ha a felperes a mun­kája díjazásától .indokolatlanul elüttetnék. Felperes a perhon, előadta, hogy alperes az ő közvetítése folytán benyújtott ajánlatok tekinte­tébein, tárgyalásokat nem kezdeményezett és szám­talan' érdeklődésére m'md:g azzal a biztató Ígéret­tel bocsájtolta el, ibogy a kérdéssel továbbra is foglalkozzék és csak másfél év múlva, 1933. augusztus 31-én, amikor már tetemes munkája és kiadása merült fel, hivta fel öt arra, hogy az ajánlattevőktől a változott viszonyoknak m;gfelélő új ajánlatot szerezzen be. Vitatta a felperes, hogy a közvetítésével be­nyújtóit ajánlatok megfelelők voltak, és hogy 1933 augusztus végén alperes már nem ;s szándé­kolta komolyan a közműveknek a megállapodás alapján eszközlendő létesítését, mert az egyéb ügyekben .időközben őt ért támadások miatt a szóbanforgó ingatlanok értékesítését nem m g­bízási, lianem nyilvános árlejtés útján akarta esz­közölni és mert az új ajánlattételre való felhívás, majd pedig a megbízás visszavonása csak ezt a célt szolgálta., ennélfogva az vele szemben indoko­latlan. Minthogy azonban a fell'cbibezési bíróság ebben az irányban elfoglalt jogi álláspontjánál fogva a lényállást nem állapította meg, e nélkül ped g a felhívott jogszabályra való tekintettel az ügy vég­eldönlésre nem alkalmas, a kár. .Kúria a Pp. 543, §-a értelmében' a fellebbezési bíróság ítéletét fel­oldotta és a felkbbezési bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Választott bíróság 175. írásbeli forma. (P. IV. 836/1935. sz. a. 1935 szeptember 5-én.) A ,Pp. 767. §-a a választott bírósági szerződés érvényességéhez az írásbeli formát kívánja meg. Írásba foglalt ez a szerződés, ha a felek akár ugyanabban az okiratokban vetik alá magukat a választott bírósági hatáskörének, akár külön­külön okiratok foglalják magukban a feleknek megegyező akaratkijelentéseit. Az alperesek a választott birói kikötést — a választott bírósághoz benyújtott és mindkettőjük által ellenjegyzett keresetlevelükkel, úgyszintén a választott bíróság megalakulásáról tett elnöki bejelentés s a peres feleknek a követendő eljárás módjára nézve létrejött megállapodását is magá­ban foglaló első tárgyalási jegyzőkönyv aláírásá­val — Írásban elfogadták, ami által a választott bírósági szerződés írásbeli alapiságára vonatkozó feltételnek törvényszerűen megfeleltek. Budapest, 1935. évi szeptember hó 5. napján. Dr. Szobonya Béla s. k. elnöklő kir. kúriai biró. Dr. Tolnay Iván s. k. előadó. Dr. Morvay Aurél s. k. Dr. Zimányi József s. k. Dr. Révész Gusztáv S. k. Ezt a határozatot a m. kir. Kúria dr. Hazay

Next

/
Oldalképek
Tartalom