Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 10. szám - Igazgatósági tagok szolgálati szerződése

10. sz. KERESKEDELMI JOG 155 véleményem szerint világos, hogy a függőben maradt megállapítást most már a megbízott a részvénytársaságnak csak attól a szervétől követelheti, amely erre a tisztázódott helyzetben jogosítva van. Tehát az első kérdésnek az álláspontommal ellentétes megoldása esetében a közgyűléstől. További kérdések, amelyeket véleményem szerint szintén a látszatmeghatalmazások szabályai szerint kell megoldani, hogy vájjon köteles-e a részvénytársasággal szemben a megbízott a megbízást továbbra is teljesíteni és a megbízás továbbteljesítése esetében igényelheti-e azt a díjat, amelyet még az elvi határozat előtt az igazgatóság részére megállapított. A feltett kérdés aligha fog alkalmat adni ezeknek a kérdéseknek a tisztázására és így, azt hiszem, hogy az első kérdésnek a IV. tanács álláspontja szerinti megoldásával korántsem fog az ügy nyugvópontra jutni, hanem nem sok idő múlva újabb ilyen vonatkozású jogegységi kérdésekkel lesz alkalmunk foglalkoni. Igazgatósági tagok szolgálati szerződése Irta: dr. Keszthelyi Nándor, ügyvéd. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsa november 9-én a következő két kérdés tekintetében fog állást foglalni: I. „A részvénytársaság (szövetkezet) igazgatósága megállapíthat-e javadalmazást az igazgatóság ama tagja számára, aki a részvénytársaság (szövetkezet) részére külön megbízatás alapján különleges szolgálatot teljesített?" II. „A Polgárijogi Határozatok Tárában 844. sz. a. (P. H. T. VI. kötet 45. lap) közzétett elvi határozatnak az a szabálya, hogy az igazgatóság vagy az igazgatósági tagok díjazásának megállapítása a részvénytársaság közgyűlésének elhatározási köréből el nem vonható, vonatkozik-e azoknak a különleges szolgálatoknak a díjazására is, amelyeket a részvénytársaság (szövetkezet) igazgatóságának tagja a részvénytársaság (szövetkezet) részére az idézett elvi határozat közzétételét (1930) megelőző időben adott külön megbízatás alapján teljesített?" A meghozandó 73. sz. jogegységi döntvény egyenes leszármazottja lesz a 844. E. H.-nak. Ez az elvi határozat értelmezte kiterjesztő módon a K. T. 179. §-át akként, hogy az igazgatósági tagok javadalmazásának megállapítása a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. A 844. E. H.-ban leszögezett elv a bírói gyakorlatban továbbfejlődött. A Kúriának állandó gyakorlata az igazgatóság kebeléből alakított végrehajtó bizottságra is kiterjed. (így C. IV. 6709/1929., Jogi Hirlap, 1930. 23. sz.) Problematikus volt azonban, hogy az igazgatóság bármely címen élvezett javadalmazása a közgyűlés jóváhagyása elé terjesztendő-e. Kezdetben az volt az álláspont, hogy a 844. E. H. nem vonatkozik az igazgatósági tag rendes működési körén túlmenő teendőkre, illetőleg az ilyen teendőket előíró szolgálati viszonyra és ennélfogva nincs kizárva, hogy a szolgálati szerződést az igazgatósági taggal maga az igazgatóság vagy az alapszabályszerű intézőbizottság kösse meg. (C. P. II. 2999/1930., Hiteljogi Döntvénytár XXIV. 30. sz.) Ez a határozat vezérigazgató szerződtetésére vonatkozott. Szigorúbb álláspontot képvisel a P. II. 2256/1931. sz. döntés (Hiteljogi Döntvénytár XXV. 90. sz.), amely csak akkor jogosította fel az igazgatóságot saját tagjával szolgálati szerződés kötésére, ha az alkalmazott igazgatósági tag alárendeltebb tevékenységet folytat. Azt, hogy az igazgatósági tag díjazást követelhet az igazgatóság megbízásából a társaság financirozó hitelezőinek kívánságára teljesített külön munkáért és hogy ehhez a közgyűlés jóváhagyása nem szükséges, azt a P. II. 1653/1929. sz. határozat (Hiteljogi Döntvénytár XXIII. 43. sz.) még a 844. E. H. meghozatala előtt szögezte le. A Kúria II. tanácsának ez a gyakorlata később sem változott, amint azt a P. II. 647/1934. sz. (Hiteljogi Döntvénytár XXVII. 145.) és a P. II. 144/1935.) Jogi Hirlap, 1935. 486.) sz. határozatok bizonyítják, amelyek állandóan azt az elvet hangoztatják, hogy az alkalmazotti minőségben való felfogadás és javadalmazás felől a vállalat nemcsak közgyűlése, hanem egyéb szerve útján is jogérvényesen határozhat. A hiteljogi tanácsok közül hasonló álláspontot foglalt el a VH. tanács, 6268/1933. sz. ítéletében (Hiteljog Tára XVI. 39. sz.). Ellentétbe kerültek ezzel azonban a IV. tanács legújabb ítéletei. Az 1934. október 11-én kelt Pk. 4384/1934. sz. végzés (Jogi Hirlap, 1934. 1015. sz.) arra az álláspontra helyezkedik, hogy a 844. elvi határozat folytán; az igazgatóságnak nincsen joga ahhoz, hogy valamely tagja részére, bár külön megbízás alapján, sőt esetleg alkalmazottként teljesített tevékenység ellenszolgáltatása fejében is olyan vagyoni juttatást adjon, amely az alapszabályokban tüzetesen körülhatárolva nincsen, vagy közgyűlési határozaton nem nyugszik; és így jogszabályt sért oly alapszabályi intézkedés, amely szerint az igazgatóság a társaság ügyeinek vitelével esetről-esetre vagy állandóan megbízott tagjának fizetését, jutalékát vagy bármely javadalmazását megállapítja. Végül a legmesszebbre mennek a P. IV. 4774/1934. sz. (Hiteljog Tára XVI. 99. sz.)