Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1934 / 10. szám - Bálás P. Elemér és Egyed István: Rassegna di Legislaziona Ungherese Anni 1928-30
10. sz. KERESKEDELMI JOG 191 sejttégla" és ,, sejttégla" elnevezéseket felváltva használják. Ezek szerint a törölni kért szóvédjegy a széleskörű használat folytán a védjegytulajdonos vállalatára utaló, megkülönböztető (individuálój jelleget nyert s így a kizárólagos használati jog megszerzésére alkalmas lévén, a belajstromozásból kizárva nincs. Tisztességtelen verseny 151. A valóságnak meg nem felelőleg a villamos-újságban hirdetett ama tény, hogy az EL U. a legelterjedtebb hétfői lap, a TvL 2. §-ába ütközik. A villamos reklámújságban való hirdetés: sajtóközlemény. |P. IV. 2349/1934. sz. a. 1934 szept. 13-án.) L Nem vitás, hogy az alperes az Esti Kurírban és az Oktogon-téri villamos (újságban azt hirdette, hogy a Reggeli Újság a legelterjedtebb hétfői lap. Azt a megállapítást, mikép ez a hirdetés a valóságnak meg nem felelt, az alperes sikertelenül támadja, mert a fellebbezési bíróság a per vonatkozó adatainak tüzetes mérlegelésével az okszerűség sérelme és iratellenesség nélkül jutott erre az eredményre és helytálló okát adta annak, hogy az alperes által e részben ajánlott további bizonyítást miért mellőzte. Az a körülmény, amely szerint az alperes — amint azt előadja — a felperes felszólítása folytán intézkedett, mikép a „legelterjedtebb" jelzést ne hirdessék, szintén megerősíti a fellebbezési bíróságok megállapításának helyességét. Emellett a tényállás mellett a fellebbezési bíróság helyesen következtetett arra, hogy az alperes jelzett hirdetése a Tvt, 2. §-ában meghatározott reklámszédelgésnek minősül. Mert kétségtelen, mikép az említett jelzés hirdetésével az alperes lapja: a „Reggeli Újság'* kelendőségének fokozására olyan a valóságnak meg nem felelő adatot híresztelt, amely a megtévesztésre alkalmas, minthogy a mindennapi élet tapasztalata szerint a közönség egyrésze sűlyt helyez arra, hogy azt a hétfői lapot szerezze meg, amelyről a kérdéses hirdetés alapján azt véli, hogy legjobban van elterjedve, másrészt a hétfői napon laphirdetést közzétenni kívánó közönség szívesebben keresi fel hirdetéseivel az olyan lapot, amelyet a panaszolt hirdetés következtében legelterjedtebbnek vél. 2. Nem lényeges az a kérdés, vájjon az alperes az 1933. évi március hó 4-én kelt felperesi 3. jelű felszólító-levél vétele után nyomban megszüntette-e az érintett hirdetést, avagy az Oktogon-téri villamos újságban egy hétre rá 1933 március 12-én megjelent-e még a panaszolt hirdetés, mert az előbbi esetben is az 1933 március 7-én beadott keresetben előterjesztett és az elsőbíróság előtt megtartott utolsó tárgyalásig fenntartott abbanhagyási kérelem jogos volt, annak folytán, hogy az alperes a perben azt az álláspontot foglalta el. amely szerint azt vitatta, hogy a panaszolt hirdetéssel a Tvt. által tiltott versenycselekményt el nem követett: ekként pedig az ismétlés veszélye fennforgott. Ezen a jogi megítélésen nem változtat az, hogy a felperes, amidőn már hosszabb időn át nem jelent meg a sérelmes hirdetés, keresetét az abbanhagyási kérelemmel leszállította. Ehhez képest az alperes kapcsolatos panaszai bővebb méltatására szükség nincs. 3. A Tvt. 35. §-a értelmében ha a cselekményt a sajtóközleménnyel követték el — mint a jelen esetben — az abból eredő vagyoni kárért is lehet méltányos pénzbeli kártérítést (elégtételt) követelni. Ez a követelés abbanhagyási kérelem nélkül is érvényesíthető. Következéskép a felperesnek ilyen alapú követelését nem érinti az, hogy a felperes keresetét az abbanhagyási kérelemmel leszállította. Az alperes ellenkező érvelésének jogos alapja nincs. 4. Tekintet nélkül arra, hogy hány ízben jelent meg a sérelmes hirdetés az Esti Kurírban és hányszor az Oktogon-téri villamos újságban, a fellebbezési bíróság által megállapított elégtétel]' összeg túlzottnak nem jelentkezik, mert az ilyen hirdetés az azt olvasónak emlékezetében hosszabb időn át megrögződik és így annak a közönségre gyakorolt hatása huzamosabb tartamú, mihez képest a 250 pengőben meghatározott nem vagyoni kárösszeg a felperes érdeksérelmével arányban áll, annak leszállítására ok nincs. De alaptalanul vitatja az alperes azt is, mintha a villamos újságban való hirdetés nem volna sajtóközlemény, mert az 1914:XIV. t.-c. 2. §-ának második bekezdése szerint a sajtótermékekre megállapított jogszabályokat megfelelően alkalmazni kell a gondolatnak fonográf vagy más készülék útján többszörösített kifejezésére. Am a villamos újság is olyan készüléknek minősül, amely a hirdetéseket villamos berendezés útján bizonyos sorrendben többször megjeleníti. Ekként nyilvánvaló, hogy a megállapított elégtételi összeg a villamos újságban megjelent hirdetésből eredő nem vagyoni kárra is kiterjed. 152. Aki a perindítás előtt a sérelmezett cselekményt önként abbanhagyta és oly magatartást tanúsít, amelyből kétségtelenül megállapítható, hogy a cselekmény jogellenes voltát felismerve, annak ismétlésétől tartózkodik, a cselekmény abbanhagyására nem kötelezhető. (P. IV. 2324/1934. sz. a. 1934 szept. 18-án.) 153. „Veritás" szó használata hitelrudósítóiparban nem tisztességtelen verseny. (P. IV. 2130/1934. sz. a. 1934 szept. 5-én.) Alapos az alperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság ítéletének az a jogi döntése, hogy az alperes terhére a kereseti tényállás alapján a Tvt. 7. §-ába ütköző verseny cselekményt megállapította és az alperest a „Veritás'- toldat használatának abbanhagyására kötelezte, sérti az anyagi jogot. A Tvt. 7. §-ába és a versenyjog terén is alkalmazandó cégvalódiság elvébe ugyanis csak az olyan hangzatos, s a tényleges viszonyokkal és a valósággal ellenkező toldat használata (P. H. T. 317.) ütközik, amely a vállalat minősége, vagy terjedelme tekintetében a közönség megtévesztésére alkalmas. Az alperes által használt „Veritás" azonban az alperes vállalatának a természetével és céljával összhangban áll és sem hangzatosnak, sem pedig valótlannak nem tekinthető.