Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 8. szám - Dr. Patakfalvy-Groák László: Élvezetjegy, részvénybevonás, részvénytörlesztés [Könyvismertetés]

124 KERESKEDELMI JOÜ 8. ra. tására vonatkozó szabály kizárólag a perben szereplő felekre vonatkozik. A perben nem szereplő magánjogi jogalanyok féllé való elő­léptetése vagy mint nem félnek félként való szerepeltetése nemcsak, hogy túlmegy a ki­terjesztő magyarázat által megengedhető ha­tárokon, hanem egyenesen beleütközik a Pp. cogens rendelkezésébe, és megváltoztatni aka­rása a felekről és a pertársakról alkotott alap­fogalmainknak. Erre egyrészt nem adhat jogot elvi határozat, másrészt nem is értel­mezhető ennyire tágan a „perrendtartás meglévő szabályainak" megfelelő alkalma­zása. Természetes azonban, hogy az erőszakolt kiterjesztés nélkül elő fognak állani azok az anomáliák, amelyekre idézett első cikkemben kitértem, az ú. n. kiterjesztő magyarázattal viszont a Pp. húsába vágunk. Nézzük miként fest a perjogi bizomány gyakorlati alkalmazása. A Kúria a közelmúlt­ban hozott C. IV. 5387/1934. számú határoza­tában12) felperest keresetével elutasította, íté­letében a perköltség egyrészének viselésére a perben nem szereplő permegbízót kötelezte, kiindulva a 43. számú J. D. fentidézett in­dokolásából és kimondja, hogy a fenti elvi álláspontból folyik „a megbízás folytán vitt per költségének viselésére való kötelezése a hitelezőnek akkor, amikor a megbízott va­gyoni helyzete a megítélt költség tekintetében nem nyiijt kellő biztosítékot". íme hova vezet kódexeinkben lefektetett alapelvektől való eltérés. Nem szólva arról, hogy a helyes alsóbirósági döntés ama részé­nek megváltoztatása, mely rész a felperes­ként fellépő felet marasztalja az elutasított kereset költségeiben és perben nem szereplő személyt marasztal költségekben, 1. nemcsak túlmegy a kiterjesztő magya­rázat határain, hanem ismét negálása a Pp. 425. §-ának, amely szerint ,,a vesztes fél a nyertes fél költségeinek megtérítésében el­marasztalandó ..." A megbízó se alperes, se felperes, tehát nem fél, így tehát költségek­ben sem marasztalható, az idézett § szerint; 2. teljesen szokatlan és furcsa konklú­ziókra vezet, ha a bíróság a perköltségben való marasztalás egyik indokaként a permeg­bizó és a permegbizott vagyoni viszonyai közötti különbséget szerepelteti. A polgárok vagyoni viszonyai kitudakolása az ezzel in­tézményesen, szakszerűen és megfelelő appa­rátussal rendelkező adóügyi hatóságokat is szinte lehetetlen feladat elé állítja. Hogyan tudja elvileg megállapítani vagy megállapít­hatni a bíróság, hogy a perköltségekre a per­megbízó vagy a permegbízott vagyona nyujt­e nagyobb garanciát? Kétségtelen, hogy ha a gazdag permegbízó a személyi permeg­12) Közölve jelnn számunkban. S;erk. bízottat szerepelteti felperesként, úgy ez a kereset elutasítása esetén kijátszása a per­nyertes alperes költségigényének, de éppen ez az egyik indoka annak az álláspontnak, amely a perjogi bizomány intézményét lehe­tetlennek tartja. Ezeket a visszásságokat azonban csak a 43. J. D. hatályon kívül he­lyezésével, nem pedig élő jogszabályainknak megcsonkításával lehet megszüntetni. Jogrendszerünk kódexeinknek a bírói gya­korlat patinájával bevont ércoszlopain nyug­szik. Kár az ércoszlopok között kiburjánzott dudva kedvéért a szilárdan álló fundamen­tumot bolygatni. Dr. Patakfalvy-Groák László: Élvezetjegy, részvénybevonás, rész­vénytörlesztés Irta: dr. Söuéngházy Ferenc, ig. ü. min. titkár. Megkapóan mondotta a közelmúlt kimagasló államiférfia, a végiggondolt gondolatsorok minisz­tere: Klebelsberg iK.unó, hogv olyan, jogásszal, aki megfelelő közgazdasági iskolázottság nélkül merő­ben formális jurisprudentiát űz, nem lehetne mit kezdenii. Aiz ilyen merev paragrafuslovast a szilajjá lelt gazdasági élet valósággal levetné a hátáról. Különösen áll ez a megállapítás a gazdiaisági jogban, hol csak tévelyeg a jogalkotás, ha nem világítja meg útját a gazdasági tudományok szö­vétneke. És akkor sem tölti he h'válását a jog, ha inesisze elmarad a haladó, fejlődő élet mögött. Részivényjogunk (reformjának küszöbén öröm­mel üdvözölhetjük mindazt a munkát, amely gazdasági és jogi hozzáértéssel hozzájárul a reform feladatainak beható megvitatásához, a fogalmak tisztulásához. A francia gazdaságjoig alakulásában szembe­ötlő az a lendület, amellyel a gazdasági és jogi szakirodalom a jogalkotás előkészítésében részt­vesz ós az összehasonlító jogtudománynak is alapos felhasználásával segíti elő a helyes jog­szabályok kialakítását. Nálunk is kedvezően észlelhető jogirodalmunk­ban a részvényjog reformproblémáinak tárgyi­lagos megvitatása, építő kritikai érzékkel tárgya­lási-!. Nem vethető szemére a részvényjogi szak­irodalomnak a negatív jogászkodás, nem róható meg az avval, hogy akadályozni törekszik a kor­szerű ref ormok megaialósításak. Ellenkezőlegt. Feledésbe borult már az a hang, amely a vissza­maradottságában már-már elszigetelten álló rész­vényjogunk minden fejlesztését egyedül a bírói gyakorlatra bírná. Nem találkozunk olyan hátrál­tató irányzattal, amely az egyes problémák szak­szerű megvitatását figyelmen kívül hagyvia, a re­form időszerűségének vagy időszerűtlenségének végnélküli vitáját ambicionálná. Ma már nem is venne komolyan a hozzáértő olyam érvelést, amely a -gazdaság: élet céltalan zaklatásaként igyekeznék feltüntetni azt a törekvést, hogy részvény jogunk is kövesse az életet s amely a gazdasági válságok idejében a gazdasági élet kíméletét hangsúlyozza a reform „zaklatásával" szemben, — gazdasági fel­lendülés korszakában pedig a gazdasági virágzást fél*: a reformmal való ,:megbolygalástól". Nem is

Next

/
Oldalképek
Tartalom