Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 2. szám - Részvénytársaság igazgatóságának felelőssége

18 KERESKEDELMI JOG 2. sz. és nem utolsó sorban a vis inertiae ereje okozzák ezt. Igv van ez a konkrét esetben is. Különös előszeretettel használja pld. a bírói evakorlat azt az indokot, hogy az igazgatóság tagjai a rendes kereskedő fokozottabb gondosságával tartoznak eljárni. Ez a kitétel nemcsak átment bíróságainknak köztudatába, hanem szinte magától értetődő, hogy ne mondjam természetes megállapításnak látszik mindenütt, ahol szóba kerül. Pedig ha közelebbről nézzük a körülírást és a benne rejlő tartalmat, rá kell, hogv jöjjünk ennek odavetettségi, inkább csak jelszavak áramlatából kisugárzó jellegzetességére. Nincs ohran tétele részvényjogunknak, amelv az igazgatósági taeok felelősségét a rendes kereskedői gondosságtól eltérő módon, vapv felfokozott mértékben kívánná szabályozni. A részvényjogi szabályok semmiféle ily tartalmú konkrét rendelkezést nem foglalnak magukban és ígv errenézve is a Kt. 271. Q-nak generális szabálya irányadó. Részvénytársaság igazgatósági tagja tehát törvényes kötelességeit épúgy a rendes kereskedő gondosságával kell, hogy betöltse, mint a közkereseti társaság tagja, vagy a bizományos. Jogilag ezen nem változtat az sem, hogy az idegen vagyon kezelőiét visszaélésekkel szemben büntető és erkölcsi törvények szigorúbban pönalizálják, mint pl. a közönséges egyéni cég tulajdonosát. A kereskedelmi törvény ott, ahol szigorúbb felelősséget kíván alkalmazni, ennek kifejezést is ad. így pl. fuvarozási ügyleteknél (Kt. 398. ^. Ilyenszerü kivételes szabálvt a részvényjog területén nem találunk. Foglalkoztam már másutt annak elemzésével, ho^v az igazgatósági felelősség megjelölése mint ilyen maga is pontatlan, és félreértésekre adhat okot. Igazgatósági felelősség ugyanis, értve ezalatt magának a corporationak, mint szervnek felelősségét, nincs is. Nincsen t. i. olyan értelemben, hogy ha a 187. vagy 189. §-on alapuló felelősség tény elemei adva vannak, úgy ez eo ipso magát az egész igazgatóságot (annak minden egyes tagját) kollektive sodorná be a törvényes felelősség következményeibe. (L. Kunz: Kereskedelmi Jogának II. kiadás 445 és köv. lapjait). Helyesen, tehát csak az igazgatóság tagjainak felelősségéről és pedig egyéni felelősségéről lehet szó, amely minden egyes taggal szemben külön vizsgálandó és bírálandó el. Ebből az is következik, hogy egyik vagy másik igazgatósági tag személyében fennálló és vele nemben kártérítési felelősségre jogosító cselekedet nem hat ki azon igazgatósági tagokra, akiknek részéről mulasztás vagy a rendes kereskedő gondosságát sértő kötelezettségszegés nem állapítható meg. Az igazgatóság tagjai tehát nem felelősek egymás cselekményeiért és az igazgatósági felelősség egyetemlegessége (helyesebben a tagok egyetemleges felelőssége) csakis akképpen értelmezhető, hogy amennyiben adott esetben több igazgatósági tag felelős, ezek egyetemleges adóstársasáeot alkotnak (Kt. 268. és 189. §§). Következik ezen okfejtés helyessége abból is, hogy az igazgatósági tag felelőssége nem objektív felelősség, amelynél a felelősségi consequentiák magához a károkozás tényéhez kapcsolódnak arra való tekintet nélkül, vájjon a felelősségre vont személy vétkes-e, vagy vétlen, hanem kizárólag az a döntő, hogy a harmadik személyt ért károsodás előidézésében törvény, vagy alapszabályba ütköző mulasztás terheli-e a felelősségre vont tagot, s hogy természetesen az okozati összefüggés megvan-e a mulasztás és az eredmény között. Populáris nyelven szólva, bátran lehet ugyan mondani, hogy a részvénytársaság is a veszélyes üzemek közé tartozik, de jogi értelemben ezt a tételt erősen távol kell tartani a részvényjog egész területétől, sőt még a közhangulat hatása alatt gyakran, talán tudaton kívül jelentkező csendes presumtio sem szabad, hogv érvényesüljön. Az ítélkezésnél tehát ugyanazoknak a szempontoknak kell megnyilatkozniok, mint a vétkes cselekményekből származó egyéb káresetek eldöntésénél. Nem árt ezeket a tételeket még az ismétléssel járó unalmasság ellenére sem hangsúlyozni, annál kevésbbé, mert éppen ezekben a kérdésekben politikai, gazdasági és szociális áramlatok, valamint jelszavak sokkal gyakrabban és erősebb mértékben átszivárognak a bírói ítélkezésbe, mint a hitelproblémák egyéb körében. Jogi szempontokról szólva nem hagyható említés nélkül egy másik körülmény sem, amely az igazgatóság felelősségének a Kt. 187. §-ban szabályozott eseteiben ugyancsak helytelenül érvényesül a bírói gyakorlatban. Az ide tartozó jogesetek körében a bizonyítás rendszerint úgy folyik le, hogy a bíróságok szakértőt hallgatnak meg annak kihirdetése végett, hogy az e §-ban meghatározott törvényi előfeltételek (fél alaptőke elveszte, vagy passzivitás) mely időpontban következtek be. Ez a szakértői bizonvítás szükségszerűig sokkal későbben, legtöbbször hosszú esztendők múlva megy végbe és célja az, hogy az évek távlatából helyes képet vetítsen vissza a kritikus időpontra. Ilyen feladatok elvégzése még normális időben is erősen próbára tette a szakértő képességeit. Az utolsó decen.niumban ez a munka egvenesen megoldhatatlan feladatok elé állítja őt. A probléma nehézségeit felismerő lelkiismeretes szakértő nem egyszer kénytelen bevallani a rábízott feladat megoldhatatlanságát. De még olyan esetekben is, amikor a munka nagy fáradsággal, rengeteg utánjárással és időtöltéssel elkészül, nemcsak erősen problematikus értékű, hanem bátran lehet állítani,