Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - A versenyjog hatása a védjegyjogra

9. sz KERESKEDELMI JC 165 szonyaiban bekövetkező változásra, ez annyit jelent, hogy ha a felek egyikének anyagi helyzete — igaz: az általános gazdasági viszonyok folytán, csakhogy erre majdnem minden esetben lehet hivatkozni — oly mértékben romlik me?. hogy ennek folytán a másik fél anyagi érdekei lényegesen veszélyeztetve vannak, az érdekében veszélyeztetett felet a bíróság a szerződés felbontására jogosíthatja. Ebben a tág körben eddigi jogunk értelmében — kivéve az egészen különálló szabályok alatt álló csőd esetét iCst- 20. §.) — nem volt lehetséges a kötelemtől való egyoldalú szabadulás. A Mtj.-nek a gyakorlatba élő jogunk rovására is végbemenő felszívódását tanúsítja azonban, hogy legújabb bírói gyakorlatunk a Mtj. 1150. §-ában is hangsúlyozott jóhiszeműség és méltányosság iTreu und Glaubeni alapján most már általában is elismeri az elállás jogát a másik fél anyagi helyzetében utóbb bekövetkezett lényeges eltolódás címén-20) | Folytatás.) A. versenyjog hatása a védjegyjogra Irta: Dr. Martin W'assermann, egyetemi tanár és ügyvéd Hamburgban. A védjegyjog Németországban először az 1874. november 30-i védjegytörvényben szabályozíatott. Ez a törvény tette lehetővé a gyári és kereskedelmi védjegyeknek a kereskedelmi törvényszéknél való bejelentését. A lajstromba való bevezetés nem bírt konstitutív hatállyal, hanem csupán bizonyító erővel. A törvény annyiban is hiányos volt. hogy a tiszta szóvédjegyektől a védelmet megtagadta. Alapvető változást hozott az 1894. május 12-i védjegytörvény, amely kevés változtatással ma is érvényben van. Ennek a törvénynek alaptétele a beíajstromozás konstitutív hatálya. A törvényhozó akarata kételyt nem tűrő kifejezést talált a Reichstag bizottsági jelentésének i6. oldali következő szavaiban: „Aki egy értékes védjegyet nem lajstromoztat be. mulasztásának következményeit magának tulajdonítsa: és nem lehet többé méltánytalanságnak nevezni, amennyiben ugyanezen védjegv további használata neki megtiltatik." Ezen római jogi alaptétel: ..Vigilantibus leges scriptae sünt"' által a forgalmi körök arra késztettek, hogy az új jogszabállyal éljenek is. S a törv énynek tényleg oly hatása volt. amiről az 1894. évi törvényhozó még álmodni sem mert. A törvény életbeléptétől, vagyis 1894 október 1-től 1933 október l-ig. tehát 39 év alatt több mint 460.000 védjegy lajstromoztatott be. amelyek legnagyobbrészt még ma is érvényben vannak. Kereskedelem és ipar ezen rendelkezés mellett általában jól járt. Éppen a gazdasági fellendülés idejében hasznos szolgálatot tesz egy, a jogbiztonságra felépített törvényalkotás. Az iparüző részére megkönnyíti a fennálló védjegyjogok feletti gyors és biztos tájékozódást; megfelel a más jogterületeken uralkodó jogi helyzetnek is. és a fegyelemhez szoktatott németek hajlamának is, hogy vitás kérdésekben a hatóságokra bízza magát és csupán oly jogokra figyeljen, melyek hivatalos pecséttel ellátott okiratokon alapulnak. A Reichsgericht a forgalom ezen szükségleteivel számolt is és az első évtizedben 1894—1905) joggyakorlatát szorosan a törvényhozó akaratához alkalmazta. A Reichsgericht jogbiztonsági okokból a védjegy belajstromozásnak oly hatályt tulajdonított, amely alkalmas volt minden más jog fölé emelkedni. Ismeretes az az eset. midőn egy hamburgi kereskedő a ..Kodak" szót. mint számos árujának védjegyét belajstromoztatta. így többek között W. C-re is: s midőn a Kodak-társaság, amelynek részére ez a szó bár fényképészeti cikkekre be volt lajstromozva, más cikkekre azonban nem. hiába igyekezett ama védjegy törlését keresztülvinni. Landgericht, Oberlandesgericht, és Reichsgericht elutasították a keresetet: utóbbi 1905 december 12-én kelt két ítéletével ÍII. 191/05 és II. 361 051 a következő indokolással: ..Felperes panasza, hogy alperesnek az ő jogaiba való behatolása azért sem lehet jogos, mivel az alperes a felperes által híressé tett ..Kodak" szót sajátította el és használta ki a maga részére, a törvényhozás álláspont ja szerint nem találó, bár az erkölcs szempontjából el is ítélendő, hogy az alperes idegen szorgalom gyümölcseit értékesíti a maga részére." A törvényhozás ezen döntés óta nem változott. Ellenben a joggyakorlat változott éspedig igen alaposan!! A fordulat a Reichsgericht 1907 június 27-i döntésével állott be. Itt tört meg első alkalommal a beíajstromozás mindenható ereje és a külsőnek ÍAusstattung) a BGB. 826. § alapján kereseti jogcím adatott a törlésre azzal szemben, aki ezen Ausstattungot annak több évi használatáról tudva az eddigi használó hátrányára a maga javára belajstromoztatta. Hasonló megfontolások uralják az 1908 február 7-i döntést, amely ..Urquelle" szónak borokra való belajstromozásának törlését elrendelte. Hasonló irányban mozog az 1909 december 23-i (II. 158 09) döntés is, amely bár a jóerkölcsökbe való ütközést az akkori viszonyok folytán nem látta fennforgónak, azonban az alapelvet mint olyat, elismerte. A Reichsgericht 3. büntetőtanácsa ezt 1915 április 26-i '3. D. 140 15.i döntésében szintén magáévá tette.