Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - Uj osztrák törvény az ajándékozásokról

9. sz. KERESKEDELMI JOG 171 pította meg, hogy a felperesnek az alperes ellen 198 P 43 fillér követelése áll fenn. Az ítéletnek erre a tartalmára való tekintettel pedig annak eldöntésénél, hogy a követelés a kényszeregyesség hatálya alá esik-e vagy nem, az ítélet jogerőre emelkedésének napját kell irányadónak tekinteni. Tisztességtelen verseny 139. „Hungária" jelzőt az alperes vállalata körében a Kt. 11. és a Tvt. 2. §-ának rendelkezésére tekintettel esak akkor használhatná, ha vállalata megfelelne annak az országos jelentőségnek, amelyet a forgalmi felfogás ilynemű vállalkozás terén az egész magyar nemzetre utaló ..Hungária" névszóhoz fűz. — Közérdek hatása az elévülésre. (P. IV. 370/1934. sz. a. 1934 június 28-án.) Idevonatkozóan az alperes válasziratában azt adja elő. hogy alkalmazottainak száma 12-nél nem több. hogy Budapest székesfőváros 24 waggont kitevő túrófogyasztásának cca egy hatod részét hozza forgalomba. Wienbe az utolsó 8—10 hónap alatt 4 waggon túrót szállított és az ország vidéki városaival is üzleti összeköttetést tart fenn. Ámde az alperesnek ez az üzleti tevékenysége, ha való volna is, nem éri el azt a mértéket, amelyről elismerhető volna az, hogy anyagi erejénél, szervezeténél, felkészültségénél és üzletének terjedelménél fogva az egész ország gazdasági életében jelentős arányú tevékenységet fejt ki. Az alperes vállalatát tehát, aki egyébként maga beismeri. 8. sorsz.i. hogy vállalata a felperesi vállalttal szemben is a cégjegyzékbe be sem vezetett kisebb jelentőségű, nem ugyan 3, hanem 9 alkalmazottal, de ..szerény keretek között" dolgozó vállalat; a tényleges üzleti körrel meg nem egyező „Hungária" jelző meg nem illeti, következőleg ennek használatát a Tvt. 7. §-a értelmében abbahagyni köteles. Nem változtat ezen a jelen esetben az a megállapított ténykörülmény, hogy a felperes az alperes szóhasználatát hosszú időn át tűrte; mert habár az a versenytárs, aki hosszabb időn át ellentmondás nélkül, tudatosan elnézi, hogy az őt megillető megjelölést versenytársa, akinek a szembenálló jogról tudomása nincsen, jóhiszeműen használja, az eset körülményei szerint elveszítheti azt a jogát, hogy egyéni sérelmét panaszolja, különösen kárát követelje: ámde ez az elnéző magatartás olyan cselekményeknél, amelyek nem csupán magánérdeket sértenek, hanem mint nemzeti vonatkozásánál és a megtévesztés lehetőségénél fogva ebben az esetben fontos közérdeket is érintenek és ezért az abból folyó jogok és kötelezettségek a magánfelek kizárólagos rendelkezése alatt nem állanak: a Tvt. által arra jogosított minden versenytársnak, sőt egyesületnek a cselekmény abbanhagyására a verseny kinövéseinek megakadályozása végett közérdekből megadott kereseti jogot meg nem szünteti, mert a Tvt.-be ütköző cselekmény huzamos elkövetése annak folytatásához való jogot általában még meg nem adja, a törvénvbe, a jó erkölcsbe, vagy az üzleti tisztességbe ütköző cselekményre jogot alapítani nem lehet. Az alperes pedig a használatot ma is folytatja és így helyesen az sem vitatható, hogy a felperes keresete a Tvt. 37. §-a szerint elévült. 140. Vevöfogdosás — t. v. (P. IV. 713/1934. sz. a. 1934 június 14-én.) A kihallgatott tanuk 3. sorszám alatt foglalt vallomásának, így aiz iratok tartalmának mergfelel a fellebbezési bíróság ítéletének az elsőbíróság ítéletéből átvett az a ténymegállapítása,, hogy a felperes előbbi üzlethelyiségébe beköltözött alperes részint saját maga, részint valamelyik segédje az üzlet ajtajából az ott, vagy a kirakatban kitett árukat szemlélgető egyéneket megszólította s azokat anélkül, hogy azok az áruk iránt egyébként érdeklődtek volna, és pedig egyes esetekben annak hangoztatása mellett is, hogy legalább olyan jól lesznek kiszolgálva, mint a felperesnél, az üzletbe behívta, sőt egy alkalommal a felperes neje is az uccáról, az alperes üzletének ajtajában kitett lisztet nézegető K. Margitnak, aki az alperes neje behívására kijelentette, hogy nem megy be az alperes üzletébe, mert ők a szomszédos felperes üzletében szoktak vásárolni, kezét a nevezett tanú vállára téve azt mondotta, hogy mondja meg az anyjának, hogy ezentúl az alperesnél vásároljanak, mert itt jobb áru van, mint a felperesnél. Az így sikertelenül megtámadott fenti tényállás pedig ehelyütt is irányadó. Mivel pedig a vevőfeleknek ilyen módon való elfogása és vásárlás céljából az üzletbe csalogatása meg nem engedett tisztességtelen eszköze az üzleti versenynek: helyes a felebbezési bíróság ítéletének az a jogi álláspontja,, hogy az alperesnek, valamint nejének és üzleti alkalmazottainak ez a fenti magatartása megállapítja az alperes ellenében Tvt. 1. §-ába ütköző tisztességtelen verseny cselekmény tényálladékát, és a fellebbezési bíróság ítéletének erre alapított jogi döntése jogszabályt nem sért. 141. Gyógyszerkülöniegességeknek droguisták által való kiszolgáltatása — t. v. |P- IV. 1585/1934. sz. a. 1934 június 5-én.) Az 1876. évi XIV. t.-c. 126. §-a szerint „gyógyszereknek a gyógyászati cél elérésére megkívántató adagokban való eladására kizárólag okleveles gyógyszertártulajdonosok vagy ezeknek meghatalmazott okleveles kezelői .... vannak feljogosítva'. Az alperes a törvénynek ezt a rendelkezését akként értelmezi, hogy a gyógyszertárak privilégiuma csakis az orvosi vény alapján elkészítendő gyógyszerek adagolására, az orvosi vény elkészítésére terjed ki, nem vonatkozik azonban a gyárak által készített zárt csomagolásban vagy már összekevert alakban forgalomba hozott szerekre, az úgynevezett gyógyszerkülönlegességekre: ennélfogva azt vitatja, hogy törvényellenesek mindazok a kormányrendeletek, amelyek az orvosi vény elkészítésén kívül valamely gyárilag már elkészített szer árusítását a gyógyszerészek számára tartják fenn. Az idézett törvény azonban nem csupán a gyógyszerek adagolásáról, hanem és főként az adagokban való eladásról rendelkezik.