Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 10. szám - Érdekmúlás hatása a biztosítási szerződésekre. Folytatás

10. sz. KERESKEDELMI JOG 179 tat terheli még a szerződés alapján díjfizetési kötelezettség, végül, midőn ismét a Mtj. idézett 1130. §-ának IV- bekezdésére való kifejezett utalással ismeri el a biztosító vállalat vagyoni romlásának esetére a biztosítottnak azt a jogát — legalább is a Felügyelő Hatóság által foganatba vett szanálási intézkedések sikertelenségének kiderülte után —, hogy megtagadja a díjfizetést azon a címen, hogy a biztosító vagyoni helyzetének ziláltsága okából követelése a „viszontszolgáltatás"' iránt — ami alatt Kuncz a veszélyviselést érti — veszélyeztetve van. Mint látható ily beállításban az előbb felvetett kérdésünk mind az elmélet, mind a gyakorlat szempontjából eminens fontossággal bíró. a mai napig is vitás abba az általánosabb problémába torkollik bele. vájjon valóban kétoldalú kölcsönös) szerződés-e a b. sz. a magánjog értelmében s hogy ehhez képest alkalmazhíttók-e egyáltalán a b- sz.-re a kötelmi jognak azok az általános szabályai, amelyek a magánjogi kódexek értelmében vett (1. alábbi kétoldalú szerződések tekintetében a teljesítés viszonosságát és a visszatartási jogot állapítják meg Mtj. 1130—1133. §; BGB. 320—322 §.í, vagy amelyek a szerződés tekintetében a felek egvikét terhelő szolgáltatás lehetetlenné válásának (Mtj- 1145—1147. §: BGB 324— 325. §.), vagv végül, amelvek a késedetemnek (Mtj. 1158."§: BGB. 326—327. §.) következményeit szabják meg. Ennek a problémának helyes megoldása viszont feltételezi egyrészt annak a kérdésnek a tisztázását, hogy mely szolgáltatások állanak egymással szemben a b sz.-ből kifolyóan, másrészt pedig annak a megvilágítását, vájjon a b. sz.-ből folyó ezek a szolgáltatások valóban oly kölcsönösségi Ikicserélési, synallagmatikusi kapcsolatban vannak-e egymással, amely kapcsolat éppen a kétoldalú 'kölcsönös) szerződések jellemzője. V. Bármily sok vitás kérdés van még ma is a b. sz. jogi jellegét illetően, egy pont van. amely tekintetében soha nem volt s nem is lehetett nézeteltérés. Ez pedig az, hogv a b. sz. szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló, tehát visszterhes s ebben a tágabb értelemben kölcsönös ügylet, amelynél a felek mindegyike szolgáltat a másiknak valamit. Abban sincs nézeteltérés, hogy a biztosított (szerződő fél) részén miben áll az őt terhelő szolgáltatás: nyilvánvaló, hogy ez a díjfizetésben áll. Ha azonban arra a kérdésre kerekünk választ, hogy miben áll a biztosító ellenszolgáltatása, a nézetek már megoszlanak. Míg némelyek a biztosítási jog klasszikusainak, nevezetesen Ehrenbergnek. Kischnek. Július v. Gierke-nek. /nálunk Nagg Ferencnek) vezetésével azt állítják, hogy a biztosító ellenszolgáltatása a biztosítási eset beálltakor esedékessé váló kártésítési kötelezettségben vagy más vagyoni szolgáltatásban áll, addig mások élükön Bruck-kal s egyre nagyobb számú követőivel i nálunk Kuncz, id. m. III. 1661 — bár különböző formulázással — a veszélyviselésben látják azt a szolgáltatást, amelyért a biztosított díjat fizet. Ez az utóbbi felfogás, amely egyébként már régebben is előkelő képviselőt talált nemcsak a német £ccíus-ban. hanem a nagy francia jogászban. Pothier-ben is2i könnyen mutathat rá az Ehrenberg-íé\e nézet oly gyöngéjéire. amelyek nyilvánvalóvá teszik ennek a nézetnek tarthatatlanságát. Ha ugyanis igaz lenne az, hogy a pénzbeli teljesítésben áll a biztosító ellenszolgáltatása, akkor mindannyiszor, ha a biztosítási jogviszony anélkül nver befejezést, hogy a biztosítási eset bekövetkezett volna, a biztosító nem szolgáltatott volna semmit25 s így a biztosított jogosult lenne az alaptalan gazdagodás szabályai szerint visszakövetelni a befizetett díjakat. Azután: az ellenszolgáltatásnak — legalább is a felek elképzelésében — aequivalensnek kell lennie a szolgáltatással, ami pedig a díjnak a biztosító pénzbeli szolgáltatásához való viszonyában legtöbbnyire nem áll fönn.26 Ezek az érvek, de főként az előbb említett szinte kényszerítő erővel utalnak annak a másik álláspontnak a helytállóságára, amely a biztosító ellenszolgáltatását nem az egyelőre egészen problematikus pénzbeli szolgáltatásban látja, hanem a veszélynek a biztosító részéről történő elvállalásában. S valóban bírói gyakorlatunk a Kt. megalkotása óta következetesen ezen az állásponton volt, ismételten kijelentvén, hogy a Kt. helyes értelmezése szerint a biztosítási díj a biztosító által elvállalt kockázatnak az ellenértéke.27 A kérdés csak az. hogy miben áll voltaképpen a veszélynek a biztosító által történt ez az 24 Oeuvres contenant les traités du droit francais, 1831, 3. k. 236. L: „Le contrat d'assurance, comme les contrats de vente est synallagmatique: car il produit des obligations. réeiproques. L'assureur Voblige envers l'assuré de le garantir ou de l'indemniser des fortunes de mer; et Tassuré s'oblige réciproquement envers l'assureur de lui payer la prime convenue*'. 23 Kisch: Handbuch des Versicherungsreeht, Bd. II. il920) 88. 1. le is vonja az ő álláspontjából folyó ezt a következményt: ..Wenn der Versicherungsfall nicht eintritt, so ist das ganze Versicherungsverháltnis abgelaufen, ohne daB der Versieherer überhaupt eine Leistung zu erbringen hátte". 26 „A díj a biztosító ellenszolgáltatásához képest rendszerint szembeszökően esekélv": Kuncz, id. m. III. 13. 1. 27 A sok közül különösen B. Tábla, II. G. 28'1899 és 85/1902; Kúria, G. 45/1898, 1126 1898. közölve: Túrg: Hiteltörvénvek gvüjteménve, II. köt, első rész 348, 388. 1.; az "életbiztosítást "illetően: K. 345/1917 1678. E. H.): „A Kt. 498. §-ának rendelkezése alapján nem lehet kétséges,, hogy az itt említett ellenérték (díj) nem a biztosított összegnek, hanem a biztosítás elvállalásának — a kockázatviselésnek — ellenértékét képezi.'"