Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - Uj német részvényjogi reformgondolatok

148 KERESKEDELMI JOG 9. sz. kétséget kizárólag ebben az értelemben a jövőbeli ítélkezést. Már pedág éppen a felelősségi kérdésekben kívánatos a kétségeknek lehető eloszlatása, kívánatos a legvilágosabb elhatárolás minden irányban. Azok ia sokszor hallott „érvek", hogy hiszen nem kötelező igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagságok vállalása, tehát magára vessen az, aki ilyen választást elfogad, hogy a ,.busás tantiémekért" felelősségeket is kell vállalnia, a hangulatkeltésnek abból a fegyvertárából valók, melyeknek felszereléséhez sem a szakértelem, sem a tárgyilagosság nem szokott tartozni, Mert fontos közgazdasági érdek, hogy ia felelősség elmosódó határai, a bizonytalanság és az ezekkel járó kockázat ne tartsa vissza a hozzáértő, felelősségérzettel és a felelősség gyakorlati következményeinek levonására alkalmas, vagyoni fedezettel is bíró személyeket attól, hogy a részvénytársasági alakban működő vállalatoknál saját nevükben, nyíltan vállalják az ügyvezető igazgatóság melletti tanácsadói és ellenőrző szerepet igazgatósági tagság alakjában. Ami pedig a „busás tantiemeket" illeti, azok társaságaink túlnyomó többségénél lényegesen alatta maradnak az illető vállalíatnál alkalmazott gépírók évi fizetésének, amennyiben pedig felügyelőbizottsági tantiemekről van szó, rendszerint csekélyebbek, mint a vállalatnál alkalmazott irodaszolga fizetése. Nagyon csekély azoknak a társaságoknak a száma, amelyekre ez a megállapítás nem illik. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránya sem támogatja tehát a széleskörű egyetemleges felelősségnek azt a mértékét, amelyet egyes bírói döntések és vélemények alkalmazni kívánnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kérdést minden tekintetben megnyugtató módon még sehol sem oldották meg. Ez azonban még nem lehet akadálya annak, hogy a jelenlegi rendszert mégis igyekezzünk olyannal felcserélni, amely a jogi szabályozást az élet felfogásához közelebb hozza. Hogy milyen legyen a reform, arról véleményemet az 1932. januárjában közzétett részvényjogi novella-tervezetemben kifejtettem. Akkori javaslataimat ma is változalanul fenntartom. Lényege az általam sürgetett szabályozásnak az, hogy külföldi mintára és belföldi más javaslatokat követve, különböztetést tesz ügyvezető igazgató és igazgatótanács között. Utóbbinak tagjai csak tanácsadó és ellenőrző tevékenységgel bírjanak. Az ügyvezető igazgatóság tagjainak felelőssége legyen hasonló a Kt. 189. §-ában szabályozott felelősséghez, emeltessék ki azonban különösen a társaságnak ia nyilvánosság elé került közléseiben (mérleg, eredménykimutatás, prospektusok, stb.) foglalt adatok helyességéért, valamint kötvény- és részvénykibocsátás alapjául szolgáló feltételek pontos betartásáért, úgyszintén a címletesített tartozások fedezetének sértetlen fenntartásáért való felelősségük. Fokozott felelősség volna megállapítható azokért a veszteségekért, amelyek a társaságot valamely ügyvezető igazgatójával kötött ügyleteiből érik. Ezzel szemben az igazgatótanács tagjainak felelőssége, amenynyiben nem ügyviteli tevékenységről vagy nem rosszhiszemű cselekedetért való felelősségről van szó, hanem mulasztásért való felelősségről, csak azokra az esetekre szoríttassák, amikor a nekik tett jelentésekből, vagy azokból a közlésekből, amelyeket meg kell kívánniok, az ellenőrzésnek a szokásos módon való gyakorlása során, rendes gondosság mellett, a károsító cselekményt vagy mulasztást észlelniük kellett volna. Kifejezetten kimondandó, hogy a bíróság az igazgatótanács jóhiszemű tagjainak gondatlanság címén való felelősségét az eset összes körülményeinek mérlegelése alapján megoszthatja. A felügyelőbizottság tagjainak felelősségével javaslatom nem foglalkozott. Mert ezt az idejét mult, a neki szánt szerepkör betöltésére teljesen alkalmatlannak bizonyult intézményt eltörlendőnek és állandó szakszerű revízióval pótlandónak tartom. A revizorok felelőssége azután, éppen a tőlük megkívánt szakértelemre és az intézmény céljára való tekintettel, lényegesen fokozott lehet. Tervezetem a felelősség elhárításának módjaival és egyéb részletekkel is foglalkozott. Ezekre azonban ezúttal nem kívánok kitérni. E sorok célja kizárólag az, hogy rámutasson arra, hogy a jelenlegi helyzetből eredő bizonytalanságok és méltánytalanságok kiküszöbölése legcélszerűbben és legmegnyugtatóbban novelláris reform útján történhetik meg; feltéve persze, hogy az új jogszabály nem agitációs jelszavak, hanem gyakorlati tapasztalatok alapján létesül. X Uj német részvéuyjogi reformgondolatok Irta: Kuncz Ödön. Ebben a cikkemben azokkal az újabb gondolatokkal szeretnék foglalkozni, amelyeket a legújabb német irodalom és törvényelőkészítés a részvényjog reformjával kapcsolatban felszínre vetett. És amikor ezt a cikket írom, nem tudom kivonni magamat azok alól az érzések alól, amelyeket bennem a Kereskedelmi Jog 30.-ik évfordulója vált ki. Előttem fekszik a Kereskedelmi Jog 1913. október 1-i jubiláris száma,, amelyben büszkén mutattunk reá arra a küzdelemre, amelyet ez a szaklap „hosszú" tíz év óta folytat az elavult hiteljogi szabályok korszerű reformja érdekében és kifogásoltuk azt, hogy