Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 10. szám - Bálás P. Elemér és Egyed István: Rassegna di Legislaziona Ungherese Anni 1928-30

190 KERESKEDELMI JOG 10. sz. átvétele és használatba vétele csak egymagában véve nem tekintendő olyan ténykörülménynek, mely elzárja a megrendelő kisbirtokost attól, hogy az 1900:XXV. t.-c. 1. §-ában foglalt tilalom ellenére, a 27483/1901. sz. kereskedelemügyi miniszteri rendelet 6. §-ának utolsó bekezdésében megállapított föltétel megtartása nélkül kötött vételi ügyletnek vele szemben való hatálytalanságára hivatkozhassék, de nem zárja el a döntvényben foglalt jogszabály annak az útját, hogy egyéb oly tények fennforgása folytán, melyek az anyagi jog szabályai szerint érvényes ügylet létesítésére alkalmasak, az adásvétel a törvénynek megfelelően, joghatályosan megkötöttnek tekintessék. A fennforgó esetben a felperesek az alperestől vett cséplőberendezést és vetőgépet nemcsak átvették, használatba vették és az 1926. évben történt leszállítástól (kezdve 1931. évben történt elárverezésig használták, hanem annak vételárára saját előadásuk szerint 11.800 pengőt fizettek, emellett fizetési halasztásokat kértek, a vételár fedezetéül szolgáló váltókat több ízben meghoszszabbították, majd midőn az alperes a hátrálékos vételártartozás fejében kiállított váltót érvényesítette, a kibocsátott váltófizetési meghagyás ellen kifogással nem éltek, végül pedig a vételárnak az ellenük folytatott végrehajtási eljárás során ki nem egyenlített maradékát, úgyszintén a behajtással felmerült költségeket ingatlanaik eladási árából teljesen kiegyenlítették. Mindezeknek a körülményeknek, — minthogy az átvétel után, a huzamos használat ideje alatt, tehát oly időben történtek, midőn a felperesek a vételügyletnek saját anyagi erejükhöz mért arányos vagy aránytalan voltát már ismerhették, emellett az adásvételnél eljárt ügynökök részéről történt rábeszélés hatása alatt már kétségen kívül nem álltak, — az a jogi jelentősége van, hogy a felperesek a szerződés feltételeit utólag jogérvényesen kötelező módon magukévá tették. Nem változtat az említett körülményeknek fentebb megállapított jelentőségén a felpereseknek a felülvizsgálati kérelemben felhozott az az érvelése, hogy azok történte idején a 44. sz. jogegységi döntvény még meg nem hozatott s illetve életbe nem lépett és hogy akkor az állandó bírói gyakorlat az volt, hogy a gépek átvételének egyszerű ténye már magában véve is kizárja az ügylet érvénytelenségére való hivatkozás lehetőségét, következéskép ezzel a gyakorlattal szembe nem helyezkedhettek. A bírói gyakorlat ugyanis ebben a kérdésben a 44. sz. jogegységi döntvény hozatala előtt nem volt egyöntetű, egyebekben pedig a jogegységi döntvény nem teremtett új jogszabályt, hanem csak az addig is fennállott jogszabály értelmét állapította meg az 1912 :LIV. t.-c. 75. §-a szerint való kötelező hatállyal. Közvetítési díj 148. O. F. B. engedélye nélküli közvetítés tilos ugyan, de azért a közvetítési ügylet érvényes, az nem ütközik sem más jogszabályokba, sem a jó erkölcsökbe. (P. VII. 3032/1933. sz. a. 1934 szept. 19-én.) Nemzetközi fuvarozás 149. Nemzetközi vasúti fuvarozási szerződésből eredő igények elévülése tekintetében tannak a helynek a jogszabályai az irányadók, ahol az igényt érvényesítik. (Lex fori.) (P. IV. 4641/1933. sz. a. 1934 szept. 25-én.) Helyes ebből folyóan a fellebbezési bíróságnak az elsőbíróság ítéletéből átvett az a jogi álláspontja, hogy alkalmazni kell azt az általános érvényű magánjogi szabályt, amely szerint abban az esetben, ha a korábbi jogszabály hoszszabb elévülési időt állapít meg, valamely igény érvényesítésére és a határidő még el nem telt, az újabb jogszabályban megállapított rövidebb elévülési időt (kell az új jogszabály életbelépésétől számítandóan alkalmazni. Mivel p|edig a perbeli fuvarozási szerződés megkötése és teljesítése idejében érvényben volt Berni Nemzetközi Egyezmény értelmében a kereseti igényre — különleges rendelkezés hiányában — irányadó általános elévülési idővel szemben a Berni ANE. 45. §. egy évi elévülési határidőt ír elő, az ANE. életbelépésétől pedig ez az elévülési idő a perindításig eltelt; megfelel az anyagi jognak a fellebbezési bíróságnak a keresetet ez okból elutasító ítéleti döntése. Védjegy 150. Az áru minőséget vagy rendeltetését kifejező, vagy arra utaló szavakból álló védjegyek is oltalomképesekké válnak a kvalifikált használat által, vagyis, ha az árujegy valamely vállalat gyártmányainak a köztudatba átment elnevezésévé és ismertető jegyévé válik, a közönség előtt az illető vállalat ismertető jeleként él. Ezáltal ugyanis az árujegy az eredeti minőségjelző jellegét elveszítette s többé már nem tekinthető a forgalomban bizonyos árunemek megjelölésére általánosan szokásosnak (1890:11. t.-c. 3. §, 3. pont.). (P. II. 632/1934. sz. a. 1934 szeptember 19-én.) A védjegytulajdonos által 2. és 3. alatt becsatolt, a Magyar Építőmesterek Egyesülete és a Budapesti Építőmesterek Ipartestülete által kiállított bizonyítványok szerint a sejttéglaáru gyártása és bevezetése a Nagybátony-Ujlaki Egyesült Iparművek r.-t. nevéhez fűződik és a „sejttégla" árunévről a forgalmi és építőszakmabeli körökben e vállalat által készített téglákat szokták felismerni. Ezeknek az okiratoknak a bizonyító erejét nem ronthatja le egymagában az a körülmény, hogy a védjegytulajdonos a NB/5.—NB/21. alatti nyomtatványok (üzleti körlevelek, plakátok) szerint „ultrasejttégla'1' elnevezés alatt hozta a tégláit forgalomba. A 2. alatti bizonyítvány ugyanis azt igazolja, hogy a „sejttégla" az egyéb téglákkal szemben a piacon való megjelenése idején szokatlanul hatott, s amikor a cég a cégtáblás kocsijain nagy mennyiségben szállította, a forgalomban jellegzetesen ismertté vált, a becsatolt mellékletekből pedig megállapítható, hogy a szakkörök és a védjegytulajdonossal üzleti összeköttetésben álló vállalatok a levelezéseikben az „ultra-