Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - A film szerzőségének problémája

136 KERESKEDELMI JOG 9. sz. szerében tehát a mozgófényképészeti alkotásnak az írói műtől és a képzőművészeti alkotástól függetlenüil önáíló szabályozást kellett volna adni, de a Szt. rendszerében ebből az önálló szabályozásból még mindig hiányoznék éppen az, ami a legfontosabb a mozgófényképeszeti ailkotást illetően: annak meghatározása, hogy ki a film szerzője. Annak a problémájával ugyanis, hogy ki a szerző, a magyar szerzői jogi törvény egyáltalában — elvileg — nem foglailikozik. A Szt. szabályozása világosan mutat ja, hogy a mozgó fényképészeti alkotás egyfelől önálló, másfelől abnormis jelenség az eddigi szerzői jogi fogalmak világában. Nem mintha a film egyáltalában nem volna beilleszthető a szerzői jog keretei közzé, hanem csak annyiban, hogy a szerzői jog eddigi szabáilyai nem maradhatnak érintetlenül akkor, amikor a film szerzői jogi vonatkozásiainak megállapításáról és arról van szó, hogy levonjuk a szerzői jog szempontjából azokat a következményeket, amelyek a film sajátos természetéből erednek. Mindazok a változtatások, amelyek >az eddigi szerzői jogi felfogáson mellőzhetetlenek a film szempontjából, a köiré a probléma köré csoportosulnak, hogy kit kell tekinteni a film szerzőjéül. Amint ugyanis már rámutattunk, minden szerzői jogi szabályoz ásniaik gerince a szerzőség fogalma. Igen változatos azoknak a kísérleteknek a sora, melyek a film szerzőjének meghatározására eddig ismeretesek.6) Ez természetes, mert nagy bőségben állnak rendelkezésre a szerzői jogi kutató számária azok a személyi kategóriák, amelyeknek részük van abban, hogy a film létrejött. Ha ezeket egyenkint vesszük szemügyre, nem tagadhatjuk meg tőlük azt az elismerést, hogy nélkülük a film nem jött volnia létre úgy, amint megvalósult. Ez azonban nem ugyanaz a kérdés, mint az, hogy kit indokolt abszolút joggal felruházni a mozgófényképészeti alkotásra vonatkozóan. Erre semmiképpen sem elegendő az, hogy vtailakinek a működése nélkülözhetetlen feltétele az alkotás létrehozatalának. Még senkinek sem jutott eszébe, hogy szerzői jogot juttasson a kőfaragónak, aki közreműködött a márványszobor elkészítésében.7) Az, hogy kii illet a szerzői jog, attól függ, hogy kinek a személyisését tükrözteti vissza.8) A mozgófényképészeti alkotás sem a szövegírónak, sem a szcenáriumirónak, sem a rendezőnek, sem a színésznek a személyi9) V. ö. Szenté A. i. m. 7) Ez a hasonlat csak ad absurdum vitele a conditio sine qua non gondolatának, de nem egyenlősítése a film körül közreműködő művészeknek a mesteremberrel! 8) Ennek a döntő pozitív szempontok felvetése hiányzik Szenténél. ségét nem tükrözi vissza, még kevésbbé a fényképészét (akinek leleményessége pedig kétségtelenül szintén jelentékeny szellemi értéket jelent a film számára). Ez a megállapítás merésznek látszik, de teljes mértékben a tényeken alapul.9) A film létrehozatalánál közreműködő személyek közül legkevésbbé kétséges a rendező nagy jelentősége.10) A rendező még a tulajdonképpeni színházban is bizonyos szabadsággal kezeli a szöveget, a filmnél pedig egyenesen ő ad testet a rendkívül sovány szcenáriumnak azzal, hogy a színészeket megfelelően instruálja. Azoknak a mélyreható esztétikai kontroverziáknak, hogy az-e az ideális színész, aki minden szerepében mást nyújt, vagy az, aki minden szerepében a saját egyéniségét juttatja érvényre: semmi terük nincs a filmre vonatkozóan. A filmszínész gondolkozás nélkül követi a rendező utasításait, s amint a film irodalmában fel van jegyezve, ,.egyik legjobban fizetett filmszínész tökéletesen gyámoltalan, ha rendezője nem vezeti pórázon, és más sztárok sem tennének semmi benyomást rendező nélkül és a többi közreműködő nélkül".11) Megállapították, hogy ,,magasan fejlett egyéniségek csekély kivétellel többnyire nem is alkalmasak filmszínésznek. Legmegfelelőbbek azok a jó megjelenésű egyének, akik nem sokat kérdezik, miért kell ennek vagy annak megtörténnie, hanem könnyű munkát adnak a rendezőnek, aki formálni akarja őket ... Az olyan színészek, akik nagyon is erőteljesen akarják hangsúlyozni egyéniségüket, többnyire csak akadályozzák a munkát és nem maradnak sokáig a filmnél. A filmszínész arcvonásaival és alakjával járul hozzá iaz eredményhez ..." A legtöbb sztár „eleven arcvonásaival érte el ezt a rangot, azzal, hogy a kívánt érzéseket a rendező utasítására nyomban kifejezésre tudta arcán juttatni. . . Semmiféle színészi képesség, semmiféle színpadi siker nem pótolhatja az olyan szemeket, amelyek kissé nagyon is mélyen ülnek vagy amelyeknek színe a kamerában nagyon világosnak látszik." Általában a sztárok sem egyebek, mint „statiszták egy gondolkozás nélküli rmmkáshadseregben, és minél kevésbbé fejlett az egyéniségük, minél kényelmesebben kezelhetők, annál sikeresebben működnek.12) Az igazi színészi tehetségnek nincs is kellő tere a filmnél, mert „a népszerű filmdrámák 9) Hogy nem új, arra nézve v. ö. Szenté i. m. 10) Ugyanígy Szenté Andor i. m. 35. 1. n) Fawcett L'Estrange: Die Welt des Films (Ford. C. Zell és S. Walter Fischer. Zürch, Amalthea). 24. lap. Ez az író főleg az amerikai fűmmel foglalkozik, azonban az amerikai film a prototípusa a filmnek és ezért a film sajátságosságait leginkább az amerikai viszonyokon lehet tanulmányozni. I. m. 94. lap.