Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - A versenyjog hatása a védjegyjogra

9. sz. KERESKEDELMI JOG 167 Az Ausstattung védelme a védjegytörvény 15. íí-án alapszik. A lő. § így hangzik: ,.Aki megtévesztés céljából a kereskedelemben és forgalomban árut vagy annak csomagolását vagy borítékát vagy hirdetéseit, árjegyzékeit, üzleti leveleit, ajánlatait, számláit, vagy hasonló dolgait oly külsővel (Ausstattung), amely az érdekelt forgalmi körökben mint más hasonló áruinak ismertetőjele szerepel, utóbbi beleegyezése nélkül látja el, vagy aki hasonló célból ily módon megjelölt árukat forgalomba hoz vagy árusit, a sértettnek kártérítéssel tartozik és pénzbüntetéssel vagy 3 hónapig terjedhető fogházzal büntettetik." A törvény szószerinti szövege szerint csupán kártérítési keresetet és büntetést tartalmaz. Mindkettőnek előfeltétele ridegen külsőnek használata ..a kereskedelmi forgalomban való megtévesztés céljából." Nem elég tehát a tudatosság vagy a vastag gondatlanság tényálladéka. hanem a kártérítési igény megállapításához megtévesztési szándék is kimutatandó. Abbanhagyási igény tisztán objektív sértés miatt a törvényben épp oly kevéssé van felemlítve, mint a védjegybitorlás miatti abbanhagyási kereset. A joggyakorlat azonban nem ismerte ezt el olyképpen, mint a bejegyzett védjegybitorlás miatti igényeket; sőt csupán az 1927 szeptember 27-i döntésben (II. 59 27) foglaltatik először az a tétel, hogy: .,Még az a körülmény is. hogy a védjegytörvény 15. §-a kártérítési keresethez megtévesztési szándékból való cselekedetet követel, amennyiben abbanhagyási cgényről volna szó, elégtelen volna, miután az általános (quasi negatoria) abbanhagyási igény már a külső (Ausstattung) védelmének tisztán objektív megsértése esetén is fennforog." Míg azonban ez ítéletnél egy hypotetikus esetről van szó. az 1928 március 2-i ítélet (II. 319 27) ezeket az alapelveket gyakorlatilag alkalmazza, amidőn kimondja: ..De ezen szempont it. a. a BGB. 826. §) idevonatkoztatása minden esetre, amennyiben csupán a tiszta abbanhagyási igényről van szó. nem is szükséges; versenycélokból, vagy kártérítési tudattal alkalmazott erkölcstelen cselekmény nem szükséges a védjegytörvény 15. §-ban szabályozott abbanhagyási igényhez; mivel pedig az általános (quasi negatoria) abbanhagyási kereset már egy jognak vagy jogtárgynak jogellenes megsértése esetén hiánytalanul adva van, úgy a jogvédte tárgyhoz számítandó külsőnek (Ausstattungsbesitzneki ily megsértése esetén is helye van." Ez a döntés határozott haladást jelentett. Ez nemcsak felmenti felperest az ellenfél gonosz szándékának gyakran nehézkes bizonvítása alól. hanem felmenti őt az alól a kellemetlenség alól is. hogy ellenfelét ^megtévesztés céljából" való cselekvés szemrehányásával illetni legyen kénytelen. Lehetővé teszi jogigények érvényesítését saját Ausstattungjának védelmében anélkül, hogy kénytelen volna ellenfelének tisztességét kétségbevonni, sőt bizonyítani. Az, aki mint e sorok írója hosszú évek óta folytatott ügyvédi működéséből tudja, hogy mily kínos a feleknek vagy ügyvédjüknek az, hogy egy jogi konstrukció kedvéért az ellenfelet kénytelen a jóerkölcsökbe való ütközés szemrehányásával illetni, vagy azt állítani, hogy az ellenfél a méltányosan és igazságosan gondolkozó emberek jóérzését sérti, csupán azért, mivel a Reichsgericht évtizedek óta a BGB. 826. §-át ezekkel a szerencsétlen, csaknem sohasem találó szavakkal szokta körülírni, megváltásként érezte azt, hogy az üzleti életben nem ritkán előforduló vita tisztes kereskedők között ezentúl anélkül is eldönthető, hogy a felperes kényszerülve volna ellenfelét sárral dobálni. Néhány nappal később, 1928 április 17-én a Reichsgericht egy ítéletet hozott (II. 411/27), amely a külsőhöz való jogot más szempontból is a belajstromozott védjegyhez közelebb hozza. Ebben az ítéletben az Ausstattungsbesitz külső időtartama és elvesztése hasonló feltételekhez köttetik, mint a védjegyjog időtartama és elvesztése. A ,,külső" az üzlettel (Gescháftsbetrieb) együtt él és bukik; a jog elenyészik, ha az üzlet teljesen beszüntettetik. A 9. § 1. bekezdés 2. pontjának alapelvei a külsőnél is alkalmazást nyernek. Amint a védjegynél bárki közérdekből időszerűtlen védjegyek törlésére jogot nyer, úgy a ,,külső" védelmében is bárki jogot nyer ezen védelem megdöntésére. A be nem lajstromozott és be sem lajstromozható külsőnek a belajstromozott védjegygyei való ezen. teljesen egyenlő tétele nem nyert általános elismerést a szakirodalomban. Illetékes oldalról azt a kifogást hozták fel, hogy az új alapelv a védjegyjognak eddigi alappillérét döntötte fel és a jogbiztonságot igen erősen megrendítette (Hagens: Markenschutz und Wettbewerb 27/28. 563. oldal). A Reichsgenicht azonban megmaradt ezen álláspontja mellett és az alsóbíróságok követték ezt. Az évek folyamán a kereskedelmi forgalom hozzászokott ehhez a joggyakorlathoz. A pervitel, különösen a bizonyítás nehezebb ugyan, ha nem elégséges, hogy a felperes a Reichspatentamt védjegylajstromkivonatát csatolja, amennyiben inkább tanúkkal, szakértőkkel, okiratokkal, tanúsítványokkal stb. kell bizonyítania, hogy mily módon vezette be ő az ő Ausstattungját. hogy mily propagandát fejtett kii annak érdekében és hogy mily körökben vált „az ő Ausstattungja" felperes áruinak ismertető jelévé.