Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - Uj osztrák törvény az ajándékozásokról

172 9. bz. A vegyészeti gyárak által megfelelő adagolásban, tehát éppen a gyógyászati célt szolgáló, az alkalmazást megkönnyítő alakban előállított gyógyszerek, ú. n. gyógyszerkülönlegességek eladásara tehát a gyógyszertarak kizárólagos eladási joga a törvény értelmében kétségtelenül éppen úgy kiterjed, mint a gyógyszertár által adagolt gyógyszerekre; mert az a tény, hogy a gyógyszerek készítésének és adagolásának, vagy ezek egy részének munkáját a gyógyszertárak helyett újabban mind nagyobb mértékben a vegyészeti gyárak végzik, a gyógyszertáraknak a gyógyszerek eladására vonatkozóan törvényben biztosított kizárólagos eladási jogát semmiben sem érinti, de egyébként is a gyógyszertári vénykészítést helyettesítő gyógyszerkülönlegességeknek a közönség részére mások által való árusítása a gyógyszertárak működésének és hivatásának fokozatos kisajátítását és ennek a törvény által felállított közegészségügyi intézménynek a törvénnyel ellentétes megszüntetését jelentené. Ezért és mert az 1876. évi XIV. t.-c. végrehajtására szóló törvényes felhatalmazás köre a gyógyszertárak kizárólagos eladása alá eső szereknek (gyógyszer, gyógyszerkülönlegesség, gyógyszerféle) a tudomány haladása és a mindenkori életviszonyok szerinti meghatározására természetszerűleg kiterjed, az e tárgyban kibocsátott kormányrendeletek törvényessége és a kereset tárgyává tett szerek gyógyszerminősége kérdésében a m. kir. belügyminisztérium megállapításának figyelembevétele ellen irányuló alperesi felülvizsgálati támadások alaptalanok. 6042 226 6369 Azt pedig a m. kir. Kúria P. IV. —/»3., —/22.,— /33. számú ítéleteiben már kifejtette és kimondotta, hogy az ide vonatkozó törvény és törvényes rendeletek értelmében kizárólag a gyógyszertári jogok élvezetében és gyakorlatában lévő gyógyszerészek által árusítható gyógyszert a közönség részére más ki nem szolgáltathat, mert ez a kiszolgáltatás a Tvt. 1. §-át is sérti. 142. „Kartellen kívüli árban" kitétel a Tvt. 2. §-ába ütköző reklámszédelgés, mivel arra mutat, hogy az illető áruját a kartellárunál olcsóbban hozza forgalomba. — Ügynök is versenytárs. — Az üzem szünetelése a versenytársi minőségét nem szünteti meg. (P. IV. 1846/1934. sz. a. 1934. szept. 4-én.) 1. Az önálló kereskedő peres felek versenytársi minőségét nem érintené az, ha a benzint és motalkót kizárólag csak megbízóik nevében hoznák is jutalékért forgalomba, mert nyilvánvaló, hogy vállalataik az ezen árukra vonatkozó üzleti versenyben ebben az esetben is érdekeltek. Téves az alperesnek a felperes versenytársi minőségének megszűnését vitató érvelése is. Mert ha való volna is az alperesnek a fellebbezési eljárás során előterjesztett az a válaszirati előadása, amely szerint a felperesnek a Magyar petróleum ipar r.-t.-gal való összeköttetése a per folyama alatt megszűnt, benzint hónapok óta egyáltalán nem árul és semmi árúja nincs, ebből a felperes versenytársi minőségének megszűnése még nem következnék. Mert magában véve az a körülmény, hogy a versenytárs üzleti tevékenysége szünetel, sem versenytársi minőségét, sem pedig az annak alapján a Tvt. rendelkezéseiből folyó kereshetőségi jogot nem szünteti meg; mert erről csak akkor lehet szó, ha az eset körülményeiből megállapítható, hogy az üzleti tevékenység abbanhagyása végleges. Erre a következtetésre azonban az adott esetben kellő alap nincs. 2. Helyes a fellebbezési bíróságnak az a kiinduló pontja, hogy az alperesnek a „kartelen kívüli árban" szövegű hirdetése alkalmas a fogyasztó közönségben annak a hitnek a felkeltésére, mikép olyan kereskedővel áll szemben, aki kartelen kivül levő vállalat áruját hozza forgalomba a kartelben tömörült vállalatok áránál olcsóbb árban. Ebben a tekintetben nincsen jelentősége annak, hogy a „kartelen kívüli árban ' hirdetésen kivül az alperes kapcsolatosan „Schell" feliratú táblát is alkalmaz, mert a fogyasztó közönség körében általánosságban tudottnak és ekként közismertnek nem tekinthető az a tény, mikép a „Schell" vállalat a kartelben tömörült vállalatok közé tartozik. Ezenkívül a fogyasztó figyelmét a benzinkútnál az ár szempontjából öt leginkább érdeklő „kartelen kivüli árban"' hirdetés ragadja meg és az ugyanott alkalmazott egyéb hirdetési tábla a figyelmét könnyen elkerüli. Ezekből következik, hogy az alperes által alkalmazott „kartelen kivüli árban" hirdetés értelmét önállóan kell elbírálni és így kétségen kivül áll, hogy annak szövege a fogyasztó közönség körében olyan a valóságnak meg nem felelő magyarázatnak enged teret, amely szerint az alperes a kartellben nem álló vállalatnak áruját hozza forgalomba; mert a fogyasztó abban a tudatban él, mikép a kartelban levő vállalat és annak elárusítója a kartell által megszabott árhoz van kötve, tehát a „kartellen kívüli árban" hirdetés nem is vonatkozhat kartellban levő vállalat árujára. Ezeknél fogva alaptalanul támadja az alperes a fellebbezési bíróságnak azt az állásfoglalását, amely szerint az érintett hirdetés a Tvt. 2. §-ába ütköző versenycselekménynek minősül. A fellebbezési bíróság megállapításával szemben alaptalanul vitatja az alperes, hogy nem alkalmazott „kartelen kivül" szövegű hirdető táblái, Ugyanis az alperes által kezdetben használt hirdetőtáblán a B. jelű fényképfelvételek szerint olyan távolságról, amennyiről a benzinkutat a járművön közeledő fogyasztóközönség szemügyre szokta venni, csupán a nagybetűkkel feltüntetett „kartelen kivül" szavak vehetők ki és így közömbös az, mikép, ha valaki közelebbről vizsgálja a táblát azon a „kartelen kivül" szavak folytatáskép apró betűkkel az „i árban" toldás is olvasható. Ezért nem sért jogot a fellebbezési bíróságnak panaszolt az a döntése, amellyel az alperest nemcsak a „kartelen kivüli árban", hanem a „kartelen kivüli" szövegű hirdetéstől is eltiltotta. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)