Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 10. szám - Érdekmúlás hatása a biztosítási szerződésekre. Folytatás

10. KERESKEDELMI JOG 1S3 felállított általános szabályai lényeges módosításon mennek át a biztosítási jog speciális normái folytán. Ez azonban — mint láttuk — nem gátolja őt abban, hogy a felek vagyoni helyzetében beálló romlásnak a b. sz.-re gyakorolt hatását a kétoldalú szerződésekre irányadó általános magánjogi szabálvoknak minden kétségtől mentes alkalmazásával igyekezzék megoldani.38 c) Schmidt-Rimplernek érdeme az. hogy rámutatott arra a szempontra, amely a tulajdonképpeni értelemben vett synallagmának a kártérítési kötelezettség és a díjfizetés viszonyát illetően történő megállapíthatását nemcsak megnehezíti: de ki is zárja. Ez a szempont pedig az. hogy a b. sz.-ben csak a biztosított az. aki feltétlenül kötelezi magát a díjfizetésre, holott a biztosító csupán feltételesen, nevezetesen csak a biztosítási-esettől függően kötelezi magát vagyoni szolgáltatásra. Ebből helyesen vonja le SchmidtRimpler azt a következtetést, hogy a feltétlen díjfizetési kötelezettség és a csupán feltételes vagyoni szolgáltatás a biztosító részén | nem állhatnak synallagmatikus kapcsolatban. Ez ugyanis azt jelentené, hogy amíg a b. eset be nem következik, maga a synallagmatikus viszony is feltételes lenne csupán. A synallagma fogalmát tennők tehát problematikussá a b. sz.-el kapcsolatban, ha a feltétlen díjfizetési kötelezettséget egy feltételes kötelezettséggel (a kártérítésre irányúlóval) akarnók összefüggésbe hozni, mert ez azzal a következménnyel járna, hogy csak a feltétel bekövetkeztével jt. i. a bizt. eset beállásával) derülne ki, hogy valóban kölcsönös volt-e a szerződés. ,.A kölcsönösség fogalma, ugyanis — mondja lid. m. 1256. Lj — akárhogyan fogjuk is fel azt, megkívánja, hogy a szerződő felek a szerződés alapján egymás irányában feltétlenül kötelesek legyenek szolgáltatásokat teljesíteni; ha tehát az egyik szolgáltatás feltételes csupán, úgy a kölcsönösség követelményének sem tisztán, hunem csak feltételesen van elégtéve". De éppen ez okból a veszélyviselés is csak akkor állítható a biztosító részén oly ellenEgyébként a veszélyviselésnek a biztosító szolgáltatásaként való beállítása nem tökéletesen következetes Kancznál. Nem tekintve ngvanis azt, hogy helyenkint a ..biztonságérzet megadását", a károsodás gondjatol való mentesítést is .,ellenszolgádtatásnak" mondja (pL 13. U. — ami ha jogilag nem is, de gazdaságilag és még inkább psychológiailag mindenesetre helyes — nem egyszer önmagával ellentétben a kár megtérítését (életbiztosítást illetően az előre fiiirozott biztosítási összeg megfizetését. mondja éppen ^főkötelezettségnek- a biztosító részén. Pl. 299. 1. ..Kárbiztosításnál a biztosító főkötelezettsége abban áll. hogy .. . megtérítse a szerződő félnek azt a kárt. amit a káreset ... okozott"; vagy: 14. L, „a biztosító szolgáltatása a beállott kár megtérítése vagy meghatározott összeg fizetése". szolgáltatás gyanánt, amely synallagmatikus kapcsolatban áll a feltétlen díjfizetési kötelezettséggel, ha sikerül azt is, mint a biztosító feltétlen szolgáltatását megkonstruálni. Éppen ezért Schmidt-Rimpler avégett, hogy a valóságos kölcsönös szerződést jelemző synallagmát megmentse, a b. sz. tekintetében is, az e szerződésen alapuló kötelezettségeket a következőképpen állítja be: az egyik oldalon Ibiztosított) kötelezettség a díj fizetésére, a másik oldalon I biztosító) az ugyancsak feltétlen kötelezettség arra vonatkozóan, hogy létre hoz za a biztosítási esettől függő, feltételes lekötöttségi állapot lYerpflichtetsein). Ehhez képest Sch.-Rimpler szerint a biztosítási díj a biztosító által feltétlenül magára vállalt annak a kötelezettségnek az ellenértéke, amely arra irányul, hogy a biztosító létre fogja hozni a biztosítási esettől függő feltételes kötelezettségét. Nyilvánvaló ebből a konstrukcióból, amelyről szerzője is elismeri, hogy — legalább első pillanatra — mesterkélt, s amelyben a ,.bedingtes Verpflichtetsein" semmi egyéb, mint maga a veszélyviselés, hogy Schmidt-Rimpier is csak azon az alapon képes megmenteni a b. sz. synallagmatikus jellegét, hogy a veszélyviselést a biztosító kötelezettségének tárgyaként, tehát a kötelmi jog értelmében vett „szolgáltatás" (BGB. 241. §; Mtj. 945. §). gyanánt állítja be. S minthogy ilyként mesterkélt módon bár, t. i. a ..bedingtes Verpflichtetsein" fogalmának beiktatásával sikerült Schmidt-Rimpler-nek a biztosító veszélyviselését oly szolgáltatás gyanánt megkonstruálni, mint amelyre a biztosító állítólag már a szerződés alapján kötelezve van. s minthogy ennélfogva sikerült a genetikus synallagma postulátumának megfelelően szemben álló két oly szolgáltatást kimutatnia a b. sz.-ben is. amelyek már keletkezésükben feltételezik egymást, csak természetes, hogy Schmidt-Rimpler csatlakozva Grieshaberhez és Bruckhoz. nemcsak nem Iája jogi akadályát a kétoldalú szerződésekre vonatkozó kötelmi jogi szabályok alkalmazásának a b. sz.-re, hanem úgy véli, hogy ez az álkalmazas minden tekintetben kielégítően méltányos eredményre is vezet, amit bizonyít szerinte az. hogy a N.-nek a díjfizetéssel való késedelem tekintetében adott szabályozása egészben megfelel annak a jogi helyzetnek, melyet az említett általános szabályoknak a SchmidtRimpler-féle konstrukciónak alapúivétele mellett történő alkalmazása vonná maga után akkor, ha a biztosítási jogi kódex különleges szabályokat nem tartalmazna. d) Gottschalk ugyanabból indúl ki, mint Schmidt-Rimpler. nevezetesen, hogy a veszélyviselésnek, mint a biztosító szolgáltatásának valami másban kell állania, mint egy