Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - Uj osztrák törvény az ajándékozásokról

170 KERESKEDELMI JOG 9. sz. utólag is érvényesen megköthető. IS ebben az esetben természetszerűleg a vevő az ügylet eredeti érvénytelensége miatt utólag az ügylet hatálytalanítását már nem kérheti. A fennforgó esetben a megállapított lényállás szerint a vevő a felperesek a szállított gépet nem csak elfogadták és használatba vették, hanem több mint 2 éven át azt birtokukban is tartották, anélkül, hogy az ügylet érvénytelenségét csak egy esetben is hangoztatták volna. Ellenkezőleg, már 1929. október 16.-án a 11/C. jelű levéllel a vételügylet érvényességét elismerték. A kereset indításáig eltelt több mint két év alatt a fedezeti váltókat rendesen újítgatták, több esetben halasztást kértek s a vételár őket terhelő részének majdnem a felét, 1775 P-t részletekben meg is fizették. Mindezeket a ténykörülményeket a fennforgó esetben a Kúria olyan reáutaló tényeknek tekinti, amelyekből kétségtelen, hogy a felperesek a vételügyletet utólag magukra nézve kötelezőnek elfogadták. Ilyen körülmények között a felperesek sem a vételügylet hatálytalanságának kimondását, sem a vételár megfizetett részének visszatérítését az alperestől jogszerűen nem követelhetik. Kényszeregyesség 137. Elengedett hányad feléledésének előfeltételei. (Pk. VII. 1750/1934. sz. a. 1934 június 26-án.) Annak elbírálásánál, hogy az adósok ellen a hitelezőikkel kötött egyesség útján elengedett hányad erejéig is elrendelhető-e a fennforgó esetben a kielégítési végrehajtás, a döntő kérdés az, hogy vájjon a végrehajtást kérő hitelező követelésének az egyességben elengedett hányada az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 79. §-ának 1. bekezdésében foglalt szabály értelmében feléledt-e vagy nem? A 850/1931. M. E. sz. rendelet 10. §-ának utolsó bekezdése szerint az eljárást befejezetté nyilvánító végzés közzététele előtt nem állanak be azok a jogkövetkezmények, melyek az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 79. §-ának 1. bekezdése értelmében az adós késedelméhez fűződnek. Ennek a jogszabálynak a célja az, hogy az adós és hitelezői között létrejött egyesség a kényszeregyességi eljárás befejezetté nyilvánítása előtt, még az esetleg elrendelt értékesítési eljárás folyamán is az egyességileg megállapított hányadösszeg megfizetésével lebonyolítható legyen és ezt a hitelezők eredeti követelésének feléledése meg ne hiúsítsa. Eszerint a célzat s általában a felhívott jogszabály helyes értelme szerint tehát nincs jogszabályba ütköző akadálya annak, hogy a hitelező akkor, ha az adós az egyesség értelmében őt terhelő kötelezettség teljesítésével késedelembe esik, az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 79. §-a szerint való utólagos teljesítési idő kitűzésével hozzá még az eljárás befejezetté nyilvánítása előtt felhívást intézzen és a 850/1931. M. E, sz. rendelet 10.§-ának utolsó bekezdésében foglalt jogszabály csak azt akadályozta meg, hogy a felhívás esetleges sikertelen voltának joghatálya, vagyis a követelés feléledése az eljárás befejezetté nyilvánítása előtt bekövetkezzék. A most elbírálás alatt álló esetben is tehát, bár a végrehajtást kérő hitelező 1932. évi augusztus 30-án postára adott levélben 10 napi utólagos teljesítési idő kitűzése és a jogkövetkezményekre való figyelmeztetés mellett felhívta az adósokat az egyesség értelmében való teljesítésre, a felhívás joghatálya, vagyis a követelés teljes összegének feléledése addig, míg a kir. törvényszék kényszeregyezségi eljárást befejezetté nyilvánító Ke. 2850/1931/67. sz. alatt kelt végzésének közzététele meg nem történt, be nem következett. Ez a közzététel a 67. sorszám alatt csatolt hírlappéldány tartalma szerint csak 1934. február 2-án történt meg, azonban a végrehajtást kérő hitelező saját előadása szerint az adósok már ezt megelőzően pedig 1934. január 15-én, a kényszeregyességi 50% hányadnak megfelelő 12.230 P 62 fillér fizetést teljesítettek. Kétségtelen tehát, hogy ha ezt a fizetést a kényszeregyességi hányadra történtnek lehet elfogadni, a követelés többi részének feléledéséről szó nem lehet. 138. Kényszeregyesség joghatálya az egyesség létrejötte után bíróilag megállapított ügyvédi költségeknél. (Pk. VII. 4984/1933. sz. a. 1934 június 20-án.) Az az adós, aki hitelezőivel kényszeregyességi eljárás útján bíróilag jóváhagyott egyességet köt, az egyességi hányadot meghaladó tartozás megfizetése alól, a jogszabályok által megállapított kivételektől eltekintve, azokra a kötelezettségekre nézve szabadul, melyek az egyesség kötése idején fennállottak. Ha az a kérdés, hogy valamely követelés a kényszeregyesség hatálya alá esik-e, vagy nem, amiatt válik vitássá, mert a követelés az egyesség kötése előtt keletkezett ügyleten vagy teljesített szolgáltatáson alapul ugyan, de viszont behajtása iránt pert indítottak és azt az ítéletet, mely a követelés tárgyában rendelkezik, az egyesség kötése után hozták, rendszerint az a szabály az irányadó, hogy a készpénzkövetelés létrejött már az ügylet megkötésével, vagy szolgáltatás teljesítésével s az ítélet a kötelmet nem megteremti, hanem csak megállapítja s ehhez fűzi a teljesítés kötelezettségét. A fennforgó esetben azonban ez a szabály nem alkalmazandó, mert a kalocsai kir, járásbíróság a végreha jtás alapjául szolgáló P. 9187/1929/17. szám alatt kelt ítéletben abban a kérdésben, hogy van-e a felperesnek ügyvédi munkadíj és kiadás címén és ha van, mily összegű követelése az alperessel szemben, abból kiindulva döntött, hogy a felek 1930 április 6-án. az addig fennállott vitás kérdéseket egyességgel rendezték, melynek tartalma szerint a megállapodás időpontjában az alperesnek nem volt tartozása a felperessel szemben, hanem ellenkezőleg az alperesnek volt a felperes ellen 315 P 88 fillér követelése. Ezt követőleg a kir. járásbíróság részben a felperes által kifejtett tevékenység értékelésével, részben egyes esetekben annak figyelembevételével, hogy az alperest az ügyvédi tényállás előterjesztésénél mulasztás terheli, részben pedig a felek egyéb kölcsönös követelésének számbavételével és a szemben álló követelések beszámításával, tehát végeredményben a felek között való leszámolás megejtésével álla-