Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1934 / 10. szám - Érdekmúlás hatása a biztosítási szerződésekre. Folytatás
io. BZ: KERESKEDELMI JOG 181 Nyilvánvaló ebből, hogy aki a veszélyviselésben látja a biztosító szolgáltatását s emellett a b. sz.-t a magánjogi kódexek hatálya alá eső valóságos synallagmatikus szerződésnek tekinti, ezt csak azon az alapon teheti, hogy a b. sz. tekintetében nemcsak a díjfizetés, a biztosított részén, de a veszélyviselés is a biztosító részén oly szolgáltatás, amelyre ő (már) a szerződésnél fogva kötelezve van; hogy ehhez képest a veszélyviselés is oly szolgáltatás, amelynek véghezvitelére (teljesítésére) a biztosító épp úgy kötelezve van a b. sz. alapján, mint ahogyan pl. az eladó köteles az árut a vevőnek átadni s viszont a biztosított épp úgy követelheti a szerződés alapján a biztosítótól a veszélynek elvállalását, mint ahogyan a vevő követelheti az eladótól az áru átadását. És csakugyan, akik a b. sz.-t valóságos synallagmatikus szerződésnek tartják, ezt az álláspontjukat azon az alapon kísérelték meg megindokolhatni, hogy a veszélyviselés fogalmának Ehrenberg intelmének megfelelően jogi tartalmat éppen az által adnak, hogy azt közönséges kötelmi jogi értelemben vett — habár bizonyos sajátságokat feltüntető —, de mindenesetre kötelem tárgyaként szereplő ,,szolgáltatásnak'1 (Leistung) minősítik, amellyel a biztosító ..tartozik" a biztosítottnak, s amelyet utóbbi ..követelni" jogosult a biztosítótól. Ennek a szemléletnek főképviselői a német irodalomban Grieshaber, aki „Das Synallagma des Versicherungsvertrages" címmel 1914-ben közzétett tanulmányában először foglalkozott, még pedig kimerítő alapossággal a kölcsönös szerződésekre vonatkozó általános kötelmi jogi szabálvoknak ÍBGB. 320—327. §.) a b. sz.-re való alkalmazhatóságának a kérdésével; továbbá Bruck, aki részint ..Privatversicherungsrecht" című tankönyvében (1930.; különösen 60—61. és 364—367. 1.). részint ..Die Gefahrtragung des Versicherers" című külön tanulmányában32 ex professo foglalkozik a biztosítót terhelő veszélyviselés lényegével; azután Schmidt— Rimpler. aki ..Über einige Grundbegriffe des Privatversicherungsrechts" c. alatt megjelent értekezésében33 csatlakozott legú jabban a Grieshaber—Bruck-féle felfogáshoz; végül Gottschalk. aki ..Die Leistungspflicht des Versicherers" című dolgozatában 34 foglalkozik a biztosító veszélyviselésének a lényegével. a) Grieshaber annak a hangsúlyozásával, hogy a b. sz.-nél a synallagmatikus kapcsolat Í1918) II. köt. 2. 139—141 I.; Haijmann: Schenkung unter einer Auflage (1905) és Grenzziehung zwischen Schenkung und eigentlichem Gescháft. 1910. 52 Wirtschaft u. Recht der Versicherung, 1932. évf. 2. sz. 6—24. 1. 33 Reitrage zum Wirtschaftsrqcht ÍKlausing— Nipperdey—Nussbaum) II. köt. 1255. s köv. 1. ** Manes: Zeitschrift für Versicherungswissenschaft c. folyóirat 1933. évf. 221. 1. egyfelől a díjfizetési kötelezettség, másfelől a veszélyviselés között áll fönn, ezt a veszélyviselést mint a biztosító „ellenszolgáltatását" a magánjog ÍBGB. 241. §.; Mtj. 945. §.) értelmében vett szolgáltatásnak minősíti, bár elismeri róla, hogy annyiban különös tipusa a kötelmi jogi szolgáltatásnak, amennyiben sem tevésre, sem abbanhagyásra nem irányul. Tartalmát tekintve ugyanis a veszélyviselés oly „huzamos" szolgáltatás (Dauerleistung), amely a biztosító állandó lekötelezettségét és készenlétét (Verpflichtet- und Beredtsein) foglalja magában a (biztosítás tartama alatt) bármikor bekövetkezhető biztosítási eset folytán előálló kárnak a megtérítésére. A biztosítónak ez az állandó objektív készsége az esetleges kártérítésre teszi ki G. szerint a biztosító veszélyviselésének lényegét. ,.Dogmatisch (juristisch) bildet die Gefahrtragung als ein Fali des Verpflichtet- und Bereitseins zu einer Eventualleistung einen eigenen Leistungstyp". (ld. m. 938.)35 Tekintettel az érintett elvi álláspontra, Grieshabernek md kétsége sincs aziránt, hogy a b. sz. a kötelmi jogi értelemben vett tökéletesen kölcsönös szerződés, amelyre éppen ezért alkalmazást nyernek az ily szerződésekre vonatkozó általános szabályok, kivéve természetesen amennyiben bizonyos vonatkozásokban, pl. a díj fizetésével való késedelem jogkövetkezményei tekintetében, speaiális biztosításjogi szabályok (N. 38., 39. §; nálunk 1927. évi X. t.-c. 4. és 5. §) különlegesen rendelkeznek s ezzel pótolván az általános kötelmijogi szabályokat (BGB. 326. §; Mtj. 1158. §), ezeket a b. sz.-el kapcsolatban félreleszik. b) A Grieshaber-féle szemlélet az. amely Bruck-ot ás arra vezette, hogy a b. sz.-t valóságos synallagmatikus szerződésnek minősítse. Az ő szemében ugyanis a biztosító veszélyviselése szintén oly .,szolgáltatás", amely ..tárgya" lévén a kötelemnek, azzal ..tartozik" a biztosító a biztosított irányában, aki viszont azt .,követelni' jogosult tőle. Ennek megfelelően már tankönyvében, kijelenti, hogy a b. sz. kétoldalú szerződés a BGB. 320. és köv. §-ai értelmében, amelynél ..főszolgáltatásként" a biztosító veszélyviselése és a biztosított díjfizetése állanak egymással szemben Í61. 1.). Ennek a tételének gyakorlati alkalmazását mutatja be azután a Gefahrtragung des Versicherers c. értekezésében. Ebben azonban a tételt még inkább kiélezve látjuk magunk előtt, mithogy annak az önkorláto35 Az ebben az értelemben vett veszélyviseléssel, mint viszontszolgáltatással szemben a bizt. eset beálltakor sorra kerülő kártérítési kötelezettségnek semmi önálló jogi jelentősége nincs. Az semmi más, mint realizálása, konkretizált formája a veszélyviselésnek; tartalmilag éppen ezért azonos ezzel, lévén csupán a későbbi fejleményekhez (b. eset) igazodó formája, id. h.