Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1934 / 9. szám - A részvénytársasági alaptőkeminimum
154 KERESKEDELMI JOG 9 sz. működést, amelyekre a törvény az összes felügyelőbizottsági tagok közreműködését szabja meg.1 A Pinner tétellé valóban áll, de talán még sokkal általánosabban. Az új jogszabály, amély a fennálló jog valamely mélyebben fekvő tételét érinti, sokszor vonja maga után dlső pillanatra szembe nem is tűnő más jogszabályok módosítását. Azt a beavatkozást, amelyet a jogalkotó a jogrendszer egyik pontjára gyakorol, sokszor kell egy másik ponton végrehajtott módosítással kompenzálni. A jogszabályok eme kompenzálásának klaszszikus példája a római jogi absztrakt dologi szerződés elejtésével kapcsolatosan a jóhiszemű harmadik jogszerzésének elismerése. Példa erre a vaÜutiajogi legújabb jogszabályalkotás vagy a gazdavédelmi jogszabályok köre, ahoil egyes alapvető jogtételek érintése a jogszabályok egyre nagyobb és egyre szélesebb kört érintő tömegét tette szükségessé. Amíg a jogszabálynak ez a kompenzálása nem, vagy nem teJljes mértékben történik meg, gyakran derülhet ki olyan eredmény, amelyet a törvényhozó nem célzott, kerülhet felismerésre a jogszabályokban hézag, vagy mutatható ki a jogszabályok közt ellentmondás. Példa erre az 1867. évi francia részvénytörvénynek az a rendelkezése, amely szerint a részvénynévértéknek a minimuma 25 frank, •oly részvénytársaságnál azonban, amelynek alaptőkéje 200.000 frankot meghalad, 100 frank. Amikor a törvényhozás két házia a küilönböző álláspontok közötti kompromisszumképpen ezt a megoldást létrehozta, nyilván nem akarta az alaptőkeleszállításnak elvileg leghelyesebb módját: a részvénylebélyegzést érinteni; a rendelkezés eredménye mégis az lett, hogy 100 frank névértékű részvényekkel rendelkező részvénytársaság alaptőkéjének olyan leszállítását, amely 200.000 frankot meghaladó összegű alaptőkét eredményez, nem lehet részvénylebélyegzéssel, hanem csiak részvényösszevonással foganatosítani, ha azonban a leszállítás 200.000 frank álá történik, már 75%-os lebélyegzés is lehetséges.2 Harmonikusabb eredményre vezetett iá német H. G. B. 180. §-ának egységes névértékminimumia, amellyel kapcsolatosan a 290. § módot is nyújt az alaptőke-leszállítás kapcsán szükséges rendezésre. Érdemes megfigyelni, hogy a részvénynévértékminimumnak alaptőkeleszállítás eseté1 Verhandlungen, II. k. 621. év köv. 1. 2 L. Lacour-Bouteron: Precis de Droit Commercial, 3-e éd. T. I. 618. Más kérdés, hogy az alaptőkének 200.000 frank fölé emelése esetében össze kell-e vonni a régi részvényeket is 100 frank névértéküekre. A kérdés a francia irodalomban vitás, a hivatkozott mű megengedi a régi részvények névértékének érintetlenül hagyását. (613.) Ennek a megoldásnak a kifejtése nem egészen konzekvens. ben való érvényesülését mégis csak az 1923. évi aranymérleg-rendeilet mondta ki a 43. § 3. bekezdésben, nyilván csak azért, mert küllönbséget akart tenni a régi és az új részvénytársaságok közt, a régieknek általában megengedve a 20 márkás részvénynévértéket is. Nálunk a névértékminimum behozatala a külföldi példákból okulás mellett történt meg. A 7000/1925. P. M. számú rendelet 25. §-ának 2. bekezdése világosan kimondja, hogy a 10 pengős névértékminimum alaptőkeleszállítás esetére is irányadó. II. Mig azonban a névértékminimum a német és a francia jognak régi intézménye, az alaptőkeminimum megállapítása a német jogban is újdonság, sőt mint a részvénytársaságok minden fajtájára kiterjedő szabály általában újabb fejlemény.3 amely még nincs mindenütt a kompenzáltság állapotában. Véleményem szerint tehát nagyon is elhamarkodott Hallsteinnak az a kijelentése: ,,Die Kapitalherabsetzung ist meist zulássig. Nur íindet sie eine absolute Grenze an den gesetzlich bestimmten Mindestbetrágen".4 Hogy ennek a tételnek a létjogosultságát kritika tárgyává teszem, annak az a közvetlen oka, hogy a kereskedelmi jogi jogszabálygyűjteményemben a magyar jog szempontjából tett az a megállapításom, ameily szerint már fennálló részvénytársaság alaptőkéjét a megalakuláskor megkívánt alaptőkeminimum alá is le Öehet a Kt. 209. §-ában foglalt szabályok megtartásával szállítani,5 ellentmondással találkozott.6 A kérdés eildöntésében mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy alaptőkeminimum megállapítása a jogszabályban nemcsak egy célból történhetik, hanem a törvényhozót különböző célok vezethetik. Ilyen cél lehet vagy az, hogy a részvénytársasági formát csak bizonyos nagyobb tőkével rendelkező vállalatok használhassák, de lehet az is, hogy részvénytársasági formában csak nagyobb tőkéjű vállalatok alakulhassanak. Ha a törvényhozó az első célt tűzi ki maga elé, tisztában kell lennie azzal is, hogy — amint az a jogi irodalomban ma már az alaptőke fogalmának tisztázottsága folytán vitán Ifélül áll — a rendelkezése nem terjedhet túl egy eszményi cél kitűzésén, amelynek a gyakorlati életben való megvalósítását nem biztosíthatja. „A törvényhozás tehetetlen azokkal a veszteségekkel! szemben, amelyek a vál3 L. Hallstein: Die Aktienrechte der Gegenwart, 82. és köv. 1. 4 I. m. 191. 1. 5 A magyar kereskedelmi jog jogszabályai 176. 1. 6 Dr. Vági József: Leszállítható-e a részvénytársaság alaptőkéje a törvényes minimum alá? Polgári Jog, X. évf., 7. sz.
