Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 8. szám - Perjogi bizomány a gyakorlatban

8. sz. KERESKEDELMI JOG ció álláspontjára helyezkedő osztrák judikataturát betetőzi a legfelsőbb osztrák bíróságnak I. 251/1927. számú határozata, amely azzal a felperessel szemben, aki a jog magánjogi alanyától a per saját nevében való vitelére felhatalmazást nyer, kimondja, hogy nincsen kereshetőségi joga, mert bár a saját nevében, de olyan jogviszony alapján perel, amelyben nem is áll, ami pedig meg nem engedhető. A kereseti jog csak folyománya az egyest megilllető anyagi jognak és így — fogalmi szükségszerűséggel csak azt illetheti, akit maga az anyagi jog megillet, minélfogva nem választható el az anyagi jogtól akkép, hogy mást vagy mást is illessen meg, mint aki anyagilag jogosult". (L. Alföldy alább idézett tanulmányát). Mielőtt a kérdésre pontot tett volna a 43. sz. jogegységi döntvény, az új intézmény meghonosítását bevezető IV. P. 5563/1924. sz. Kúriai határozat nem váltott ki nagyobb jogirodalmi érdeklődést. Kovács Marcell2) Pp. Magyarázata c. müvében a fenti határozatra való utalással a perjogi bizományt meglevő jogintézménynek veszi, míg Szobonya Béla3) és e sorok írója4), tanulmányaikban élesen az új intézménv meghonosítása ellen foglalnak álJást. Nagyobb hullámokat vert fel a 43. számú jogegységi döntvény, amely intézményesítette a perjogi bizományt. (L. Schuster Rudolf,5) Gál A. Andor6), dr. Alföldy Dezső7), dr. Barát Sándor8), dr. Markos Olivér9), dr. Katona Gábor10) cikkeit.) A Polgári Jog 1930. decemberi számában megjelent újabb tanulmányomban mutattam rá azokra a visszásságokra, amelyek a 43. J D. indokaiban fellelhetők. így: a) Nem lehet kiinduló alapul elfogadni, a J. D. ama megállapítását, hogy „nincs törvényes akadálya" vagy a „magánjog nem tiltja" a perjogi bizomány meghonosítását, mert új jogintézmény kreálásának indokául csakis a pozitív szükségességet lehet felhozni és semmiesetre sem elegendő indok az, hogyakodifikálatlan magyar magánjog valamit nem szabályoz. 2) Dr. Kovács Marcell: A Pp. magyarázata. (II. kiadás 243. és 244 o.) 3) Dr. Szobonya Béla: A Perjogi bizományról. (J. Sz. VIII. évf.) 4) Dr. Katona Gábor: Perjogi bizomány a Kúria gyakorlatában. (P. J. II. évf. 6.) 5l Dr. Schuster Rudolf: (M. J. Sz. IX. évf. 4. sz.) *) Dr. Gál Á. Andor: Megbízás fartalma — megbízott joga. (P. 3. 1930. június.) 7) Dr. Alföldv Dezső: Más jogának peres érvényesítése c. ÍM. J. Sz. 1930. VII. sz.) 8) Dr. Barát Sándor: A Pervíteli bizomány kérdéséhez. (Ker. Jog. 1930. 11. sz.) 9) Dr. Markos Olivér: A Pervíteli bizomány kérdéséhez. (Ker. Jog. 1930. VI. 12. sz.) 10) Dr. Katona Gábor: A Perjogi bizományról. (Polg. J. 1930. december.) b) Rámutattam arra, hogy nyilván téved a J D. indokolásának ama megállapítása, „hogy a törvény több esetben megengedi, hogy a követelést felperesként nem a hitelező, hanem helyette a maga nevében más érvényesítse. Ilyen joga van a csődtömeggondnoknak stb." A tömeggondnok ugyanis nem a hitelezők, hanem a személytelen csődvagyon képviselője. A tömeggondnok nem a saját nevében jár el, mert egészen más személyiség dr. N. N. ügyvéd, mint dr. N. N. ügyvéd, mint vb. X. X. kirendelt tömeggondnoka. Hogy a tömeggondnokot csak képviseleti jog illeti meg, vitát kizáróan eldönti a Cs. T. 100. §. amelynek 1. bek. szerint „a tömeghez tartozó vagyon tekintetében a képviseleti jogot a jelen törvény korlátain belül a tömeggondnok gyakorolja." Ugyanígy nem találó a végrehajtást szenvedő követelésének behajtására jogosított végrehajtató jogkörével indokolni a perjogi bizomány létjogosultságát. Mert míg a perbizománynál a jog magánjogi alanya továbbra is a jog felett rendelkezni jogosult hitelező, addig a foglalás tényével a végrehajtást szenvedett megszűnik a lefoglalt követelés magánjogi alanya lenni és a lefoglalt követelés „szükségszerű engedmény" (cessiö neccessaria) útján a végrehajtatóra száll. L. Kolossváry 11). Mind a két példa ellenkezőleg annak a felfogásnak a helytállóságát igazolja, hogy teljesen elegendő a forgalmi élet kielégítésére az ismert képviselet, vagy a cessio. Nincs semmi szükség a kettő között lebegő új intézményre c) Rámutattam arra, hogy az Indokolás maga is elismeri indirekté, hogy a perjogi bizomány meghonosítása perjogilag kivihetetlen, amidőn mintegy utasításul a bíróságok számára kimondja, hogy „a Pp. meglevő szabályait ebben az esetben akként kell alkalmazni, hogy az alkalmazás anélkül, hogy a szóbanlevő megbízás gyakorlati érvényesülését gátolná, a perbeli ellenfelet ne juttassa hátrányosabb helyzetbe, mint volna akkor, ha felperesként maga a hitelező lépne fel". Ha ugyanis a felperesként fellépő strómann helyett a jog magánjogi alanyát akarom perköltségben marasztalni vagy perköltségbiztosítékra kötelezni, meg kell változtatnom nemcsak a perrendtartást, de a felekről, a perről ismert alapfogalmainkat is. Nem oszthatjuk a J. D. nagynevű előadójának, Alföldy kúriai bíró úrnak idézett értekezésében foglalt ama álláspontját, hogy ,,a Pp. 374. §-ának kiterjesztő magyarázata alapján a bíróság a felperes helyett a permegbízót hallgathatja ki eskü alatt". Nézetem szerint a Pp. XIII. fejezetében szabályozott és a félnek eskü alatti kihallgaKolossváry: Magy. Magánjog. II. köt. 85. o. 2. bek.