Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 7. szám - Német kötvényperek

7. sz. KERESKEDELMI JOG 103 csön után csökkent értékű dollárban teljesítené, ezáltal indokolatlan előnyben részesülne; másrészt viszont a „Treu und Glauben" elvébe ütköznék, ha a kötvénybirtokos kénytelen volna beérni a csökkent értékű dollár árfolyamán való fizetéssel. A méltányos kiegyenlítés azt kívánja, hogy a kötvénybirtokos a teljes kamatkülönbözetet megkapja. A forgalom, legalább is 1923 óta, az aranymárkával mint oly tényezővel számolt, amely a márkának az aranyhoz való régi kapcsolatán alapul. Az aranymárka már a versaillesi békeszerződésben is előfordul és e szerződés aranymárka alatt („Mark Gold") az 1909. évi június 1-i érmetörvény márkáját értette, amely az aranydollárhoz 10/42 viszonylatban áll. III. Friedrich Krupp A. G. Essen 1924. évben kölcsönkötvénveket bocsátott ki e felirattal: „6% Goldanleihe von 1924: Dollár. . ." majd alább „6%-ige Anleihe von 1-500.000 Dollár (=6,300.000 Goldmark)". A kötvény tőke és kamatai egy német nagybanknál vagy annak rendeletére voltak fizetendők. A bank mint bizalmi szerv (Treuhándler) javára a kötvényadós ingatlan vagyonán a B. G. B. 1187. és 1189. §§-ai szerint biztosítéki jelzálogjogot alapítottak, amely aránylagosan átszállt minden részkötvény megszerzőjére. A kamatok német birodalmi pénzben „in deutscher Reichswáhrung" voltak fizetendők, a new3'0rki kifizetésnek a berlini tőzsdén jegyzett középárfolyamán átszámítva. Ugyanily rendelkezés volt a kötvény beváltásáról is. A biztosítéki jelzálog egy bizonyos súlymenynyíségű színarany értéke erejéig volt bejegyzendő, amely egy bizonyos dollárösszeggel tétetett egyenlővé, olykép, hogy 1 dollár 1.5 gr. színarany árának felelt meg. A jegyzési felhívás: „Goldmark 6,300.000 = nom. Dollár 1,500.000 (Goldmark 4.20 = 1 amerikanischer Dollár) 6%-ige . . . Anleihe von 1924" szöveget tartalmazta. Ugyanezt az egyenlősítést tartalmazta a prospektus és a tőzsdei jegyzésre bocsátást célzó nyilvános hirdetmény. Egy kötvénybirtokos kisorsolt kötvényei beváltását követelve, a kötvényadós nem a dollárnak 4 M 20 ellenértékét, hanem csupán 2 M 72-t volt hajlandó fizetni. A kötvénybirtokos a különbözetet perelte, amelyet az esseni Landgericht megítélt. A Reichsgericht VI. 310/34. sz. 1934 november 12-én kelt ítéletével a felülvizsgálati kérelmet elutasítja, lényegében a következő indokok alapján: A jogvitát a német jog alapján kell eldönteni. A kötvények német nyelven állíttattak ki, Németországban helyeztettek el és a beváltás kötelezettsége Németországban állt fenn. A kötvény értelmezésére a B. G. B. 133. és 157. §§-ai irányadók, de figyelembe kell venni a forgalomnak azt a felfogását is, amelyet a kötvények kiállítása idejében átélt infláció eredményezett. A pénz elértéktelenedésének pusztító hatása alatt a kötelezett tartozás értékállandóságát különösen kívánták biztosítani. Így alkalmazták a „Goldmark"-ot. A Reichsgericht itt idézi az értékálló jelzálogról szóló 1923. évi törvénynek I. alatt idézett rendelkezéseit, továbbá a „Rentenbank" létesítéséről szóló 1923 október 15-én kelt rendeletet, amely az aranymárkát 1/2790 kg. finom arannyal tette egyenlővé, végül az I. alatt ugyancsak érintett aranymérleg-rendeletet. E rendelkezések, bárha a Goldmark fogalmát általánosságban nem is határozzák meg, az ily pénzben kikötött teljesítések értelmezésének fontos eszközei. Kétségtelen, hogy a perbeli kötvényekben a Goldmark a kötelem tartalma. A prospektus azt első helyre helyezi a szövegben. Utóbbi a nyilvánosságra van szánva és fontos értelmező eszköze az okiratban vállalt kötelezettségnek. Nincs viszont súlya annak, hogy a kötvényekben a dollár megjelölés a Goldmarkét megelőzi. Fontos ellenben 1 aranymárkának 10/42 dollárral való egyenlővé tétele a kötvényben és az adós kötelezettségvállalása arra, hogy német birodalmi pénznemben fog fizetni. Minthogy a felek akarata eredetileg értékálló összegről kiállított értékpapír kibocsátására és megszerzésére irányult: ez az aranymárkakölcsönre való utalást, kapcsolatban a dollárértékre való átszámítással, megmagyarázza. Itt az a gondolat jutott kifejezésre, hogy ez a pénznem, amely az akkori általános felfogás szerint megingásnak kitéve nem volt,2) a német pénzértékben kifejezett tartozást különös biztonsággal ruházza fel, úgy, hogy a tartozás az ennek megfelelő öszszeg alá ne szállhasson. A hozzáfűzésnek nincs más jelentősége, mint az aranymárkát 1.2790 kg. színaranyban kifejezni. Akkor nem gondoltak egy ingadozó, az aranytól elvált dollárra, hanem csupán arra a szilárd dolláralapra, amely 1 Goldmark = 10/42 dollárban nyert kifejezést. Hozzájárul ehhez, hogy a kölcsön biztosítására szolgáló biztosítéki jelzálog mint színarany jelzálog nem külföldi valutában alapíttatott. Irányadó szempont, hogy az érdekeltek aranytartozást és nem pénztartozást akartak alapítani, valamint hogy a kötvény megszerzői német pénzzel fizettek értük és azok beváltása ugyanezen pénzben volt eszközlendő. Nincs jelentősége ellenben annak, hogy a kötvényben majd dollárról, majd aranymárkáról, majd birodalmi pénznemről, majd ugyanily márkáról van szó. Közömbös az is, 2) „Einer Erschütterung nicht ausgesetzte Wáhrung".