Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - Az idegen valutában meghatározott pénztartozások átszámítása

140 KERESKEDELMI JOG 9. sz. tént ez Franciaországban, Svájcban10) és így történt most a dolár, font legutóbbi értékcsökkenésekor nálunk. Utaltam a magyar bírói gyakorlatra, amely a K. T. 326. §. és a V. T. 37. §-ra vonatkozólag elismerte és deklarálta, hogy e jogtételek nem tartalmaznak konverziót, hanem az extinctiv átszámítás szabályát, ami annyit jelent, hogy a magyar jog nem ismer olyan általános jogszabályt, mely az idegen valutára szóló tartozásokat a lejárat napjának árfolyamán hazai pénzre konvertálná. Ennek ellenére a magyar bírói gyakorlat most,11) amikor a dollár- és fontelértéktelenedés ezt a problémát újból felvetette, késedelmes fizetés esetén úgy a K. T. jogterületén, mint váltótartozásoknál kötelezte az adóst, hogy valutatartozását pengőben a lejárati nap magasabb árfolyamán fizesse meg. De nemcsak a bírói gyakorlatban, hanem a jogalkotás körében is világosan kifejezésre jut a jogalkotónak az az értékítélete, hogy adóskésedelem esetén a csökkent értékű idegen valutában kirótt tartozást konvertálni kell. Az egységes váltótörvénynek a magyar törvényhozás által elfogadott 41. pontja szerint a váltóbirtokosnak jogában áll a fizetést a fizetéskori árfolyam helyett a lejáratkori árfolyamon konvertálva követelni. Még pregnánsabb a magyar jogalkotás állásfoglalása a 7600/1933. számú 1933 július hó 16-iki rendeletben, amely e kérdést ,,en premier plan" szabályozza. E rendelet szerint is, ha a dollárárfolyam csökkenése a lejárati nap után következett be, az adós e magasabb árfolyamon tartozik a fizetést (letételt) teljesíteni. Mindkét jogszabály az adóskésedelem joghatásának magasabb rációját érvényesíti. A Kúria tehát helyesen ítélt, bölcsen érvényesítette a magasabb ráció diktálta jogtételt az adóskésedelem következményeire vonatkozólag, de helytelen indokolással, mert a Kúria mindkét esetben a lejárati nap árfolyamán való konverziót a K. T. 326. §., illetve a V. T. 37. §. szövegével indokolja és ilyen szöveg híján egy köztörvényi esetben12) a 764. elvi jelentőségű határozatra hivatkozva éppen ezért a konverziót mellőzte. A lejárati nap árfolyamán való konverzió nem a K. T. 326. §-án, vagy a V. T. 37. §-án alapszik, mert ezek a jogszabályok az extinctiv átszámítás módját szabályozzák (amint ezt 1931-ig, a font és dollár elértéktelenedéséig a Kúria is jól tudta), hanem alapszik ez a konverzió az adóskésedelem általános jogelvén. Az említett kúriai ítéletek szép példái annak 10) Lásd bírói gyakorlat Bátor i. m. 208—210. 1 n) Kúria VII. 6109—1933. (1934. IV. 12.) és VII 5004/1933. (1934. IV. 18.). 12) C. V. 4530/1933. 1934. II. 9. az esetnek, amikor a jogalkalmazó valamely jogszabály betűjét teszi ítélete alapjául, „mert a jogszabály rációja13) az adott esetre alkalmazva a magasabb jogelvet14) sérti". Ha a magasabb követelményt a szöveg sem elégíti ki, a jog alkalmazója „vérző szívvel" veszi a jogszabály rációját alapul, de mihelyt a szöveg segítségével a magasabb rációt érvényre lehet juttatni, élni fog ezzel az eszközzel".15) A jogszabály (K. T. 326. §. és V. T. 37. §.) szövegével szemben, amely lejáratkori árfolyamon való konverzióról beszél, a joggyakorlat a jogszabály rációját érvényesítette akkor, amikor e jogszabályokat helyesen az extinctiv átszámítás szabályaként kezelte és a fizetéskori árfolyamot értelmezte bele a szövegbe. Amint azonban a fizetéskori árfolyam alkalmazása, vagyis a lejáratkori árfolyamon való konverzió mellőzése a magasabb rációt, az adóskésedelemmel járó kártérítési kötelezettséget sérti, a bíró indokolás kedvéért visszatért a szószerinti szöveghez. V. Eredményünk tehát az, hogy a magyar magánjog az adóskésedelem matériája körében tartalmaz egy olyan jogszabályt, mely szerint az esetben, ha a pénztartozás olyan idegen pénzben van kiróva, amelynek értéke a teljesítési hely pénzével szemben a lejárat után, de a tényleges teljesítés előtt csökken, az adós a hitelező kívánságára tartozik a tartozást a teljesítési hely pénzében a lejárati nap árfolyamán fizetni. Ez az elvi eredmény megoldja e joganyagnak olyan problémáit, amelyek jogéletünknek fogalmi önellentmondás nélkül megoldhatatlannak tűnnek. 1. Minthogy a lejárat napján történő konverzió nem alapszik a K. T. 326. §-án és nincs kapcsolatban sem ezzel, sem az általános magánjognak extinctiv átszámítást szabályozó jogtételével, a lejárat napján való konverzió általános magánjogunkban is jogszabály és nincs ellentétben a P. H. T.-be felvett 764. számú elvi jelentőségű köztörvényi határozattal, amely csak az extinctiv átszámításra vonatkozik és csak az általános konverziós jogszabályt negálja.16) 2. Nem zárja ki a lejárati nap magasabb árfolyamán való konverziót a jelzálogjog körében a 62.800/1929. I. M. számú rendelet. Ez a jogszabály, éppen úgy, mint a 24.000/1929. számú rendelet 16. §., amelynek helyébe lépett, az extinctiv átszámítást szabályozzák, 15) Az, hogy a K. T. 326. §-a nem konverziós jogszabály. 14) Az adós késedelméből ő ne gazdagodjék, a hitelező ne károsodjék. J5) Fürst: A magánjog szerkezete 127. 1. 16) Nincs tehát szükség jogegységi határozatra ahhoz, hogy a bíróságok köztörvényi ügyekben, ha a lejárat napja után az adós késedelmének ideje alatt a kirovó pénz árfolyama csökkent, a lejárat napjának árfolyamán konvertálhassanak.